A magyar kapcsolat azonban nem Hirschl Imrével kezdődött, hanem bizonyos Hegedüs Péterrel, a Peñarol első magyar edzőjével. Vagy, ahogy Uruguayban ismerik, Pedro de Hegedüssel.
Hegedüs Péter 1895. május 7-én született Budapesten, és hamar kiderült, hogy a Jóisten is sportolónak teremtette. Már 15 évesen kiváló bokszoló volt, aki az ország legjobbjaival verekedett. Ekkor történt, hogy a híres-neves Jack Johnson, kora legjobb nehézsúlyú profi bokszolója Európában turnézott. Johnson edzője felfigyelt a fiatal Hegedüsre, akit annyira tehetségesnek talált, hogy rábeszélte, legyen a tanítványa, és kövesse őt az Egyesült Államokba, ahol majd világbajnokot farag belőle. A papa, Hegedüs György azonban nem engedte a fiát, aki átnyergelt az atlétikára, a 100 métert 11,2 másodperc alatt futotta, távolugrásban 630 cm, magasban 176 cm volt a legjobbja, helyből magasugrásban pedig 148 centiméterrel ő tartotta az országos csúcsot! Sokoldalúságára jellemző, hogy műugrásban is jeleskedett, s állítólag Európa-bajnoki címet is szerzett.
Közben Péter beiratkozott az orvostudományi egyetemre, neurológus szeretett volna lenni, csakhogy 1914 júliusában kitört az első világháború. Hegedüs 18 évesen önkéntesnek jelentkezett, négy éven keresztül harcolt az orosz és az olasz fronton, vitézségéért tizenhárom alkalommal tüntették ki – többek között a Vaskereszttel –, és 21 évesen már századosi rangot érdemelt ki.

Fotó: efdeportes.com
A háború után Hegedüs beiratkozott a Királyi Testnevelési Főiskolára. Közben 1925-ben többedmagával – köztük a később Papp Laci edzőjeként legendai státusra emelkedő Adler Zsigmonddal – megalapította a Magyar Ökölvívó és Birkózó Szövetséget. Nyughatatlan természete 1927-ben, 32 éves korában ismeretlen vizekre terelte – ha úgy tetszik, szó szerint is. Hajóra szállt Genova kikötőjében, és meg sem állt a Río de la Plata torkolatáig, Buenos Aires úticéllal. Igen ám, de előzőleg kikötött a hajó Montevideóban, Uruguay fővárosában, ahol Hegedüs partra szállt, mert már unta a többhetes bezártságot a hajó kajütjében. Ez lett a kalandos természetű magyar fiatalember veszte. Az egyik kávéházban meghallotta a La Cumparsita című érzéki tangót, és azon mód beleszeretett. A zeneszámba és a városba is. Olyannyira, hogy már vissza sem szállt a hajóra, lecövekelt Montevideóban.