Még egy kis ráadás – a Balatonról, így szezonzárás előtt

A tó déli partján található egy viszonylag új terület, Balatonboglár, ahol a termékeny talajok között homok és lösz is támogatja a szőlő növekedését.

Magyarország nyugati részén, az osztrák határ és a Duna között fekvő Balaton Borrégióban ma már 14 kiemelt minőséget kínáló kijelölt területen készíthetnek komoly borokat a termelők. Az itt termő borok sajátos és egyedi jegyeket mutatnak. A termőterületre nagy hatással van a Balaton, mint természetes vízfelület és az alapvetően vulkáni kőzetekből felépülő Dunántúli-Középhegység. Hagyományosan a Balaton északi oldala volt a szőlőtermő terület, a délnyugati végén, a vulkanikus lejtőkön található a híres Badacsonyi borvidék. A kéknyelű, szép szürkebarátok és remek olaszrizlingek hazája, de egyre többen nyúlnak ma már kékszőlőhöz is errefelé. A keleti medence a Balatonfüred-Csopak és a Balaton-felvidék borvidékeknek ad helyet. Itt az északi part leheletnyivel talán hűvösebb részén a szőlő homokkövön terem. Kiemelt szerepe van a borvidéken az olaszrizlingnek és egyre inkább a sok helyre visszatelepített furmintnak, kékfrankosnak.

A Balatontól északnyugatra, kialudt vulkán lejtőin található a történelmi borvidék, a Somló, amelynek fahordós, házasított borai egykor a tokajihoz hasonló hírnévnek örvendtek. A Somló - bár nagyon kis borvidékről van szó - az utóbbi évtizedben komoly jelentőségre tett szert. Klimatikus és talajadottságai predesztinálják arra, hogy újra kiemelkedő területté váljon. Új borászatok épülnek, az ültetvények nagy része is átalakult. A Somló különösen jellegzetes borokat ad, különleges, ásványos karakterrel, jó érlelési potenciállal és kifinomult eleganciával.

A tó déli partján található egy viszonylag új terület, Balatonboglár, ahol a termékeny talajok között homok és lösz is támogatja a szőlő növekedését. Ezen a vidéken az északi oldal fehérboros hegemóniájával szemben sok komoly vörösbort és remek pezsgőalapborokat is találunk.

Zala furcsa módon itt is van – ott is van. Egyeik alrégiója a Keszthelyi hegység keleti oldalát foglalja el, kissé messzebb található része már a szlovén határ közelében gazdag aromatikájú, szépsavú borokat ad.

Ez eddig a hivatalos bemutatás. Annak idején még rendszerint azt tanultam, azért kell az embernek útiterv, hogy tudja, mitől tér el. Egy időre búcsút veszünk a Balatontól, de szeretnék bemutatni két olyan termelőt, akik kissé másként látják a tó körüli szőlő- és bor jövőjét. Saját ízlésük szerint formálják a fajtakínálatot és borstílusukat is. Kell ez nekünk? Lehet, sokan megkérdőjelezik a két fajta – a pinot noir és a sangiovese – előtérbe helyezesét, én nem tartozom közéjük. Mégpedig azért nem, mert bármerre járjunk is az országban, a minőséget és egyediséget tartom a leginkább követendő útitervnek. Ha olyan fajtában látja meg egy gazda a termőterületének lelkét, a sajnos túl gyors tempóban változó klimatikus adottságokat is figyelembevéve, ami eddig nem, vagy csak gyenge hasonmásként termett egyik-másik borvidékünkön, nos talán nem ördögtől való ebben a körben igazat adni nekik. De póriasan mondhatom azt is, inkább egy jó Szent-György-hegyi pinot noir vagy sangiovese, mint egy százhuszadik jellegtelen olaszrizling.

Nyilván nem az olaszrizling – szürkebarát, kéknyelű stb. – ellen beszélek. Sőt. Aki követte az elmúlt harmincöt évet, az ezzel tökéletesen tisztában van. Sokkal inkább az egyre szaporodó jellegtelen, a világ bármely sarkában elkészíthető, uniformizált és nem professzionális borok ellen. Ahol a tisztaság a pincében és egészséges, érett alapanyag, a jó minőségű hordó nem alapkövetelmény. Úgy gondolom, hogy az ilyen szomorú időszakokban, mint mostani, amikor a szőlőtermő területünk egyre csak csökken, különösen oda kellene figyelni a tudatos és őszinte borokat kínáló termelőinkre és nehézségeikre. Hogy végre elválasszuk az igazit a talmitól. Hogy a Kárpát-medence valódi értékeiről beszéljünk és végre válasszuk le az élelmiszer-szintű borokat a BOR kategóriáról.

A napokban volt alkalmam meglátogatni mindkét pincészetet. Dr. Jakab Péter fiatal vállalkozása, Bakó Ambrus készíti borokat, igen szűk fajtaválasztékból. A pincészet tevékenységének középpontjában a pinot noir fajta áll. 

Jakab Péter borászat - A szerző felvétele

Mellette van egy kevés kéknyelű is, de a hangsúly a pinot noir különféle stílusgyakorlatain van. Annak idején, az induláskor érdekes kóstolónak lehettem a részese még 2020-ban. Jó harminc éve Szeremley Huba és Gál Tibor telepített a Káli-medence szélét jelző un. Küszöb-orra (a Kővágóőrs-Révfülöp közötti út) területére pinot noirt. Ezeknek az ültetvényeknek az első termését hat különféle hordóból kóstoltuk össze. A cél a legjobban a borhoz illő hordó kiválasztása volt. Emlékeim szerint a közvéleménykutatás eredménye francia hordók győzelmét hozta, de maga az alapanyag kiváló volt. Referenciaként amúgy flexcube-ban érlelt bor szolgált, intenzíven gyümölcsös, jó arányú bor volt. Számomra a legkomplexebb és tapintásban is a legszebb élményt a négy évig szárított Montgillard kishordója adta, de elégedett voltam a többi mintával is. A hordónál sem az adott állapotot nézzük, sokkal inkább előre kell tekintenünk. 

A gazda jó irányba tekintett,mert pinot noir borai egytől-egyig hallatlan tiszták, egyenesvonalúak, modernek és mégis őrzik a fajtához köthető általánosan elvárt hagyományokat. Jó szüreti időpont, kíméletes kézi csömöszölés, visszafogott hordóhasználat. Az eredmény izgalmas fehér pinot, angyalian kedves és mégis ropogós siller, könyedebb, gyümölcsösebb és valódi mélységeket kínáló vörösborok. Mindez a vulkánok ölelésében.

Török Csaba a 2HA pincészetet kezdetben valóban csak 1 hektárnyi területettel képzelte el magának, mára ez a méret 2 x 2 hektárra nőtt. A Szent György-hegy déli oldalában – a hegyen atipikusan – a kékszőlőkön van a hangsúly, azon belül is a nálunk igen ritkán előforduló sangiovese fajtán. 

Török Csaba - A szerző felvétele

Mellette bordeaux-i fajták, cabernet franc és merlot, valamint syrah is telepítésre került, de fehér fajtákat is találunk a kínálatban, olaszrizlinget és pinot gris-t. A gazda ugyan nem tartja fontosnak, hogy certifikált organikus vagy biodinamikus rendszerben készüljenek borai, de valójában a gyakorlatban szinte minden mozzanat a Hold fázisainak megfelelően és a lehető legkevesebb beavatkozással történik. Sok borkedvelő Csabát elsősorban Tabunello névre keresztelt sangiovese boraiért kedveli. 

Ebből van a legnagyobb termőterülete, és lassan az olajbogyót adó szépséges, öreg, Európa számos országából összeválogatott olajfáiból. 

A sangiovese tehát a birtok szíve-csücske, de aki mostanában megkóstolja a cabernet franc-ból készülő palackos erjesztésű pezsgőt, pét-natot vagy éppen a gyönyörű és elegáns, héjon tartott pinot gris-t, nem kell kérdezgetnie magát, hogy van-e ennek a termelőnek egyedi stílusa. Merthogy egyértelműen van, aminek vezérvonala nem más, mint a minőség. A kézi munka, a törődés, valamint a jó ízlés a kiváló Szent-György-hegyi területet az ország egyik legjobbjává avatja. Még valami. Csaba pincéjében rengeteg komoly külföldi vörösbor palackja megtalálható. Ez nem véletlen, sokkal inkább tudatos munka eredménye. A mai napon buta hasonlattal élve, ha valaki a foci világbajnokságra szeretne játékosként eljutni, annak nem a grundon vagy a megyei negyedosztályban kell keresnie jövőbeli ellenfeleit.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels.com)