A rendszerváltás utáni két évtized a magyar borászat kegyelmi időszakának tekinthető, annak dacára, hogy a minőségelv térhódításával párhuzamosan már akkor csökkenőben volt az ország szőlőtermő területe. Egyre több minőségközpontú birtok nevét tanulhattuk meg, az éttermek itallapján megjelentek a legjobb pincészetek poharazott nedűi, megindult a szaksajtó, divattá vált a borturizmus, megszervezték a máig megrendezett, immár több évtizedre visszatekintő borfesztiválokat, új generációk léptek be a fogyasztók körébe. Ritka jó érzés volt látni 2010 táján, hogy fiatalok tömegei esténként prémium minőségű magyar borokat isznak a bazilika tőszomszédságában elegáns kristálypoharakból az őket megcélzó, s egyben edukálni is igyekvő DiVino borbár körül. Mint azt Esterházy Péter is leírta az egyik Borkalauz előszavában, divat lett a borhoz érteni, a borszakmát is elérte a sznobizmus. Ami nem baj, tette hozzá, hiszen borsznobizmus lehet az első lépcső a tényleges borismeret felé.

Ehhez képest eljutottunk oda, hogy mára egy egyetemes trend keretében ugyan, de nálunk is jelentősen csökkent a borfogyasztás, és ami külön aggasztó, a legújabb generációk nem a borhoz nyúlnak, ha emelkedett tudatállapotba szeretnének kerülni, azt öregesnek, stílustalannak érzik. Ehhez képest viszont, érdekes módon, mind a fiatalok, mind az idősebb nemzedékek körében nő a pezsgőfogyasztás.
Ebben a helyzetben kiemelt jelentősége van az olyan szakmai rendezvényeknek, mint az idén is megrendezett pezsgőkonferencia, ahol a szakma legjobbjai osztják meg egymással s az érdeklődőkkel a gondolataikat a legkülönbözőbb nézőpontokból, ezúttal az eredetvédelem és a márkaépítés témája közé szervezve mondanivalójukat.
A konferencia első beszédét Panyi Miklós miniszterhelyettes, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára tartotta, aki méltatta a sommelier-k, borászok és más szakemberek együttgondolkodásának fórumát, s a pezsgő kapcsán rámutatott, hogy e nemes ital mennyi mindenhez kapcsolódik szervesen a turizmustól, vendéglátáson, a helyi közösségeken, az országimázson, az identitáson át az életminőségig. A helyszín vonatkozásában megjegyezte, hogy a Törley-örökség felvállalása egyszerre hagyományőrzés, múltápolás és múlttisztelet. A két kiemelt téma kapcsán jelezte, hogy mind a márkaépítés, mind az eredetvédelem szorosan összefügg a természettel, a hagyománnyal s a lokális identitással.