Pannonhalma és az ünnepelt, Liptai Zsolt

A Pannonhalmi Apátsági Pincének nem egy olyan tétele van, amelyek minden borkedvelő számára etalonként él a fejekben.

Forrás: Forrás: pixabay.com/ ractapopulous

Pannonhalma sohasem volt országos jelentőségű vagy ismertségű borvidék. Önálló borvidékké is csak a XX. század legvégén vált. A borivó ember azonban az elmúlt századokban is tudta, hogy Szent Márton hegye környékén jó bort lehet inni, hiszen ezt isszák a papok is: azok tudják igazán, hol terem a jó bor! 

Szerencsésnek mondhatja magát a hazai borkedvelő közösség, hiszen szinte minden borvidékünket meg tudjuk közelíteni nagyobb részt autópályán. Akad is néhány kedves kép sokak előtt, hiszen a Badacsony, Somló vagy éppen a tokaji Kopasz-hegy látványa már az autópályán bóklászva megnyugtat bennünket. Nincs ez másként Pannonhalmával sem. Nyugodt, méltóságteljes lezárása a tájnak, ha az M1-es-en autózunk. Pest felől érkezve csak Bábolnáig kell kibírni, onnan már bármikor készülhetünk a hegy felbukkanására. 

A rómaiak is termesztettek szőlőt a vidéken, de a honfoglalás után 996-ban, a Szent Márton hegyen letelepedett első bencések adtak igazi lökést a szőlőtermesztésnek. A Pannonhalmi Apátság alapítólevelében (Szent István, 1002) már említést tesznek a szőlőről, mint elsőrangú, tized alá eső terményről. 

A Pannonhalmi Apátság mindmáig a Benedek rendiek egyik leghíresebb kolostora. A borvidék fejlődése egészen a török időkig rendületlen volt, a tatárjárást is szerencsésen átvészelte. Szent László 1093-as pannonhalmi birtokösszeíró levele 88 szőlőművest említ. A XIII. századi birtokösszeírásokból (Alebus lajstroma 1237 körül) kiderül, hogy az apátsághoz tartozó 90 faluban 256 család volt szőlőtermelő. 

A török idők, akárcsak az ország egyéb területein, itt is visszavetették a szőlőtermesztést. Kiűzésük után németeket és szlovákokat telepítettek be az elnéptelenedett falvakba, és az állattenyésztés mellett lassan a szőlőtermesztés vált a legfontosabb mezőgazdasági tevékenységgé. A napóleoni háborúk újabb lökést adtak a fejlődésnek. A XIX. század második felében az e vidéket sem kímélő filoxéra vész előtt 40-50 szőlőfajtát termesztettek itt mintegy kétezer hektáron. Ebben az időben még az Egyesült Államokba is exportálták erről a tájról vörösbort. Az első világháború idejére a szőlőterület ezer hektárra csökkent, és mára már alig haladja meg a 600 hektárt. 1990 óta önálló borvidékként ismerik el. 

A Főapátság 1996-ban ünnepelte fennállásának ezredik évfordulóját, melynek tiszteletére az UNESCO felvette a monostort és közvetlen környezetét a világörökségi listára. Több mint 300 ezer kötetes könyvtára a világ legnagyobb bencés gyűjteménye. Bár az új Apátsági Pincészet alapításának éve 2003, a szőlőtermesztés és borkészítés hagyománya a bencéseknél valójában ezer éves.

Kazinczy Ferenc 1831 tavaszán látogatott a monostorba és lelkesen írt a látottakról: „Pannonhalma mintegy királyi széken lebeg az alatta ellapult sík felett, hosszan elnyúlt szőlők végében. Szent Márton a monostor hegye alatt fekszik, játékos gyümölcseivel. Mindenfelé látni nyomait az itt bölcsen és erővel munkáló kéznek.” A XIX. században az apátsági nagybirtok mellett kisebb szőlőbirtokok is foglalkoztak árubor termelésével, amelynek a filoxéravész vetett véget. Hosszú Csipkerózsika-álom után, maga a borvidék 1990-ben jött létre a táj szőlőtermesztése fejlődésének elismeréseként. Ma a több mint ötszáz kistermelő mellett közel harminc korszerű borászatot találunk ezen a borvidéken.

A szerző felvétele

Ennek ellenére a vezető pincészet – nem csak mérete okán – a Pannonhalmi Apátsági Pince.

A Bencés Rend újraindított pincészetének szakmai irányítását a tragikus körülmények között elhunyt Gál Tibor vállalta fel. A szőlő feldolgozására a monostor tövében épült, közel 2000 négyzetméteres pincében és borházban kerül sor. Alsó és felső szintje között 35 méter a szintkülönbség, melyet öt méter átmérőjű liftházzal, „kúttal” kötöttek össze. Nem sok pincészet van a világon, ahol lifttel lehet közlekedni.

Mivel Pannonhalma és a Sokoróalja vidékét csak 1990-ben nyilvánították borvidéknek ezért a minőségi, védett márkanév alatt megjelenő borok palackozása csak későn indult meg. A mai viszonyok között azonban profitálhat a borvidék, ugyanis Pannonhalma egy leheletnyit hűvösebb az országos átlaghoz képest. 

A Pannonhalmi Apátsági Pincészet egyházi tulajdonban van. Tevékenységét épp úgy, mint a régmúlt időkben itt részben a gazdálkodás teszi ki. A Bencés Rendhez tartozó gimnázium Magyarország egyik legjobb oktatási intézménye évszázadok óta, aminek fenntartásához mindig is hozzájárult a borászat és a gyógyfüvek termesztése. Az 1990-es évek végén Gál Tibor egri borász (és korábban az Ornellaia Pincészet borásza Bolgheriben) Heimann Zoltánnal (szekszárdi termelő) rengeteget dolgoztak a pincészet létrehozásán, ma már tudjuk: nem hiába. Boraik évről-évre izgalmasabbak. Fehérben fajtaborokat és házasításokat egyaránt kínálnak, akár csak a kékszőlők terén. Pinot noir boruk évről-évre jóval az országos átlag fölötti minőségű.

Főborászuk Liptai Zsolt. Akit idén az ÉV BORTERMELŐjének választottak. Nem véletlenül, hiszen Zsolt borai a kezdetektől fogva egyre jobb minőségben kerülnek palackba. Nem egy olyan tételük van, amelyek minden borkedvelő számára etalonként él a fejekben. A megbízható, jó savakra építő fehérborok mellett évek óta nagy kedvenc a Hemina vörös változata is – ár-érték aránya is kitűnő. 

Aki a rajnai rizling citrusosságát keresi, az két változatban is kóstolhatja. A könnyedebb, egyszerűbb tételek mellett a Prior koncentrációjával stabil bástyáját képezi a hazai rajnai kínálatnak. De aki vörösborokra hajlik szívesebben, a szépen érlelhető pinot noirok és Infusio-k évjáratait is érdemes dédelgetni. – és persze kellő időben felbontani. 

Hemina fehér 2023

Packalló, Havaszó és Széldomb dűlők alapanyagát dolgozzák föl évek óta a birtok vezető fehér házasításában. Chardonnay és pinot blanc alap, kevés olaszrizlinggel és viognier-vel kiegészítve. Vastag de nem nehézkes bor, a viszonylag magasabb alkoholtartalom ellenére lendületesnek mondhatjuk. Seprőfelkeveréssel finomították, ízeinek komplexitása részben ennek is ksözönhető.

Tricollis vörös 2020

Pinot noir, merlot és cabernet franc házasítása. Hordóban érlelődött, de a tartályos, alacsony hzőfokon történt erjesztés komoly gyümölcsösséget őrzött meg a bor aromatikájában. Könnyed, érett alapanyagból készült, tele pirosbogyós gyümölcsökkel. Igazi jó inni kategória.

Hemina vörös 2019

Java része merlot ennek a bornak, a többi cabernet franc. Illata mély és komplex élményt ígér. Savai élénkek, tanninja érezhetően határozott, de nem harapós. Feketebogyósok és málna adják az aromatika javát. Fiatal, még némi érlelést megháláló tétel.

Pinot noir 2019

Nagyon szép Apátsági pinot emlékeket dédelgetek magamban. Hosszabb érlelést igényel, ez a mostani tétel még kissé morcos. De egy-két év múlva igazi mélyebb tónusú, mégis szerethető bor válik belőle. Most csupa fűszer, kis szikársággal a tapintási érzetében, jó savakra építő szerkezetbe zárva.

Infusio 2018

Ma már nagyjából fele-fele arányban merlot és cabernet franc adja ezt a bort. A klíma melegedése hozta magával, hogy növelni kellett a cabernet arányán. A 2018 nehéz és a vörösborok számára mégis nyertesnek mondható évjárat lett. Érett szőlő, sok piros és feketebogyós gyümölcs, halvány derengése pörkölési aromáknak és füstösségnek. Szájban még nagyon virgonc a bor, mondhatni gyermek. Nagy potenciál, tegyük el még néhány évre.