– Én már tudtam erről a kis könyvről, felvették velem a kapcsolatot a klubtól, sőt, ott is lettem volna az ünnepélyes átadáson, a Feyenoord–Groningen bajnoki meccs előtt tervezték a pályánkon, a De Kuip stadionban – mondta lapunknak a két város, Tatabánya és Rotterdam legendája, a 70-szeres magyar válogatott bombázó. – Csakhogy beütött a koronavírus, leállt a holland bajnokság, én sem utaztam ki, mert könyvátadás sem volt. Egyelőre.
Kiprich meghatottan gondol vissza a rotterdami évekre, amelyek közül a legszebb és a legsikeresebb az 1992-1993-as idény volt, amikor 25 bajnokin 18 gólt szerzett, és bajnokságot nyert a csapat.
– Annak a szezonnak valamennyi meccse csodálatos volt, de főleg a két utolsó, amikor az MVV-t 2-0-ra, majd a Groningent 5-0-ra vertük, és mindkét meccsen rúgtam egy-egy gólt. Szükség is volt mindkét győzelemre, mert a végelszámolásnál két ponttal előztük meg a PSV-t. Willem van Hanegem volt az edzőnk, az 1974-es világbajnoki ezüstérmes válogatott legendája – emlékezett Kiprich legszebb rotterdami időszakára.
Megkérdeztem tőle, igaz-e, hogy még a mai napig is meglátogatják holland turisták – persze leginkább a Feyenoord-drukkerek – Tatabányán.
– Igaz, sőt, volt már rá példa, hogy elhívtak vacsorázni. Ilyenkor alkalom nyílik a holland tudásom felfrissítésére, no meg az emlékek felidézésére – jegyezte meg „Kipu”, akit örök cimborája, a nagy tréfamester Vincze „Pilu” a múltkor felhívott elváltoztatott hangon, hogy kapható-e még nála tulipánhagyma és fapapucs, vagyis hát klumpa. Csak a harmadik mondatnál esett le a tantusz, hogy valójában ki van a vonal túlsó végén...
– A múltkor én is megnéztem a tévében az 1985-os bécsi osztrák–magyart, amikor a Hanappi-stadionban vb-selejtezőn 3-0-ra megvertük Prohaskáékat, többek között az én két gólommal. A mai napig belesajdul a szívem, hogy egy évre rá a mexikói világbajnokságon csődöt mondott a válogatottunk, mert nemcsak a nemzetközi szaksajtó várta a legjobb négy közé a csapatot, hanem jómagam is – nosztalgiázott Kipu, aki manapság a futballtól eltávolodva él Tatabányán, érthetetlen módon egykori imádott klubja nem tart rá igényt semmilyen minőségben.
