A kajakkirály és a királynők

Huszonkét év után újra magyar a kajakkirály, a szegedi olimpiai kvalifikációs vb-n ugyanis az éppen 1997-es születésű Kopasz Bálint nyerte meg a királyszámnak számító K-1 1000 métert, női kajaknégyesünket pedig sokadszorra koronázták meg. Az olimpiai számokban lett egy ezüst- és egy bronzérmünk is, a megszerezhető tizennyolc tokiói kvótából azonban csak tizenkettőt sikerült begyűjtenünk. Ám ezt a hiányosságot még lehet pótolni.

A szegedi világbajnokság legnagyobb magyar sztárja, Kopasz Bálint fantasztikusan hajrázott K–1 1000 méteren Fotó: Mirkó István

sikerét még magasabb polcra teszi, hogy K–1 1000-en eddig csak négy világbajnokunk volt: Csapó Géza (1973, 74), Csipes Ferenc (1985), Gyulay Zsolt (1989) és Storcz Botond (1997), akik mindannyian olimpia utáni évben nyertek, illetve Csapó kettővel is utána, amikor gyengébb a mezőny. Kopasz pedig egy évvel az olimpia előtt ült a trónra, a legnagyobb tülekedésben. Mindazonáltal a diadala nem eget verő szenzáció, hiszen a tavalyi vb-n negyedik volt, júniusban pedig megnyerte a minszki Európa Játékokat, megelőzve a regnáló világbajnok Fernando Pimentát.

A Maty-éren a portugál klasszis kezdett a legerősebben, de a csehek emberhegye, Josef Dostal ott lihegett a nyomában, Kopasz féltávnál kicsit lemaradva a harmadik helyen lapátolt. Ám aztán nagyon belehúzott, a tomboló lelátók előtt szinte állva hagyta a riválisait, és egy hajóhossz előnnyel úgy érkezett be a célba, hogy az utolsó méteren már lazán kiintett a publikumnak. A parton rögtön „szétszedték”, az eredményhirdetés után azonban már nyugodt körülmények közepette tudtunk beszélgetni vele.

Kopasz BÁLINT: A sejtjeimbe égett

– Számítottam arra, hogy van esélyem nyerni, és az volt a taktikám, hogy hétszázötven méterig csak tartom a lépést a leggyorsabbakkal. Pimenta és a Dostal erős tempót mentek, de az utolsó kétszázon én voltam a jobb. Az már sejtszinten bennem van, hogy minden esetben meg kell indulnom, akkor is, ha már a végleteimnél járok – nyilatkozta újdonsült világbajnokunk, aki Szeged mellett, Algyőn lakik, így otthon készülhetett a nagy napra, édesanyja és egyben edzője, Demeter Irén felügyelete alatt.

– Sokat számított, hogy a saját ágyamban aludhattam, és az elmúlt hónapokban törekedtem a minőségi étkezésre. Az étrendemet dietetikus állította össze, és anyukám főzte meg. Minden információt nem adhatok ki, de annyit elárulok, hogy a menü fehérjerésze csirkemell volt, alaposan kisütve – mondta el Kopasz, és azt nem titkolta, hogy a jövő héten elutazik az osztrák Alpokba.

A szegedi világbajnokság legnagyobb magyar sztárja, Kopasz Bálint fantasztikusan hajrázott K–1 1000 méteren
Fotó: Mirkó István

– Tervezek egy kemény túrát, 2400 méter magasra szeretnék feljutni. A túrázás feltölt, és abban is reménykedem, hogy megint lesz lehetőségem smaragdot gyűjteni, korábban már sikerült.

Ha azt nem is, de aranyat szombaton is szerzett a nőknél a nem olimpiai számok közé tartozó K–1 1000-en, és éppen a 30. születésnapján. Ám nagy buliról este szó sem lehetett, hiszen a K–4 500-at vasárnap rendezték. Tegnap este viszont már nem volt gátja a dínomdánomnak, mert a Gazsó Alida Dóra, Csipes Tamara, Medveczky Erika, Bodonyi Dóra összetételű négyes is világbajnok lett! – Nagyon jól kijöttünk a rajtból, és az utazósebességet felvéve már alig vártam, hogy ritmust váltsunk. Éreztük, hogy minden stimmel – nyilatkozta Medveczky.

Kozák DANUTÁTÓL most csak bronz

Az ötszörös olimpiai bajnok Kozák Danutának K–1 500-on most be kellett élnie a bronzzal. Nyilvánvalón még nem tette túl magát azon, hogy párosban kizárták, de az új-zélandi Lisa Carrington ellen csúcsformában is nehéz dolga lett volna. – Sajnos elrontottam a rajtot, de jó érzés volt hazai közönség előtt versenyezni – bökte ki kiérve a stégre, és kissé bágyadtan kiintett a szurkolók fel. Majd érdeklődésünkre a következőket mondta az érzéseiről: – Sem boldog, sem csalódott nem vagyok, azt sajnálom, hogy itt a vb-n nem jött ki az a munka, amit az év során elvégeztem.

Kérdésünkre pedig, hogy Carrington fejlődött-e vagy ő esett vissza az elmúlt évhez képest, ezt felelte: – A döntő alapján mindkettő igaz. Carrington szenzációs pályát ment, én viszont beragadtam.

Lucz Dóra K–1 200-on hatodik lett, egy hellyel lemaradt a kvótáról, így női kajakosaink a vb-n maximálisan megszerezhető hat tokiói helyből ötöt gyűjtöttek be. Női C–2 500-on a címvédő kanadaiak kiesése után – egyikük doppingvétségét közvetlenül a vb előtt hozták nyilvánosságra –, azt hittük, hogy a tavaly ezüstérmes Balla Virág, Devecseriné Takács Kincső kettős számára megnyílt az út a dobogó tetejére. Ám egy kínai páros beleköpött a levesünkbe, a mieink idén is másodikok lettek. A duó szűk egy órával később az olimpia műsorán nem szereplő 200-as szám fináléjában is ezüstérmes lett, egy másik kínai egység mögött.

A két kvótát szerző lányok az 500-as döntő után is inkább örültek, mint bosszankodtak, a 200-as ezüstjük után pedig egyértelműen virágos jó kedvük volt.

A négyesek hozták, amit kell

A férfi kajakosoknál a Kammerer Zoltán, Gál Péter kettős 1000-en a nyolcadik helyen zárt, így itt nem lett meg a kvóta, ehhez a hatban kellett volna végezni. Négyesünknek (Nádas Bence, Birkás Balázs, Kuli István) 500-on az első hét volt a cél a tokiói részvételhez, ami az ötödik hellyel össze is jött. Némi hiányérzetünk azért lehet, mert a magyar kvartett az első két helyen végzett német és spanyol hajótól nagyon messze volt. A férfi kajakos szakág is öt kvótát szerzett, férfi kenusaink a háromból sajnos egyet sem.

Nem olimpiai számokban férfi K–2 200-on Balaska Márk és Apagyi Levente bronzérmes lett, a délutáni programban pedig az 5000-es számokban női férfi C–1-ben Adolf Balázs másodikként zárt, csattanóként pedig női K-1-ben Bodonyi Dóra sorozatban harmadszor lett világbajnok. Az összmérlegünk így öt arany, négy ezüst és három bronz, az olimpiai számokban két első, egy második és egy harmadik hely. Szép, szép, de Tokióra ennyit azért nem írnánk alá előre…