Rémálomba torkollott a gyönyörű mese

Ma van két éve, hogy 2018. április 22-e a magyar női kosárlabda egyik legszebb emlékű dátuma lett: a Sopron Basket második lett a legrangosabb európai sorozatban, az Euroligában. Óriási bravúr volt ez, ráadásul a város és a klub a döntő négyes tornájának a rendezésével is osztatlan elismerést aratott – magyar csapat még sohasem ért el ekkora sikert. Most mégsem emlékezhetünk vissza felhőtlenül azokra a napokra, a klub ugyanis éppen a jövőjéért küzd.

A már távozott Yvonne Turnernek oroszlánrésze volt a nagy menetelésben Fotó: Havran Zoltán

Többet azért nem érdemes szentelni az emlékezésre, mert mára nagyot fordult a világ a csapat körül. A véletlen hozta úgy, hogy napokkal a klub legszebb eredményének 2. évfordulója előtt jelentette ki az M4 Sportnak Török Zoltán ügyvezető: a rendkívül rossz anyagi helyzet miatt a jelenlegi keret megtartása és az őszi Euroliga-szereplés is kérdéses. Elmondta, hogy a helyi önkormányzat megvont nyolcvanmillió forint, a létesítmény működtetését szolgáló támogatást, és már ez is megrengette a költségvetést, de a koronavírus-járvány szinte a kegyelemdöfést is bevitte. A csapat egyébként addig remekül szerepelt: azért nem jutott nyolcaddöntőbe az Euroligában, mert nem állt ki az utolsó csoportmeccsén az észak-olaszországi Schio ellen; a magyar bajnokságban komoly előnnyel, mindössze egy vereséggel állt a tabella élén a járvány kirobbanásakor, az aranyérem toronymagas esélyese volt, amikor a szövetség eredményhirdetés nélkül beszüntette a küzdelmeket, de előtte még megnyerte a Magyar Kupát.

– Az M4 Sportnak adott interjúban a pillanatnyi helyzetről beszéltem, az pedig kétségbeejtő – mondta lapunknak Török Zoltán. – Az említett nyolcvanmillió forint megvonásával ennyivel kevesebbet tudunk a keret minőségére költeni, ráadásul az egyéb forrásaink is elapadtak. Több lábon áll nálunk a profi kosárlabda, a különböző vállalkozásaink profitjai a költségvetésünket gazdagították, de most senki nem veszi ki a vendégszobáinkat, zárva tart a bowlingéttermünk, a konditermünk, senki sem bérli tőlünk a buszainkat, elmaradt a Demjén-, a Presser- és az Omega-koncert, valamint a női U20-as Európa-bajnokság, amelyet nyilván nem ingyen rendeztünk volna meg, és még sorolhatnám. A lényeg az, hogy így nincsen pénzünk. Február végére kilencven százalékban kialakult a csapatunk a következő idényre, a szerződések többségét is megkötöttük, de a jelenlegi helyzetből kiindulva az abban vállaltak teljesítésére nincs fedezetünk, ezért nem tudom megmondani, kikkel vághatunk majd neki a következő idénynek. A jövőt nem ismerjük, lehet, jön majd új támogatás, nyílik majd járható út, ezt még senki sem tudhatja, de ma azt sem látom, hogy ősszel miből indulhatnánk el az Euroligában.

Olyan volt két éve, mint egy gyönyörű mese. Ma pedig olyan a valóság, mint egy rémálom. És aligha csak Sopronban.