Mild ale, old ale, barley wine
A 19. század második felében Anglia a világ legnagyobb sörtermelője. Az angol sörgyártás egyik központja Burton upon Trent egy közép-angliai kisváros volt. A 18. században a várost csatornával kötötték össze az Északi-tengerrel, ami megkönnyÍtette a sörszállítást az orosz cári udvarba és Indiába, a gyarmatokra. A Burton-Ale fogalom volt a korszakban. A Trent-folyó gipszben gazdag, lágy vize különösen alkalmas volt az angol ale-ek gyártásához. A város olyan nagy hatással volt a kor söriparára, hogy a nagyüzemi sörgyártásban bevett gyártási technológia volt a „burtonization”, a víz meszes lágyítása. Találkozásom a stílussal 12 éve volt. Egy korabeli receptet dolgozott át az osztrák Bierzauberei, amiben koriander, valamint édenmag (malagétabors) hozzáadásával készítette el a csodás 11,8%-os 1852 English Burton Ale-t. Egy pale ale frissességétől kezdve egy barley wine mélységéig minden illat és ízfokozat fellelhető volt benne. Az első élmények mindig emlékezetesek.
A két legnagyobb burtoni üzem az Alsopp és a Bass volt. Ez utóbbi 2,5 millió hektoliteres éves termelésével a világ legnagyobb sörgyára volt a korszakban. Összehasonlításképpen a Dreher-konszern, amely a 20. század fordulóján a kontinens legnagyobb sörös vállalata volt, kb. 1 millió hektoliteres termeléssel büszkélkedhetett a négy gyárában.
Az időszakban a sörgyárak eladási listáin megkülönböztették a mild ale és az old ale sörfajtákat. Ma a mild ale egy könnyű 3-3,8%-os, világosabb barna angol sörtípus. A 19. század vége felé alkoholtartalomtól függetlenül minden sört, amit nem érleltek sokáig tartályban, mild ale-nek neveztek, és minden érlelt sört, ami általában színben is sötétebb volt, old ale-nek hívtak. Az erősebb sörök értelemszerűen drágábbak voltak, így a sörgyáraknak volt egy zászlóshajó söre, amit a nagyker árlista élén szerepeltettek. 1870-ben a Bass sörgyár kereskedelmi listáján nevezik először a No. 1. old ale-t barley wine-nak. Lassacskán az elnevezés elterjedt, a többi főzde is így tünteti föl a legerősebb, legdrágább sörét. Ezek a sörök még egész sötét, magas alkoholtartalmú (8-11%) italok voltak, leginkább a mai old ale, imperial brown ale stílusjegyeinek feleltek meg. A korban jelölték az erősséget az X-ek számával is. Az egész könnyű bitterek egy ’X’-es jelölése mellett az igazán erős sörök ’XXXX’ jelet kaptak. Az ausztrál XXXX Brewing főzde neve erre a metódusra utal. Elsősorban nem is pubokba szánták ezeket a söröket, hanem főleg újságokban reklámozták vérszegénység, neuraszténia és álmatlanság kezelésére.
