Final Four euroliga kosárlabda Sopron Basket

Rémálomba torkollott a gyönyörű mese

Ma van két éve, hogy 2018. április 22-e a magyar női kosárlabda egyik legszebb emlékű dátuma lett: a Sopron Basket második lett a legrangosabb európai sorozatban, az Euroligában. Óriási bravúr volt ez, ráadásul a város és a klub a döntő négyes tornájának a rendezésével is osztatlan elismerést aratott – magyar csapat még sohasem ért el ekkora sikert. Most mégsem emlékezhetünk vissza felhőtlenül azokra a napokra, a klub ugyanis éppen a jövőjéért küzd.

2020. 04. 22. 7:53

A már távozott Yvonne Turnernek oroszlánrésze volt a nagy menetelésben Fotó: Havran Zoltán

Olyan volt, mint egy gyönyörű mese. A Sopron Basketnek a négy közé jutásért papíron esélye sem volt a méregdrága klasszisokkal teletűzdelt török Fenerbahçe ellen, és hazai pályán el is veszítette az első meccset. Isztambulban viszont csodák csodájára nyerni tudott, majd a mindent eldöntő harmadik találkozón 23 pontos különbséggel lesöpörte a parkettről a vetélytársát. Ezt megelőzően utoljára 2009-ben szerepelt magyar csapat az Euroliga négyes döntőjében, akkor a Sopron negyedik lett, korábban pedig a Pécs háromszor hajtotta végre ezt a bravúrt, két bronzérem és egy negyedik hely volt a mérlege.

A mese pedig folytatódott. A nemzetközi szövetség európai szekciója felkérte a Sopront a Final Four megrendezésére, amely, egyeztetve a kormánnyal, az önkormányzattal és a magyar szövetséggel, ezt el is vállalta. Hatalmas munkát jelentett ez, még a csarnokot is ki kellett bővíteni, de sikerült: a FIBA Europe lényegében tökéletesre minősítette a rendezést. A szurkolók boldogságáról pedig a csapat gondoskodott. Az elődöntőben egy furcsa alakulattal kellett megmérkőznie. A török Yakin Dogu Ünivertisesi a semmiből felbukkanva robbant be 2016–2017-ben a kontinens élvonalába, előbb megnyerte az Európa-kupát, majd 2018 tavaszán eljutott az Euroliga soproni Final Fourjába. A titok természetesen a pénz volt: egy gazdag mecénás összehozott rengeteg klasszist az isztambuli székhelyű, ám észak-ciprusi együttesbe, így a magyar bajnok elődöntős ellenfelében olyan kosarasok szerepeltek, mint a sorozat pontkirálya, Kayla McBride, a legtöbb gólpasszt kiosztó, korábbi magyar válogatott Courtney Vandersloot vagy a legtöbb lepattanóval büszkélkedő Sandrine Gruda.

Ez a meccs volt a siker kulcsa, hiszen a győzelem döntőt és valószínűleg második helyet ért, ugyanis az orosz Jekatyerinburg verhetetlen csapatnak számított. A Sopron telt ház előtt előtt nagyon jól játszott, tizenhat ponttal is elhúzott, ám a Yakin Dogu a hajrára kiegyenlített. Mindössze 1,2 másodperc volt hátra, amikor a támadóidő lejártának a pillanatában Jelena Milovanović triplája a gyűrűbe hullott, és ezzel megvalósult a a soproniak álma. Két nappal később, ma két éve a Jekatyerinburg valóban verhetetlennek bizonyult, és bár az oroszok 72-53-ra nyertek, a hazai közönség több mint fél óráig ünnepelte a Sopron Basket játékosait és vezetőedzőjét, a spanyol Roberto Íñiguezt.

Többet azért nem érdemes szentelni az emlékezésre, mert mára nagyot fordult a világ a csapat körül. A véletlen hozta úgy, hogy napokkal a klub legszebb eredményének 2. évfordulója előtt jelentette ki az M4 Sportnak Török Zoltán ügyvezető: a rendkívül rossz anyagi helyzet miatt a jelenlegi keret megtartása és az őszi Euroliga-szereplés is kérdéses. Elmondta, hogy a helyi önkormányzat megvont nyolcvanmillió forint, a létesítmény működtetését szolgáló támogatást, és már ez is megrengette a költségvetést, de a koronavírus-járvány szinte a kegyelemdöfést is bevitte. A csapat egyébként addig remekül szerepelt: azért nem jutott nyolcaddöntőbe az Euroligában, mert nem állt ki az utolsó csoportmeccsén az észak-olaszországi Schio ellen; a magyar bajnokságban komoly előnnyel, mindössze egy vereséggel állt a tabella élén a járvány kirobbanásakor, az aranyérem toronymagas esélyese volt, amikor a szövetség eredményhirdetés nélkül beszüntette a küzdelmeket, de előtte még megnyerte a Magyar Kupát.

– Az M4 Sportnak adott interjúban a pillanatnyi helyzetről beszéltem, az pedig kétségbeejtő – mondta lapunknak Török Zoltán. – Az említett nyolcvanmillió forint megvonásával ennyivel kevesebbet tudunk a keret minőségére költeni, ráadásul az egyéb forrásaink is elapadtak. Több lábon áll nálunk a profi kosárlabda, a különböző vállalkozásaink profitjai a költségvetésünket gazdagították, de most senki nem veszi ki a vendégszobáinkat, zárva tart a bowlingéttermünk, a konditermünk, senki sem bérli tőlünk a buszainkat, elmaradt a Demjén-, a Presser- és az Omega-koncert, valamint a női U20-as Európa-bajnokság, amelyet nyilván nem ingyen rendeztünk volna meg, és még sorolhatnám. A lényeg az, hogy így nincsen pénzünk. Február végére kilencven százalékban kialakult a csapatunk a következő idényre, a szerződések többségét is megkötöttük, de a jelenlegi helyzetből kiindulva az abban vállaltak teljesítésére nincs fedezetünk, ezért nem tudom megmondani, kikkel vághatunk majd neki a következő idénynek. A jövőt nem ismerjük, lehet, jön majd új támogatás, nyílik majd járható út, ezt még senki sem tudhatja, de ma azt sem látom, hogy ősszel miből indulhatnánk el az Euroligában.