Zólyomi sörtúra, zárórész: a Jack’s pub, a Secret bar, a Hausbeer s a Gurman söröző

Célpont van elég, lelkesedés és elhatározottság nemkülönben.

Zólyom egyik ikonikus műemléképületében működik a Jack’s pub, mely megjelenésre egy autentikus, hangulatos, vendégmarasztaló rock-kocsma. A falakat berámozott, jól elkapott képek díszítik a műfaj nagyjairól: korai Deep Purple, a „nagy felállás” (Gillan – Lord – Paice – Blackmoore – Glover), AC/DC, Metallica, Kiss, Freddie Mercury, igen miért ne, a legendás Beatles, melynek ugyan nincs sok köze a rock műfajhoz, de az új zene össztársadalmi áttöréséhez annál több. Egy valami hiányzik, maga a rock, ugyanis a dekoráció dacára tingli-tangli pop szólt, míg ott ültünk. Persze lehetett volna rosszabb is a háttérzene, de ha mondjuk egy Youtube-os random klasszikus rockválogatást tettek volna be Child in Timetól a Stargazeren keresztül a Salisuryig, annak jobban örvendtünk volna. 

 

Egyébként így is jól éreztük magunkat. Ittunk egy 10-es Ostravart a névadó városban 1897-ben alapított jónevű főzdétől, meglehetősen karakternélkülinek találtuk, de hát, ha ez volt csapon s nem a 12-es, akkor ezzel kellett megelégednünk. Szívem szerint a Mustangot kóstoltam volna tőlük, amihez még nem volt szerencsém, de jókat lehet róla olvasni. Egyik társam itt pihentette a máját, a másik a Guinness-re szavazott, aminek a megjelenését sokkal jobban tudom értékelni, mint az ízvilágát. E két sörön kívül Pilsner Urquellt és Hoegardent tartanak csapon, két alkoholmentes tételt, Pilsner Urquellt és Coronat palackban, szóval helyi viszonylatban a sörkínálat nem igazán erős. 

 

Van viszont hétféle felvidéki és olasz boruk kimérve, további tizenegy palackban, ezek közül öt habzó, egy prosecco, két burgundi crémant s két champagne, egy Mumm s a 2012-es Dom Pérignon, utóbbi a nem meglepő 390 euros áron. Erősségük a töményfront, a ginekben, rumokban és whiskykben egész jók, kóstoló-sorokat is ajánlanak.

 

Hadd említsem meg a Secret bart is, mely ugyan nem söröző, de kiváló, friss Pilsner Urquellt csapolnak, s hoznak mellé ajándékba némi sörkorcsolyát. Ez a Kárpát-medencében viszonylag ritka gyakorlat, míg Görögországban szinte általános, hogy a sör mellé a ház ajándékaként ropogtatnivalót is tesznek az asztalra, van, ahol chipset, többnyire készen kapható egyveleget, benne földimogyoróval, kukoricával, esetenként szárított borsószemekkel s némi kekszszerűséggel. 

 

Itt az egyik tégelyben hasonló mixet, másikba a Felvidéken oly népszerű földimogyorós puffasztott kukoricát kaptunk. A koktél- és töményválaszték impozáns, rendeltünk is két single malt skót whiskyt a sör mellé, de nem akartunk elmerülni a párlatok kóstolgatásában, mert az túl gyors amortizációhoz vezet. 

 

Első ebédünket Haus beer nevű söröző-étteremben költöttük el. A hely a város főterén nyitott 2022 áprilisában. Az egyszerre elegáns és lezser beltér ügyesen elegyíti a korszerű és a hagyományos dizájnelemeket, nyers tégla, megnyerő világítótestek, fából készült bútorzat, nem zavaró, nem túl hangos zene adja az alaphangulatot. A felszolgálók pólóján a legendás Mona Lisa látható sörbajusszal. A pult fölött helyi gyümölcspárlatok sorakoznak. Jó időben a városközpontra néző teraszt is működtetnek.

 

A konyha helyi, valamint nemzetközi slágerfogásokra alapoz. Az állandó étlapon szerepel többek között új hullámos marhatatár, kacsapástétom, húsleves, olaszos paradicsomleves, egy rizottó, egy pasta, néhány saláta, hot-dog, csirkés quessadilla, marhapofagulyás, kacsacomb vöröskáposztával, knédlivel vagy loksával (helyi palacsintaszerű krumplis köret), sertésoldalas, többféle burger és marhasteak. Hétköznap délben kedvező árú menüt kínálnak.

 

Tizenkét csappal dolgoznak, minden igényt igyekeznek kielégíteni, aminek jegyében a csapok felén népszerű nagyipari multisörök, másik felén pedig felvidéki és cseh kisüzemi főzetek folynak. A palackos választék jelentéktelen, nagyipari, aromatizált ciderekre, a Desperados nevű sörszerű termékre, a nullás Zlaty Bazantra és a Krusovice Bohem-re korlátozódik. Nyolc kimért bort tartanak, ezek fele helyi, másik fele olasz, spanyol és német nedű. A töményválaszték izgalmas, igen szép szortimentet tartanak felvidéki gyümölcspárlatokból, rumokból és whiskykből.

 

A kiszolgálás udvarias, felkészültségben és angol nyelvtudásban javítható. 

Vadas marha a Hausbeerben

A déli menüből kértünk három fogást, valamint az állandó étlapról egy mifelénk sztrapacskaként ismert bryndzove halusky-t. A gombakrémleves volt igazán meggyőző, de egy euroóért nem volt okunk morgolódásra, inkább örültünk, hogy a produkció élvezhető. A vadas marha házias, ízletes, mind a szószt, mind húst, mind pedig köretet illetően. 

Sztrapacska a Hausbeerben

Sajnos mindez nem mondható el, az egyébként nem élvezhetetlen lazacos poke bowl-ról, melyben a hal füstölt volt, holott a Kárpát-medencében is egyre terjedő, Hawaiiból eredő fogás lényege, hogy a hal nyers legyen. A rizs sem bizonyult kifogástalannak. A sztrapacskában nem leltünk hibát, ízre, állagra egyaránt korrekt volt.

Lazacos poke a Hausbeerben

A napot a Gurman sörözőben zártuk. A Felvidéken nem ritka jelenség az elszlovákosodott városainkban, hogy nehéz értekezni a pincérekkel, mert nem tudnak angolul, a Hausbeer után itt is elég nehezen sikerült megértetni magunkat s ha egyikünk nem annyira kitartó, mint amilyen, nem is tudtuk volna meg, hogy melyik kisüzem gyártja a vendégcsapos IPÁ-jukat. Végül jóbarátom konoksága s a KEG felirata segített, mert a pultosok közül egyik sem volt birtokában ennek az alapvető információnak. 

Ennek dacára szerettük a helyet, s végső soron értékelni tudtuk azt, hogy a hosszas kérdezősködés dacára sem váltak a felszolgálók ingerültté, végig segítőkészség jellemezte őket. A beltér s a terasz is hangulatos. Rendeltünk egy hermelint meg egy utopenecet, korrekt volt mindkettő, az átlagnál egy fokkal jobb kenyeret adtak mellé. A losonci Franz főzde (ennek kilétét sikerült oly nehezen beazonosítani) Tri Manzelki nevű rendben levő, katarzismentes IPÁ-ját s a mifelénk is ismert, 1871-en alapított, pardubicei Perstein főzde egyik pilsnerét ittuk hozzá, illetve egyikünk vágott sört kért, amit igen szépen csapoltak ki, a barna és a világos rétegek keveredése nélkül. A Gurmant azon helyek között könyveltük el, ahová jó lenne visszatérni, s enni egy burgert is a sörökhöz elvégre az itt a fő attrakció kulináris síkon. 

Abban maradtunk, hogy valamikor megismételjük a Selmecbánya - Zólyom -Besztercebánya vonalú sörtúránkat, de előbb bejárjuk a Felvidék még nem ismert városait, Zsolnát, Turócszentmártont, Trencsént, Poprádot, Privigyét, Vágbesztercét, Nagymihályt, Iglót, Homonnát, Liptószentmiklóst, Bártfát, Rózsahegyet, Pöstyént, Nagytapolcsányt, Máriatölgyest és Simonyt, hogy csak a 25.000-nél nagyobb lakossággal rendelkezőket említsem azok közül, ahová még nem sikerült eljutni. Célpont van elég, lelkesedés és elhatározottság nemkülönben. Úgyhogy lesz még szó e rovatban felvidéki sörös kalandokról.