Rotterdam még mindig Kiprich József lábai előtt

Nem sok magyar labdarúgó légiós-pályafutása volt olyan sikeres a poszt-Puskás időkben, mint Kiprich Józsefé. Az is lehet, hogy senkié. Az ellenállhatatlan csatár 128 bajnoki mérkőzésen 53 gólt szerzett 1989 és 1995 között a Feyenoord színeiben (ha a kupameccseket is beleszámítjuk, akkor 168 mérkőzésen 64-et), és annyira népszerű volt, hogy a napokban 40 oldalas kiadványt jelentettek meg róla. Huszonöt évvel azok után, hogy elhagyta a klubot.

– Én már tudtam erről a kis könyvről, felvették velem a kapcsolatot a klubtól, sőt, ott is lettem volna az ünnepélyes átadáson, a Feyenoord–Groningen bajnoki meccs előtt tervezték a pályánkon, a De Kuip stadionban – mondta lapunknak a két város, Tatabánya és Rotterdam legendája, a 70-szeres magyar válogatott bombázó. – Csakhogy beütött a koronavírus, leállt a holland bajnokság, én sem utaztam ki, mert könyvátadás sem volt. Egyelőre.

Kiprich meghatottan gondol vissza a rotterdami évekre, amelyek közül a legszebb és a legsikeresebb az 1992-1993-as idény volt, amikor 25 bajnokin 18 gólt szerzett, és bajnokságot nyert a csapat.

– Annak a szezonnak valamennyi meccse csodálatos volt, de főleg a két utolsó, amikor az MVV-t 2-0-ra, majd a Groningent 5-0-ra vertük, és mindkét meccsen rúgtam egy-egy gólt. Szükség is volt mindkét győzelemre, mert a végelszámolásnál két ponttal előztük meg a PSV-t. Willem van Hanegem volt az edzőnk, az 1974-es világbajnoki ezüstérmes válogatott legendája – emlékezett Kiprich legszebb rotterdami időszakára.

Megkérdeztem tőle, igaz-e, hogy még a mai napig is meglátogatják holland turisták – persze leginkább a Feyenoord-drukkerek – Tatabányán.

– Igaz, sőt, volt már rá példa, hogy elhívtak vacsorázni. Ilyenkor alkalom nyílik a holland tudásom felfrissítésére, no meg az emlékek felidézésére – jegyezte meg „Kipu”, akit örök cimborája, a nagy tréfamester Vincze „Pilu” a múltkor felhívott elváltoztatott hangon, hogy kapható-e még nála tulipánhagyma és fapapucs, vagyis hát klumpa. Csak a harmadik mondatnál esett le a tantusz, hogy valójában ki van a vonal túlsó végén...

– A múltkor én is megnéztem a tévében az 1985-os bécsi osztrák–magyart, amikor a Hanappi-stadionban vb-selejtezőn 3-0-ra megvertük Prohaskáékat, többek között az én két gólommal. A mai napig belesajdul a szívem, hogy egy évre rá a mexikói világbajnokságon csődöt mondott a válogatottunk, mert nemcsak a nemzetközi szaksajtó várta a legjobb négy közé a csapatot, hanem jómagam is – nosztalgiázott Kipu, aki manapság a futballtól eltávolodva él Tatabányán, érthetetlen módon egykori imádott klubja nem tart rá igényt semmilyen minőségben.

Még szerencse, hogy Rotterdamban nem felejtették el. A fent említett kiadványt az FSV De Feijenoorder, az 1931-ben alapított, legrégebbi Hollandiában működő szurkolói csoport adta ki abból az alkalomból, hogy 25 éve búcsúzott el Kiprich, a „tatabányai varázsló” (Wizard of Tatabánya) a klubtól a Volendam elleni, 2-1-re megnyert holland kupadöntőn. A mérkőzés után a társak a vállukon vitték le a pályáról a zokogó Kiprichet. (16.30-nál)