Elveszett a veszélyérzet az elátkozott tizenhárom percben

Női válogatottunk a harmadik divízióba süllyedt a kilencvenes évek elejére. Amilyen sokkhatásként érte a közvéleményt a mélyrepülés, olyan revelációval hatott a második hazai rendezésű A csoportos világbajnokság és a második hely. Később az atlantai bronz- és a sydneyi olimpiai ezüstérem bizonyította, hogy pár év leforgása alatt új dimenzióba került a női szakág. 1982 után újra magyar csapat, a Dunaferr adta a BL-győztest, a Fradi hibátlan teljesítménnyel nyert bajnokságot. És ne feledjük, sikerült honosítani Radulovics Bojanát. A Kézisek kézise szavazás számos jelöltet meríthet az 1990-es évtizedből.

Pedig Pádár Ildikó keményen küzdött a dánokkal Fotó: MTI/Földi Imre

A rendszerváltás hajnalán, a ’89-es B világbajnokságon elért 13. hellyel a C csoportba száműzte magát a válogatott. Rá egy évre nevezték ki szövetségi kapitánynak az akkor az 56. évében járó Laurencz Lászlót. Munkáját az 1965-ben világbajnoki címet szerzett csapat korábbi játékosa, a májusban elhunyt Fleckné Babos Ágnes segítette – eredményesen. 1993-ban újra az A csoportban volt érdekelt a válogatott, és a hetedik hellyel megvetette a lábát a legjobbak között. Két év múlva jött a nagy dobás. Tizenhárom esztendővel a Budapest Sportcsarnokban kivívott vb-ezüst után a magyar–osztrák közös rendezésű vb-n is ezüstérmet szereztek a lányok. A csoportkörrel nem volt gond, a Kína elleni nyolcaddöntővel annál inkább: bár 8-0-lal indult a találkozó, innen lett a végén nagy nehezen plusz egy. Laurencz büntetésből szobafogságra ítélte a kerettagokat, akik kiszabadulva a „karámból” előbb az oroszokat győzték le – s ezzel kivívták az atlantai olimpián való részvételt –, majd a norvégokat. A bécsújhelyi döntőben egy félidőn át minden klappolt, a szünet után az amúgy érthetetlen módon tíz perccel többet pihenő Dél-Korea átrohant a sérülésektől, betegségektől megtizedelt magyar válogatotton.

Húsz év után újra érem

A siker elkényeztette a közvéleményt, titkon mindenki éremre számított az 1996-os atlantai olimpián. Az 1995-ben hibátlan teljesítménnyel bajnokságot nyert Ferencváros és a Dunaújvárosban alakuló sikercsapat, a leendő BL-győztes Dunaferr játékosaira épülő válogatott határozottan kezdett a csoportkörben. A dánok elleni ki-ki meccsen az volt a tét, melyik csapat kerüli el Dél-Koreát. Hát nem mi. A Bécsújhely utáni újabb randevú tragikusan végződött, az ázsiaiak feltörölték velünk a padlót: 14 gólos vereség lett a vége. De a bronzmeccsen a lányok kivágták a rezet: a félidőben Norvégia két góllal vezetett, de ezt a hátrányt könnyen eltüntették a második félidőben. Bronz lett a jutalmuk, 1976 után újra olimpiai érmet nyert a válogatott.

Kapitányváltások futószalagon

Laurencz nem sokáig sütkérezett a dicsfényben. Az olimpiai évében rendezett Eb-10. hely után nem hosszabbították meg a szerződését. A 2000-es sydneyi olimpiáig vezető úton Csík János és a Németh András–Zsiga Gyula páros is dolgozott a válogatottnál, de az 1998-as hollandiai Eb-re (ezen a tornán mutatkozott be Pálinger Katalin) Mocsai Lajos vitte ki a csapatot. Szépen csillogott a bronzérem, de a sydneyi kvalifikáció szempontjából fontosabb volt az 1999-es vb. Az ötödik hellyel sikerült elérni a célt.

Radulovics és a sydneyi sokk

Az olimpiai felkészülés előtt pár hónappal rekordgyorsasággal honosítottuk a szabadkai születésű Radulovics Bojanát. A Bokinak becézett világklasszis dunaújvárosi jobbátlövő felült a Sydneybe tartó gépre, és Lőwy Dóra is. A közvélemény egy része értetlenül fogadta Mocsai döntését, hogy miért a nem teljesen egészséges (és később az olimpián szinte alig játszó) szélsőt erőlteti Kirsner Erika helyett. Az osztrákok elleni negyeddöntőt a sírból hozta vissza a csapat, a norvégok ellen a Mocsai-éra addigi legjobb meccsén váltotta meg a jegyet a döntőre. A dánok ellen egy ideig minden klappolt, már az egész kispad ünnepelt, az eksztázisban elveszett a veszélyérzet. A csapat, a stáb és a lelátón tomboló magyar drukkerek is elhitték, hogy 14 perccel a vége előtt 23-17-ről nem lehet elbukni egy olimpiai finálét. De el lehetett: 31-27 lett. Nem ide.

Még abban az évben Bukarestben erősen tartalékos kerettel (Radulovics, Balogh Bea, Lőwy és Nagy Anikó sérülés miatt igazoltan volt távol, Farkas Andrea és Deli Rita viszont lemondta a szereplést) sikerült megnyerni az Európa-bajnokságot. Miénk lett az arany, a magyar himnusz szólt a bukaresti csarnokban.

A hibátlanok és a BL-győztesek

Női élklubjaink, a Ferencváros és a Dunaferr dominanciája az országhatáron túl is éreztette a hatását. Németh András rakta le a Fradi sikercsapatának az alapjait: két Bajnokok Ligája-elődöntő (1996, 1997) mellett a KEK-ben is a fináléig menetelt a Kökény Beatrix, Farkas Ágnes, Pádár Ildikó fémjelezte Ferencváros, de legalább ilyen fontos volt a százszázalékos teljesítménnyel megnyert magyar bajnoki cím 1995-ben. A Dunaferr 17 évvel a Vasas BEK-győzelme után, 1999-ben elhódította a BL-serleget: Zsiga Gyula csapata még azt elviselte, hogy Radulovics Bojana az év jelentős részében sérüléssel bajlódott. A Fraditól elcsábított Farkas Andrea, valamint Siti Bea, Simics Judit és Bohus Bea is kitett magáért a Krim Ljubljana elleni döntőben. A hazai hétgólos előny ugyan kettőre olvadt az odavágó végére, de az idegenben elért döntetlennel a Dunaújváros ünnepelt.

Pedig Pádár Ildikó keményen küzdött a dánokkal
Fotó: MTI/Földi Imre