Rémálomba torkollott a gyönyörű mese

Ma van két éve, hogy 2018. április 22-e a magyar női kosárlabda egyik legszebb emlékű dátuma lett: a Sopron Basket második lett a legrangosabb európai sorozatban, az Euroligában. Óriási bravúr volt ez, ráadásul a város és a klub a döntő négyes tornájának a rendezésével is osztatlan elismerést aratott – magyar csapat még sohasem ért el ekkora sikert. Most mégsem emlékezhetünk vissza felhőtlenül azokra a napokra, a klub ugyanis éppen a jövőjéért küzd.

A már távozott Yvonne Turnernek oroszlánrésze volt a nagy menetelésben Fotó: Havran Zoltán

Olyan volt, mint egy gyönyörű mese. A Sopron Basketnek a négy közé jutásért papíron esélye sem volt a méregdrága klasszisokkal teletűzdelt török Fenerbahçe ellen, és hazai pályán el is veszítette az első meccset. Isztambulban viszont csodák csodájára nyerni tudott, majd a mindent eldöntő harmadik találkozón 23 pontos különbséggel lesöpörte a parkettről a vetélytársát. Ezt megelőzően utoljára 2009-ben szerepelt magyar csapat az Euroliga négyes döntőjében, akkor a Sopron negyedik lett, korábban pedig a Pécs háromszor hajtotta végre ezt a bravúrt, két bronzérem és egy negyedik hely volt a mérlege.

A mese pedig folytatódott. A nemzetközi szövetség európai szekciója felkérte a Sopront a Final Four megrendezésére, amely, egyeztetve a kormánnyal, az önkormányzattal és a magyar szövetséggel, ezt el is vállalta. Hatalmas munkát jelentett ez, még a csarnokot is ki kellett bővíteni, de sikerült: a FIBA Europe lényegében tökéletesre minősítette a rendezést. A szurkolók boldogságáról pedig a csapat gondoskodott. Az elődöntőben egy furcsa alakulattal kellett megmérkőznie. A török Yakin Dogu Ünivertisesi a semmiből felbukkanva robbant be 2016–2017-ben a kontinens élvonalába, előbb megnyerte az Európa-kupát, majd 2018 tavaszán eljutott az Euroliga soproni Final Fourjába. A titok természetesen a pénz volt: egy gazdag mecénás összehozott rengeteg klasszist az isztambuli székhelyű, ám észak-ciprusi együttesbe, így a magyar bajnok elődöntős ellenfelében olyan kosarasok szerepeltek, mint a sorozat pontkirálya, Kayla McBride, a legtöbb gólpasszt kiosztó, korábbi magyar válogatott Courtney Vandersloot vagy a legtöbb lepattanóval büszkélkedő Sandrine Gruda.

A már távozott Yvonne Turnernek oroszlánrésze volt a nagy menetelésben
Fotó: Havran Zoltán

Ez a meccs volt a siker kulcsa, hiszen a győzelem döntőt és valószínűleg második helyet ért, ugyanis az orosz Jekatyerinburg verhetetlen csapatnak számított. A Sopron telt ház előtt előtt nagyon jól játszott, tizenhat ponttal is elhúzott, ám a Yakin Dogu a hajrára kiegyenlített. Mindössze 1,2 másodperc volt hátra, amikor a támadóidő lejártának a pillanatában Jelena Milovanović triplája a gyűrűbe hullott, és ezzel megvalósult a a soproniak álma. Két nappal később, ma két éve a Jekatyerinburg valóban verhetetlennek bizonyult, és bár az oroszok 72-53-ra nyertek, a hazai közönség több mint fél óráig ünnepelte a Sopron Basket játékosait és vezetőedzőjét, a spanyol Roberto Íñiguezt.

Többet azért nem érdemes szentelni az emlékezésre, mert mára nagyot fordult a világ a csapat körül. A véletlen hozta úgy, hogy napokkal a klub legszebb eredményének 2. évfordulója előtt jelentette ki az M4 Sportnak Török Zoltán ügyvezető: a rendkívül rossz anyagi helyzet miatt a jelenlegi keret megtartása és az őszi Euroliga-szereplés is kérdéses. Elmondta, hogy a helyi önkormányzat megvont nyolcvanmillió forint, a létesítmény működtetését szolgáló támogatást, és már ez is megrengette a költségvetést, de a koronavírus-járvány szinte a kegyelemdöfést is bevitte. A csapat egyébként addig remekül szerepelt: azért nem jutott nyolcaddöntőbe az Euroligában, mert nem állt ki az utolsó csoportmeccsén az észak-olaszországi Schio ellen; a magyar bajnokságban komoly előnnyel, mindössze egy vereséggel állt a tabella élén a járvány kirobbanásakor, az aranyérem toronymagas esélyese volt, amikor a szövetség eredményhirdetés nélkül beszüntette a küzdelmeket, de előtte még megnyerte a Magyar Kupát.

– Az M4 Sportnak adott interjúban a pillanatnyi helyzetről beszéltem, az pedig kétségbeejtő – mondta lapunknak Török Zoltán. – Az említett nyolcvanmillió forint megvonásával ennyivel kevesebbet tudunk a keret minőségére költeni, ráadásul az egyéb forrásaink is elapadtak. Több lábon áll nálunk a profi kosárlabda, a különböző vállalkozásaink profitjai a költségvetésünket gazdagították, de most senki nem veszi ki a vendégszobáinkat, zárva tart a bowlingéttermünk, a konditermünk, senki sem bérli tőlünk a buszainkat, elmaradt a Demjén-, a Presser- és az Omega-koncert, valamint a női U20-as Európa-bajnokság, amelyet nyilván nem ingyen rendeztünk volna meg, és még sorolhatnám. A lényeg az, hogy így nincsen pénzünk. Február végére kilencven százalékban kialakult a csapatunk a következő idényre, a szerződések többségét is megkötöttük, de a jelenlegi helyzetből kiindulva az abban vállaltak teljesítésére nincs fedezetünk, ezért nem tudom megmondani, kikkel vághatunk majd neki a következő idénynek. A jövőt nem ismerjük, lehet, jön majd új támogatás, nyílik majd járható út, ezt még senki sem tudhatja, de ma azt sem látom, hogy ősszel miből indulhatnánk el az Euroligában.

Olyan volt két éve, mint egy gyönyörű mese. Ma pedig olyan a valóság, mint egy rémálom. És aligha csak Sopronban.