E blokád feltörését Coubertin bárónak köszönhetjük, akinek a magyar sport iránti tisztelete a világháború dacára mit sem változott. A NOB 1922 márciusi közgyűlésére többek között Csehszlovákia tiltakozása ellenére meghívta a két magyar tagot, gróf Andrássy Gézát és Muzsa Gyulát is. A stockholmi ülésen aztán a legendárium szerint a svéd trónörökös is a pártunkra kelt. Amikor ismételten terítékre került, a háborús vesztes és immár a kis nemzetek sorába süllyedt Magyarországnak ugyan miért jár, hogy két tagja is legyen, állítólag így szólt: Magyarország területére nézve valóban kicsi, de a sportban nagyhatalom.
Hazánk megszolgálta a bizalmat. A sport iránti elkötelezettségünk megdöbbentő erejéről tanúskodik, hogy már 1920. június 7-én – három nappal a trianoni békediktátum után! – ülésezett a Magyar Olimpiai Bizottság, s a tagok arról határoztak, hogy a Budapesten rendezendő – 1928-as – olimpia ügyében felkeresik a hadügyminisztert, a főpolgármestert és Horthy Miklós kormányzót.
Fotó: Wikipedia
1928-ban persze nem Magyarország rendezte az olimpiát – miként összesen nyolc nekifutása ellenére egyszer sem –, de sportéletünk látványosan fejlődött. A sport is fontos szerepet kapott a Klebelsberg Kunó nevével fémjelzett kultúrpolitikában, országszerte támogatták a sportegyesületeket, s már 1925-ben megnyitotta kapuit a Testnevelési Egyetem (akkori nevén Magyar Királyi Testnevelési Főiskola), sorra épültek a futballpályák, s 1930-ban átadták a Nemzeti Sportuszodát a Margitszigeten.
Magyarország 1923-ban visszanyerte teljes körű FIFA-tagságát, s 1924-ben részt vett a párizsi nyári, valamint Chamonix-ban az első ízben önállóan megrendezett téli játékokon. Párizsból ugyan „csak” két arany-, valamint négy-négy ezüst- és bronzéremmel tértek haza a magyar sportolók – ami az éremtáblázaton a tizenharmadik helyet jelentette –, de azt igazolták, Magyarországgal igenis számolni kell.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!