A rendszerváltás utáni két évtized a magyar borászat kegyelmi időszakának tekinthető, annak dacára, hogy a minőségelv térhódításával párhuzamosan már akkor csökkenőben volt az ország szőlőtermő területe. Egyre több minőségközpontú birtok nevét tanulhattuk meg, az éttermek itallapján megjelentek a legjobb pincészetek poharazott nedűi, megindult a szaksajtó, divattá vált a borturizmus, megszervezték a máig megrendezett, immár több évtizedre visszatekintő borfesztiválokat, új generációk léptek be a fogyasztók körébe. Ritka jó érzés volt látni 2010 táján, hogy fiatalok tömegei esténként prémium minőségű magyar borokat isznak a bazilika tőszomszédságában elegáns kristálypoharakból az őket megcélzó, s egyben edukálni is igyekvő DiVino borbár körül. Mint azt Esterházy Péter is leírta az egyik Borkalauz előszavában, divat lett a borhoz érteni, a borszakmát is elérte a sznobizmus. Ami nem baj, tette hozzá, hiszen borsznobizmus lehet az első lépcső a tényleges borismeret felé.
Ehhez képest eljutottunk oda, hogy mára egy egyetemes trend keretében ugyan, de nálunk is jelentősen csökkent a borfogyasztás, és ami külön aggasztó, a legújabb generációk nem a borhoz nyúlnak, ha emelkedett tudatállapotba szeretnének kerülni, azt öregesnek, stílustalannak érzik. Ehhez képest viszont, érdekes módon, mind a fiatalok, mind az idősebb nemzedékek körében nő a pezsgőfogyasztás.
Ebben a helyzetben kiemelt jelentősége van az olyan szakmai rendezvényeknek, mint az idén is megrendezett pezsgőkonferencia, ahol a szakma legjobbjai osztják meg egymással s az érdeklődőkkel a gondolataikat a legkülönbözőbb nézőpontokból, ezúttal az eredetvédelem és a márkaépítés témája közé szervezve mondanivalójukat.
A konferencia első beszédét Panyi Miklós miniszterhelyettes, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára tartotta, aki méltatta a sommelier-k, borászok és más szakemberek együttgondolkodásának fórumát, s a pezsgő kapcsán rámutatott, hogy e nemes ital mennyi mindenhez kapcsolódik szervesen a turizmustól, vendéglátáson, a helyi közösségeken, az országimázson, az identitáson át az életminőségig. A helyszín vonatkozásában megjegyezte, hogy a Törley-örökség felvállalása egyszerre hagyományőrzés, múltápolás és múlttisztelet. A két kiemelt téma kapcsán jelezte, hogy mind a márkaépítés, mind az eredetvédelem szorosan összefügg a természettel, a hagyománnyal s a lokális identitással.
Tessely Zoltán országgyűlési képviselő, a Pannónia szíve program miniszterelnöki biztosa az általa vezetett projektről beszélt, de belefoglalta megnyitójában Törley József, a magyar pezsgőgyártás legnevesebbje életútjának rövid összefoglalását is. Etyek kapcsán rámutatott, hogy a magyar pezsgő sikerre van ítélve, és ez innen, Etyekről látszik a legjobban. E borvidék a magyar pezsgő hazája, és részben ezért is a Pannónia szíve program által felölelt 35 település zászlóshajója. Azt sem hallgatta el, hogy az érintett települések elsöprő többsége, konkrétan 28, a nemzeti oldal kezében van, ami nagyban segíti a fejlesztések összehangolását és hatékony megvalósítását.
Frittman János, a 2007-es Év bortermelője, aki maga is kiváló pezsgőket jegyez, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnökeként üdvözölte az egybegyűlteket. Megnyitó gondolatainak középpontjában az a tézis állt, hogy nem a borász kell megmondja a fogyasztónak, hogy mit igyon, tudomásul kell venni, hogy a piac diktál, a pezsgőműfaj pályafelívelését is a piacnak köszönhetjük. Hangsúlyozta ugyanakkor a hagyomány fontosságát, mert, mint idézte a klasszikus latin mondást, „sine praeteritis futura nulla”, azaz „múlt nélkül nincs jövő”.
Az első formális előadást idén is a házigazda, Rókusfalvy Pál tartotta a nemzeti bormarketingért felelős kormánybiztosi minőségében. Szerteágazó, gazdagon dokumentált, tartalmas eszmefuttatásában érintette a legfontosabb trendeket, a pezsgőfogyasztási szokásokkal kapcsolatos kutatásokat, a globális és magyar kihívásokat, s a pezsgő helyét a magyar bormarketing-stratégiában. Ismételten hangsúlyozta, hogy a borágazaton belül a pezsgőnek komoly kifutási lehetősége van.
– Ritkán mondom, hogy kövessük Amerikát – mutatott rá –, de a rendszeres pezsgőfogyasztásban bizony példát adnak, s úgy tűnik, a magyarság körében is kezd kitörni a pezsgő az „ünnepek itala” státusból, egyre szervesebben épül be a kulináris párosításokba.
Ami nem véletlen, tette hozzá, hiszen illik a tenger gyümölcseihez, a pastákhoz, pizzákhoz, magyarán a legnépszerűbb európai fogásokhoz, melyek Kárpát-medence-szerte hódítanak. A pezsgő és a habzóborok térnyerésében emellett nem kis szerepet játszik, hogy kiválóan működnek koktélalapanyagként, márpedig a koktél igen népszerű műfaj a fiatalok körében. Ideillő idézett adat, hogy a koktéloknak köszönhetően a Balaton Soundon, ahol a bormarketing-ügynökség ismét képviseltette magát, szignifikánsan nőtt a borfogyasztás.
A fiatalok ízlését azonban nemcsak kiszolgálni kell, hanem formálni is, az edukáció fontos eszköze lehet a „Borkatedra”, melynek keretében három egyetemen indul borkulturális képzés. Az ötlet annyira kézenfekvő, hogy az ember azon csodálkozik, hogy eddig nem léptek ebben az irányban az illetékesek, s csak remélni lehet, hogy egyre gyarapodnak majd azok a felsőoktatási intézmények, melyek bevezetik a kreditpontokat érő borismereti kurzust a tananyagukba.
Töröcsik Mária, a Pécsi Tudományegyetem marketingprofesszora a trendekről és a fogyasztói szokásokról beszélt, több ízben is „aha-élményt” okozva a hallgatóságnak, például a trendek és ellentrendek bemutatásával. Hogy néhány konkrét példát is idézzünk, az emberek gyorsuló életformája szinte szükségszerűen hívta életre a lassulási igény trendjét, a mobilitással együtt jár a begubózás, az individualizmus térhódításával a kisközösségek épülése, a hedonizmussal az új aszketizmus, a „Légy örökké fiatal!” mentalitással a „Vállald a korod!” hozzáállás, a virtualitás terjedésével a tudatos tradícióápolás, a technologizáltsággal a természetesség felértékelődése. Mindehhez hozzátehetjük: a nagyiparosodás ellentrendje a kézművesség, a kisüzemiség felértékelődése az élelmiszeriparban, az italkultúrában s a vendéglátásban.
Belépéskor mindenkit pezsgővel kínáltak, s a poharat kérésre utántöltötték, tehát a közönség nem volt arra kárhoztatva, hogy szárazon hallgassa a pezsgőközpontú gondolatokat, ezzel együtt sokan várták Tüű Péter WSG-okleves Champagne-szakértő, kétszeres sommelier-bajnok előadását, aki az eredetvédelemhez köthető pezsgőstílusokról beszélt, előadását három fontos irányzat, a spanyol, az olasz és a francia egy-egy reprezentatív darabjával illusztrálva. Megkóstolhattunk egy cavat, egy Trento D. O. C.-ot és egy champagne-t. Hogy jobban kiugorjon a stíluskülönbség, a jeles szakember úgy válogatta össze a három italt, hogy alapanyaguk minden esetben a Chardonnay fajta legyen.
Az előadó részletesen foglalkozott az eredetvédelem történeti kontextusával is, kivetítve egy összefoglalót a legfontosabb magyar és nemzetközi évszámokkal, a téma kifejtését a római korral és Pliniusszal indítva. Megjegyzendő, hogy a borokkal kapcsolatos első évszám 1737 volt, amikor is Tokajt nyilvánították a világon elsőként zárt borvidékké. Ezzel szemben Champagne mai határai 1927-ben alakultak ki.
Tüű Péter előadását remek ebéd követte, melynek ismertetésétől a csábításnak ellenállva, de a tavalyi gyakorlatnak megfelelően eltekintek, az olvasók figyelmébe ajánlom viszont a birtok e rovatban is bemutatott Michelin-tányéros éttermét.
A délutáni előadásokra a következő részben térek ki.
Borítókép: Az első formális előadást idén is a házigazda, Rókusfalvy Pál tartotta a nemzeti bormarketingért felelős kormánybiztosi minőségében. (A szerző felvétele)
