Brassó legelbűvölőbb, legegyedibb apró terecskéje a Rózsapiac tér, a Fő tér mögött, ahová egy kapualjon keresztül vezet az út. Jelenlegi román neve George Enescu, de bármily hihetetlen, ha beírjuk a Google Maps-be, hogy Rózsapiac, akkor a térképes alkalmazás kiegészíti a keresést Brassó nevével s megjelenik a képernyőn, igaz, már a román névvel feliratozva, a város eme ékessége.
Hasonló kellemes meglepetés érhet, ha a brassói Kapu (jelenlegi román nevén Republicii) utcára keresünk rá, vagy akár más erdélyi városokban régi utcanevekre, kezdve a nagyváradi Zöldfa utcától a kolozsvári Szentegyház utcáig. Hogy minek köszönhető e szép emlékeket és irredenta nosztalgiát idéző plusz szolgáltatás a legnépszerűbb térképes alkalmazás keretében, azt nem tudni. (Megjegyzem csendben, hogy Arad és Temesvár legfontosabb régi utcaneveit - Deák Ferenc, Batthyány, Hunyadi, Erzsébet, stb. - hiába kerestem.)
Visszatérve Brassóra, a Rózsapiac térhez vezető rövid utcácskák is a tér részét képezik, olyan fontos vendéglátóegységekkel, mint a Gault&Millau kalauz által a városban első helyre sorolt Bistro de l’Arte, Dei Frati a Wagner’s Loft, vagy az Opus 9, hogy csak azokat említsem, ahol magam is megfordultam az elmúlt években.
A tér régi neve németül Rosenanger volt, innen kapta nevét a német ételeket (is) kínáló kisszámú brassói éttermek egyike, az Am Rosenanger. Ahhoz képest, hogy a szászok mennyire meghatározóak voltak a délerdélyi városok, Medgyes, Segesvár, Nagyszeben, Brassó városképének kialakításában, meglepő, hogy kulináris téren milyen kevéssé érzékelhető sokévszázados, mára sajnos teljesen megszűnt jelenlétük.
Az Am Rosenanger üdítő kivétel. A teraszukat a parányi téren rendezték be, de érdemes bent is szétnézni, mert csodás atmoszféra fogad. A falakon német feliratú régi városképek, továbbá a környező települések, Szászhermány (Honigberg), Szászvolkány (Wolkendorf) Vidombák (Weidenbach) címerei. A nyerstéglával szegélyezett kandallón söröskorsók, s a vendéglő neve gótikus betűkkel felírva.