Kaotikus körülmények fogadták Moszkvában a BL-győztes Győrt

A tervezett repülőtér nem fogadta a Győri Audi ETO küldöttségét, elmaradt a CSZKA Moszkva elleni mai BL-csoportmérkőzés előtti utolsó edzés.

A reptéri transzer sem ment zökkenőmentesen Forrás: Gypri Audi ETO KC /Facebook

Ritkán fordul elő, hogy a klubelnök élménybeszámolóját publikálja egy egyesület honlapja. Bartha Csaba, a Győri Audi ETO klubelnöke mégis a nyilvánosságot választotta, s erre minden oka megvolt. Nehéz szavakat találni arra az eljárásra, ami a győriekkel megesett. A múlt idő nem indokolt, hiszen a mérkőzés, majd a visszaút még tartogathat meglepetéseket. Az alábbiakban Bartha Csaba helyzetjelentését közöljük.

„Előre szeretném leszögezni, hogy nem panaszkodni akarok, csak szeretném, ha mindenki ismerné a körülményeket. A Bajnokok Ligája július elsejei rendhagyó sorsolása után kollégáim azonnal felvették a kapcsolatot a csoportunkba sorolt hét ellenfelükkel, és elkezdődtek az egyeztetések a mérkőzésekkel kapcsolatosan. A sorozat újonc csapata, a CSZKA Moszkva „sötét ló” volt számukra, de nem elsősorban a teljesítménye miatt, hiszen azt feltérképezni manapság már könnyű, a mérkőzések megszerezhető,k, hanem az utazás kapcsán. Szabó Tamás nemzetközi igazgatónk már két hónapja elkezdte az utak szervezését. Nyilván azért is ilyen korán, mert tisztában voltunk azzal, hogy a vírushelyzet okozta nehézségek nem könnyítik majd meg a dolgunkat. De arra, amit valójában tapasztaltunk és átéltünk, rémálmomban sem gondoltam volna.

Bartha Csaba okkal elégedetlen
Fotó: Krizsán Csaba / MTI

Minden egyes utazás előtt megvizsgáljuk a lehetőségeket: busz, járatos gép, esetleg különgép. Melyikkel lehet a legoptimálisabban eljutni a mérkőzésre úgy, hogy a csapat magas szintű célkitűzéseinek az utazás a leginkább megfeleljen.

Elsőként egy közvetlen járatot néztünk ki Bécsből, de sajnos nem sokkal később ezt a járatot törölték. Utána egy Budapestről induló direkt járatot találtunk. Megrendeltük a jegyeket, de ezt is törölte a légitársaság. Végül átszállásos lehetőséget kellett választanunk, ez lett a Budapest–Isztambul–Moszkva járat. A jegyeket megvásároltuk, és megnyugodtunk, hogy találtunk olyan megoldást, amivel még megfelelő körülmények között tudunk eljutni a mérkőzésre. Mindezek mellett párhuzamosan különgépre is kértünk ajánlatot a szervezés legelején egy bejáratott partnerünktől, de végül nagyon gyorsan elvetettük ezt, mert nagyságrendekkel nagyobb összegről szólt az ajánlat, mint amit a korábban legdrágább járatos utazás ára képviselt.

Két héttel a mérkőzés előtt jött a hír, hogy a megvásárolt út egyik járatát is törölték, így újra kell tervezni. Ez már a sokadik újratervezés volt. Az újabb opció azonban már nem felelt meg az utazások szakmaiságával szemben támasztott minimális követelményeknek sem, így újra elővettük a különgép ajánlatát, és habár rettentő drága volt (ekkora összeget még soha nem fizetett ki a Győri Audi ETO KC külön gépes utazásért), úgy döntöttem az elnökség jóváhagyásával, hogy különgéppel megyünk Moszkvába.

Itt meg kell említeni Moszkva lehetőségeit a repülés szempontjából. Világváros, ezt mindenki tudja, három nagy repülőtérrel is rendelkezik. Kollégáim megvizsgálták a távolságokat és az első pillanattól kezdve Seremetyjevói nemzetközi repülőteret jelöltük meg az utazásunk céljaként. Második opciónak Vnukovo reptere maradt, és a harmadik, domogyedovói repülőteret nem vettük reálisan számításba, mert az nagyon messze volt Moszkván belül úti céljainktól.

A járatos gépek a legközelebbi seremetyjevói reptérre, illetve a pontosság kedvéért az egyik Vnukovo reptéren szállt volna le, a különgépet pedig a legelső pillanattól kezdve a seremetyjevói repülőtérre kértük, a cég ezt a repteret jelölte meg érkezési célként az orosz hatóságoknak is.

Itt egy pillanatra szeretnék kitérni a beutazás nehézségeire. Oroszország a koronavírus miatt – hazánkhoz hasonlóan – lezárta a határait. Ez azt jelenti, hogy az orosz vízum megszerzése a szokásosnál is körülményesebbé vált. A fogadó csapat által kiállított meghívólevél már semmit sem ér, és ahhoz, hogy be utazhassunk Oroszországba, az orosz külügyminisztérium speciális engedélyét kellett beszereznie a fogadó csapatnak. Ez egyáltalán nem ment könnyen, sőt inkább küzdelmesnek nevezném. Kollégáim kellő időben előkészítettek minden egyes dokumentumot a vízum megszerzéséhez, de csak 10 nappal a mérkőzés előtt tudtuk meg, hogy egyelőre nincs meg a szükséges külügyminisztériumi engedély, amit a hazai csapat kell hogy intézzen. Égtek a telefonvonalak Győr, az Európai Kézilabda-szövetség bécsi főhadiszállása és Moszkva között, és őszintén megmondom, nemcsak hogy megkérdőjeleződött a mérkőzés lejátszása a beutazás nehézségei miatt, hanem én már egyenesen lemondtam róla. Pontosan egy héttel a mérkőzést megelőzően abban maradtunk az Európai Kézilabda-szövetség illetékeseivel, hogy szeptember 7-én, hétfőn délig várunk az orosz külügyi papírra. Ha addig nem jön meg, gyakorlatilag az adminisztráció ideje miatt szinte lehetetlen lenne beszerezni minden szükséges iratot, ezért ekkor a mérkőzés halasztása került szóba.

Ennek nyilván senki sem örült volna, hiszen nagyon feszített a hazai és a nemzetközi versenynaptár, nagyon nehéz új időpontot találni egy mérkőzésnek, de mi is úgy láttuk, hogy tényleg nem marad más opció, mint új időpontot keresni a mérkőzésnek.

A hétfő eljött, papír nem jött, de az EHF még egy napot kért, hogy tényleg megpróbáljunk mindent a meccs érdekében, amibe klubunk természetesen belement. Kedden délben az orosz szövetségtől (!) kaptunk egy e-mailt, miszerint a vízumaink átvehetők Budapesten az orosz nagykövetségen. Felgyorsultak az események, mindenki a klubban és a charter gépet üzemeltető cégnél maximálisan végezte munkáját és az utolsó szervezési lépéseket tették meg. A klubban mi leszerveztük a csapat koronavírustesztjét, mert negatív eredmény nélkül nem lehetett volna belépni Moszkvába, a repülési cég pedig leadta a végleges repülési terveket a szeptember tizenegyedikei utazáshoz.

Szeptember 10-én, azaz csütörtökön délelőtt, kevesebb mint egy nappal az indulás előtt azt a hírt kaptuk, hogy csak abban az esetben szállhatunk le a seremetyjevói repülőtéren, ha még kifizetünk körülbelül 20 ezer eurót, mert a repülőtér csak a VIP-terminálon szolgálja ki az 50 főnél kevesebb utast számláló járatokat. A légitársaságot erről az aprócska és jelentéktelen szabályról az elmúlt hónapok szervezési munkái során egész végig elfelejtették értesíteni. Közölték, hogy ha ezt az összeget nem fizetjük ki, akkor a domogyedovói reptéren lehet csak leszállni. Újra égni kezdtek a vonalak, minden követ megmozgattunk, hogy valamilyen külön engedéllyel mégis lehetőséget kapjunk a seremetyjevói leszállásra a díj megfizetése nélkül, hiszen ennek eléggé lehúzásszaga volt.

Sajnos ezt végül nem sikerült elérni, így maradt Domogyedovó. Eljött az utazás napja, időben kint voltunk a Liszt Ferenc repülőtéren, majd a repülőgép felszállt Moszkva felé.

A reptéri transzfer sem ment zökkenőmentesen
Fotó: Győri Audi ETO KC/Facebook

Leszálltunk a domogyedovói repülőtéren, és negyedóráig csak ültünk a gépben, amíg az orosz hatóságok kijöttek ellenőrizni bennünket hőkamerával. Ezt követően szintén negyedóra volt a terminálig tartó út busszal, majd egy másfél órás procedúra következett, melyben kétszer is ellenőrizték útleveleinket és vízumainkat.

Egy röpke 10 perces várakozás után végül az értünk küldött busz is megérkezett, és nekivágtunk átszelni Moszkvát. Aki már járt ebben a városban az tudja, hogy ez mit jelent! A repülőtérről a hotelbe vezető 60 km-es utat folyamatos dugóban 3 óra alatt, gyakorlatilag ugyanannyi idő alatt sikerült megtenni, mint a Budapestről Moszkvába tartó repülőutat!

Ezek miatt a péntek délutánra tervezett edzést le kellett mondanunk, így a csapat csak a meccs napján, délelőtt tud edzeni a mérkőzés helyszínén. Ez így sajnos egyáltalán nem optimális.

Azt hittük, hogy a kálváriánk itt véget ér, de sajnos tévedtünk. A meccs reggelén elindultunk a csarnokba edzeni, és szembesültünk vele, hogy a busz sofőrje nem ismeri az utat a csarnokba, ezért a Moszkvában először járó Szabó Tamás nemzetközi igazgatónk navigálta a telefonja segítségével a buszt az edzés helyszínére.

Nagyon remélem, hogy most már tényleg véget értek megpróbáltatásaink, és a mérkőzésre tudunk csak koncentrálni, amin természetesen mindezek ellenére a legjobbunkat szeretnénk nyújtani, mint mindig! De az biztos, hogy ez most sokkal-sokkal nehezebb lesz, mint volt eddig bármikor külföldi utazásaink során. Igazán nyugodt majd csak akkor leszek, hogyha hazaértünk innen. Ki tudja, még mit tartogat számunkra Moszkva?!”

Nehéz ehhez bármit is hozzátenni.