Vasárnapi családi ebéd a Tiszakanyar vendéglőben Tiszakécskén

Elképesztő mértékben felgyorsult a világ technológiai fejlődése, s vele együtt rohamosan változnak a fogyasztási szokások is.

Forrás: A szerző felvétele

Elképesztő mértékben felgyorsult a világ technológiai fejlődése, s vele együtt rohamosan változnak a fogyasztási szokások is. A hatvanas-hetvenes években született nemzedékek tagjai tapasztalatom szerint idegenkednek attól, hogy a világhálón vásároljanak, hazarendeljék az árut, hogy a telefonjukkal fizessenek, vagy, hogy rollerre pattanjanak. Mi tagadás jómagam is azok közé tartozom, akik szeretik kézbe venni a megvásárlandó terméket, hogy körbeforgassák, megnézzék minden oldalról s csak végső esetben választanak egy fotó alapján a netről. Sőt, még ahhoz is évtizedek kellettek, hogy rutinná váljon az éttermi asztalfoglalás.

A kétezres évek elején ahelyett, hogy kerül, amibe kerül (akkor azért egészen más mobiltarifák voltak, mint ma, egy percre 10 centet kellett fizetni) felhívjam az egyes célbavett éttermeket, autóval kerestünk magunknak halászlét kínáló vendéglőt Szegeden, majd bosszúsan állapítottuk meg, hogy a tiszai halászlé fővárosában vasárnap nem lehet csak úgy beesni egy halászcsárdába, mert minden jel szerint a helyi tradíció része, hogy a családok felkerekednek egy halászlevet enni valahol.

Ezt láttam megelevenedni a minap, amikor családom egy részével beültünk a Tiszakanyar nevű étterembe s nem volt már hely a belső, légkondicionált részben. Az enyhe frusztrációnál nagyobb ilyenkor az öröm, hogy egy kisvárosban és a helyiek fenntartják az adott egységet. Mert ez a legbiztosabb modell: a magamfajta kalandozó ínyencek kevesen vannak, rájuk nem lehet üzleti modellt építeni, a turizmus meg változó. Az pedig jelent valamit, ha egy étterem vasárnap tele van helybéli polgárokkal, ott minden bizonnyal valamit tudnak. Ha mást nem, a tradicionális ízeket a közízlésnek megfelelően rekonstruálni.

Tiszakécske közel 12.000 lelkes város a Tisza egyik kanyarulatában. A folyó úgy öleli körbe a települést, mint a Maros Aradot. Nyilván a szóban forgó étterem is, melynek beleterét a várost és a folyót ábrázoló felvétel díszíti, e „kanyarról” kapta a nevét. Több egységet is végiglátogattam itt, a szabványkocsmák és strandi egyenbüfék mellett akadtak kellemes meglepetések.

Az „Ebéd Bár” nevű igen népszerű, elvitelre dolgozó étkezdében nem akartam hinni a fülemnek, amikor egy tisztes adag, kifejezetten jól sikerült rizzsel és hasábburgonyával körített, korrektül elkészített rántott sajtra 1200 forintot kértek. Ilyenkor az ember szinte kellemetlenül érzi magát, mintha meg nem érdemelt ajándékot kapott volna.

Hasonló volt a helyzet a Florenzo nevű olasz fagyizóban, ahol a söröket elképesztően kedvező áron kínálják, alig drágábban, mint a kereskedelemben, és hasonlóan baráti ára volt a friss eperíztől kicsattanó kiváló fagylaltnak. A kiszolgálás kedves, szívélyes, közvetlen, ha arra járok, ide biztosan betérek még. Mint megtudtam, a fagyi helyben készül, és nagyon tudatosan törekednek a kiváló alapanyagok használatára.

Működik a városban egy másik remek fagylaltozó is, a festői szabadstrand közelében, Nyalat néven, itt a fővárosból induló, de több vidéki városban is gyökeret vert Hisztéria Cremeria fagylaltjait kínálják.

S lássuk akkor a Tiszakanyar vendéglőt közelebbről!

Hagyományos magyar konyhát visznek, de megjelenik a választékban néhány nemzetközi klasszikus is. Kínálnak többek között hideg libamájat zsírjában, Cézár salátát, bruschettákat, májgombóclevest, babgulyást, olasz és magyar tésztaételeket, pontytepertőt Remoulade-mártással, egészben sült kecsegét, harcsapaprikás túrós csuszával, roston sült vajas fogasfilét „pirított zöldségkoronával”, fish and chipset harcsából, kacsacombot almakompóttal és vajas burgonyapürével, libamájszeleteket roston, mézes almakarikákkal, brassói aprópecsenyét, lecsós sertésszeletet, ropogós csülköt.

Fotó: A szerző felvétele

Annak sajnos nem tudnak ellenállni, hogy ne kínáljanak kereken tucatnyi ételt csirkemellből, annyit, mint ahány főfogás egy modern bisztró étlapján összesen szerepel.

Öröm viszont látni a választékban a rántott velőrózsákat, a velővel töltött rántott sertésbordát. A vegetariánus rovatban a megszokott rántott gomba és szintén rántott trappista, valamint camembert-sajt mellett szerepel a jégsalátával kínált tojásos nokedli is, ami dicséretes, fejes salátával még jobb lenne.

Desszertképpen az általunk kóstolt magyar klasszikus mellett rendelhetünk nyolcféle palacsintavariációt, túrógombócot, panna cottát, és gyümölcsös mascarpone-s pohárkémet.

Az itallapon az áll, hogy a bükki Mezey pincészet borait tartják, kiderült, hogy ezek már nem kaphatók, a választott száraz fehér helyett más, ismertebb pincészetek, a Frittmann s a Nyakas birtok nedűit kínálta a felszolgáló. A nagyipari multisörök mellett szerepel a választékban a Szent András sörfőzde meggyes söre is. A tömények zöme kommersz, de kínálnak Karikás és Panyolai pálinkákat. Nagyipari multiüdítőket tartanak, készítenek korrekt minőségű limonádét is.

A filézett pontyhalászlé színe megnyerő volt, az intenzíven piros zsiradékot nem adagolták túl, a jó ízű lé sűrűsége nem eltúlzott, a halkockáknak jó a tartása. Az irdalás nem tökéletes, akadnak szálkák a pontyhúsban, de nagyobb baj ne legyen! Ez egy kifejezetten jó produkció volt, Szegeden is a jobbak közé tartozna. A mellé adott kenyér egyszerű minőségű, de friss és élvezhető. Az asztalon só-, bors- és chili-daráló, ami igen jó pont.

Fotó: A szerző felvétele

A haltálon helyet kapó különböző panírba burkolt mélysütött süllő, harcsa és ponty ízletes, az alapanyag friss s ez - hacsak nem sózzák túl brutálisan vagy nem égetik tönkre a halat - mindent eldönt. A hagyományos receptúra szerint elkészített tartár kifogástalan, 950 forintért nagyobb mennyiséget is elfogadtunk volna belőle. A köretről mindez nem mondható el, a mirelit sült krumpli langyosan érkezik, a rizs lelketlen. De ennyi hiba talán belefér, mint ahogy az is, hogy a kovászos uborka, bár ízre meggyőző, harmonikus, de állaga kicsit szottyadt.

A pacalpörkölt a jobbak közé tartozik, igaz, a leve nem teljesen homogén és kicsit leveses, nem kellően sűrű, maga a pacal viszont jól ízesített, nem rágós, de van tartása. 

Fotó: A szerző felvétele

A kétfülű, alátétes mini öntött-vasserpenyőben érkező Somlói galuska szaftos, jó ízű, a tejszínhab nem növényi, kár, hogy a csokimártás gyengécske.

Fotó: A szerző felvétele

Amikor a felszolgáló megkérdezte, hogy meg vagyunk-e mindennel elégedve, az feleltem, hogy „hellyel-közzel”, a részletekről nem érdeklődött. A magam részéről nincs magasabb elvárásom egy kisvárosbeli fősodratú helytől, erre mondják a környékbeliek, hogy jó házias a konyhája.

Nem alaptalanul.

***

Elérhetőségek:

Tiszakanyar étterem

Tiszakécske, Strand utca 34.

Telefonszám: + 36 76 955 942

Honlap: https://www.facebook.com/tiszakanyaretterem/

E-mail-cím: [email protected]

Borítókép: Hagyományos magyar konyhát visznek, de megjelenik a választékban néhány nemzetközi klasszikus is. (Fotó: A szerző felvétele)