– Az utóbbi két évben sikert sikerre halmozott a női kézilabda szakág: tavaly junior vb-t, serdülő Eb-t nyert, megspékelve egy ifjúsági vb-n elért ezüstéremmel. Idén a junior Eb és az U17-es Eb is magyar győzelemmel zárult. Egy ország reméli, hogy beteljesül Pálinger Katalin alelnök jóslata, és 2024-ben lehet olimpiai éremesélyes női csapatunk. Ön is ilyen derűlátó?
– Egyetértek alelnök asszonnyal, mert reális, hogy a jelenlegi válogatott meghatározó játékosai ütőképes csapatot alkossanak, kiegészülve a következő generációk legtehetségesebb képviselőivel. Az utánpótlás-sikerekből ered az a feladatunk is, hogy akik ma korosztályuk legjobbjai, mindent megkapjanak ahhoz, hogy a felnőttek mezőnyében, világklasszisok között is megállják a helyüket. Ez közös felelősségünk: a szövetségé, a kluboké és maguké a játékosoké.
– Vajon mi lehet az oka annak, hogy a nők már fiatalon kiteljesednek, míg a férfiak utánpótlás – és talán felnőtt – szinten is adósak a kiváló eredményekkel?
– Serdülő-válogatottunk az Európa-bajnokságon, az ifjúsági csapat pedig a világbajnokságon zárt az ötödik helyen. Erre sok sportág büszke lenne, így van mire építenünk a férfiszakágban is, de látjuk a feladatokat. Segítenünk kell őket a szakmai döntéseikben, mert a cél az, hogy a felnőttek mezőnyében is megtalálják a helyüket. Ez azt is jelenti, nem szabad semminek megtörnie, amikor elhagyják az utánpótlásvilágot. Ebben sok tényező szerepet játszhat: a klubok, az edzők, az életmód, a pénz. Már mindkét szakágban működik az Elit programunk, de reményeink szerint a közeljövőben minden eddiginél szélesebb körű tehetséggondozó program indulhat, ahol erre is készítjük fel a játékosokat. Persze az eredményesség függ attól a senki által nem befolyásolható jelenségtől is, hogy születtek-e egy korosztályban olyan gyerekek, akik kiemelkedő tehetségüknél fogva „aranygenerációvá” válhatnak. A lányoknál erre most jóval nagyobb esély látszik, mint a fiúknál.
– Nem tartotta kockázatos lépésnek a kapitánycserét a férfiaknál? Mi szólt a váltás mellett?