Tokaj ősszel – kis szeptemberi helyzetjelentés

Néha van úgy az ember, hogy egy utazás során minden a lehető legjobban alakul.

Néha van úgy az ember, hogy egy utazás során minden a lehető legjobban alakul. A társaság, a látni és kóstolni valók és még az időjárás is a szebbik oldalát mutatja. Pont egy ilyen remek hétvégét tölthettünk Tokajban borbarátainkkal. Ha nem veszik tolakodásnak, személyes élményeimet gyűjtöttem egy kisebb csokorba. A hosszabb beszámoló majd a Borkalauz következő kiadásában várható.

 

Lenkey Géza – Őt többnyire az igazi bor-ínyencek régóta ismerik. Mád ismert és kissé háttérben lévő dűlőiben termeszti a szőlőt. A Holdvölgy, Úrágya, Betsek-Korposd, Vilmány, Hegyfarok, Középhegy, Kishegy – 2015 óta kizárólag biológiai úton művelt területek. Ezeknek a boroknak idő kell. A hordóban is, palackban és a pohárban is. Ennek a türelemnek mindkét oldalon megvan az eredménye. A fogyasztó kiváló és hallatlanul egyedi, de ízig-vérig tokaji borokat kap a poharába, a termelő pedig elkötelezett és hű fogyasztókat. Ugyanis, ha valaki rákap ezeknek a boroknak a zseniális egyediségére, nem igen akar tőlük megszabadulni. És ez vélhetően így van rendjén. Nagy öröm számomra, hogy Jancis Robinson Lenkey borokról írt jegyzeteit Géza megosztja a nagyközönséggel is. Olvashatók a Facebookon vagy eredetiben a jansicrobinson.com oldalon.

Második állomásunk Tállyán volt, Homoky Dorka csábító kertjében úsztunk a kora-őszi napsütésben. Dorka borai sem az uniformizáltságról szólnak. Kedves, igen tudatos és kifinomult, ugyanakkor némi bohóságot sem nélkülöző borait régóta kedveljük. Borain részben a természetesség, részben a lezser elegancia hagyja a legmélyebb nyomokat. Tiszteli a hagyományokat és nyitott az újdonságok iránt. Feszegeti a tokaji határokat, szokták mondani bár én úgy érzem, töredékét sem használtuk még ki annak, amit a borvidék adni tud.

Sem érlelhetőségben, sem szőlőfajtákban, sem stílusban. Dorkánál a hagyományos tállyai dűlők remek szárazborai mellett narancsbort, sillert és sör-bor kombót is kóstolhatunk. Ez utóbbi most inkább sörös arcát mutatta, de remek savai visszarántották ízlelőbimbóinkat a borvidékre. BINO néven találjuk meg, ha valakit érdekel a zabból erjesztett izgalmas nyári huncutság. Aki a klasszikus borokat keresi, érdemes koncentrálnia a Hetény, Sas alja, Bártfai dűlők boraira.

 

Rátkán az Árvay Pince várta a csapatot. Régi jó barátság fűz a családhoz, de minden alkalommal meg tudnak lepni valamivel. Árvay János és gyermekei, Angelika és Szabolcs nem csupán a családfát dúsítják a kóstolóteremben. Valódi alkotó tagjai a birtoknak, akárcsak a háttréből ritkán előlépő Katalin, János társa és támasza. Boraik érlelhetősége soha nem volt kérdéses, viszont a kiegyensúlyozottan fejlődő és a palackos érlelés pozitív hatását élvező borok sokak örömére szolgál. A nem könnyű 2015-ös évjárat száraz borai – Isten-hegy, Padi-hegy - ma is meglepnek, pedig rendszeresen találkozom velük. A sima, selymes tapintás mellett érezhető remek szerkezet tíz év után sem tört meg. Árnyaltan citrusos jegyeik a tállyai élénkséget erősítik. De azt is el kell mondanom, hogy Angelika évek óta tartó részvétele a Mosolybor éves kóstolóinak, licitjeinek és a támogatottakkal való kapcsolattartásban több, mint tiszteletre méltó. Ha valaki érzi a késztetést magában arra, hogy a világ szépségeit értékelni tudó honpolgárként és borkedvelőként költéseinek egy részét olyan rászoruló gyerekekhez juttassa el, akik ebből a részből életükben vélhetően semmit nem fognak kapni, nos, bártan keresse fel ezt az oldalt. Aki ide kattint, tudni fogja, mi a feladata.

 

A szombati nap és a túra valódi apropos-ja a szokásos éves Mosolybor kóstoló volt, de előtte legnagyobb örömömre meglátogattuk a Szóló Birtokot Tállyán, ahol Éless Tímea fogadott bennünket. Nem tudom, jártak-e már Waldorf óvodában. Pontosan ez az érzés fogott el, amikor Tímea beengedett. Pedig nem voltak babakék és rózsaszín mohair gombolyagok, nem szólt angyali zene, csupán egy elszánt és intelligens fiatalasszony, aki visszatérve a családi kötelékhez, elkezdett Tállyán birtokot építeni. Megszólalásai, hangja, mondandója és a borok, amiket készít, a természet és ember szoros és megbonthatatlan egységéről szólnak. Mindezt visszafogott és szeretetteljes módon. Minden egyes tétele kifogástalan, önálló karakter, precíz és szerethető. Legyen szó natúr borról vagy hagyományosról. Fordítását, édes muskotályát épp úgy nem fogjuk elfelejteni, mint minden mentes, selymes tapintású hárslevelűit, furmintjait. A biodinamikus lét máshol sem könnyű, de itt, ahol a borvidék szükségszerűen kötelező eleme a pára – egyben az egyik legfőbb ellensége is a gazdáknak.

 

Szóló Éless Tímea

A Mosolybor idei kóstolóját pezsgőkből és aszúkból állítottuk össze. Tóbiás Adrienne, Zsirai Kata, Kulcsár Edit (Demetervin), Árvay Angelika, Rózsa Melinda, Szepsy Gabi, Palkó Gabriella hozták a boraikat, amiket számos visszatérő résztvevőnek sikerült bemutatnom. Igen jól esik ismerős arcokat látni, idén már a jelentkezők felét sajnos el kellett utasítsuk, mert csak negyvenen fértek be a terembe…

 

A délután sem volt érdektelen, sőt. Egy nem tervezett defekt után sikerült megérkeznünk Tokajba Demeter Zoltánékhoz. Nem láttam még a januárban megnyílt vinotékát, és Zoltánnal is viszonylag régen találkoztam, így kettős volt az örömöm. A kicsi, de annál intimebb és eltellektüelebb feldolgozó és kóstolóterem már korábban is lenyűgözött, de a mostani bővítés funkcionálisan és esztétikai szempontból is teljessé tette a teret. Régi vágyam – kávé, könyv, bor együtt – visszatükröződését láttam megvalósulni egy olyan termelő nevéhez kötve, aki a borvidék egészét képes egységként és értékként értelmezni. Nem véletlen, hogy az ő megszólalásai általában nem nevetésre ösztönzik a látogatókat, viszont reális világ és egyben Tokaj-látása ezt kellően alátámasztja. Boraitól az itt-ott borongós előrejelzések sem tudták elvenni a kedvünket. 

 

Tiszta, egyértelmű vonalak, tökéletes kivitelezés, profi munka. A borok java részét ugyan rendszeresen kóstoljuk, de adódott néhány kiváló meglepetés is. Az édes szamorodnit több éve kedvenceim között tudhatom, de a társaság egy részét meglepte hallatlan simasága és selymes tapintása mellett vastag és buja gyümölcsössége is. Akárcsak az egri alapanyagból készült cabernet és a gyönyörűséges, magnum palackba töltött aszú. Kiváló egyensúly és gazdag ízek, kamillavirág, hársméz és turbolya friss aláfestésével. De nem mehetünk el szó nélkül Anett isteni frissen sült kovászos kenyere mellett sem. És még valami. Zoltánék minden áldott nap du. 3-kor lehetőséget adnak minden érdeklődőnek, hogy részt vegyenek a napi kóstolón. Hogy aki netán csak arra jár és benéz az ajtón az ne csupán elsőosztályú környezetet, de embert is találjon odabent.

A folytatásról és néhány általános, Tokajt érintő kérdésről majd a jövő héten.