A világ különféle tájain a magazinok, szakkönyvek több eltérő rendszert használnak az értékelésre. Általában azokat az értékeléseket tartják a legmegbízhatóbbnak a fogyasztók, amelyek a borok árát is figyelembevéve súlyozott pontszámokkal dolgoznak. Leegyszerűsítve mondhatjuk, hogy egy 500- eurós bornak már csak az ára miatt is kiválónak kellene lennie. Mindannyian tudjuk jól, hogy ez nem feltelenül helytálló. Viszont, ha jó minőséget kapunk jó áron, akkor mindenki boldog.
A 100 pontos skála a leggyakoribb módszer a borok értékelésekor. Számos kulcsfontosságú kritikus azonban 20 pontos skálát használ (leginkább az angol szakemberek, élükön Jancis Robinsonnal) sőt, néhányan 5 pontos (vagy csillagos) értékelésekkel dolgoznak. Tény, hogy az utóbbi harminc évben a leginkább piacalakítónak mondható értékelés Robert Parker és a Wine Advocate kiadványhoz köthető. Ma már kicsit árnyaltabb ez a kép, de kezdetben szinte hetek alatt emelhette hihetetlen magasságokban vagy taszíthatta le egy-egy pincészet kínálatát a Parker által adott pontszám. Sokan megkérdőjelezik a 100 pontos skála értékét (a cikk szerkesztője is), jellemzően azért, mert szinte az összes értékelt bor a 85 és 100 pont közötti szűk sávba esik. A rendszer az amerikai középiskolai értékelési rendszeren alapul, így a skála 50-től kezdődik (nem pedig 0-tól), ami további kritikákhoz vezetett. Ennek ellenére a 100 pontos skálát egyre több kritikus használja évről évre.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!