A Barcelona és a magyar klubok története az MTK-val kezdődött. Az akkori bajnok volt a Barcelona első magyar ellenfele 1922. december 24-én és rögtön 25-én is az abban az évben átadott Les Corts Stadionban, és azonnal hatalmas közönségsikert aratott. Az első meccsre húsz-, a másodikra viszont már harmincezer néző ment ki, mert elterjedt a híre, hogy remek futballisták érkeztek a katalán városba.
Plattkó eladta magát Barcelonában
Az eredmény 0:0 volt, köszönhetően a remek hazai védelemnek, az MTK vonzerejét ráadásul növelte, hogy érintetlen maradt a hálója, mert korábban nem akadt olyan külföldi csapat, amelynek a Barcelona legalább egy gólt ne tudott volna rúgni. A másnapi visszavágón a házigazdák mindent meg is tettek a gólszerzés érdekében, ám ekkor a magyar együttes védekezett parádésan – Plattkó Ferencet ezután szerződtette a Barcelona, ahol kapusként és később edzőként is legenda vált belőle –, emellett olykor parádés támadásokat is vezetett. Ezúttal sem esett gól, ugyanakkor a nézők az MTK több játékosát a vállukon vitték le a pályáról.

Három éjjel, három nap…
Nem sokkal később, 1923. március 3-án és 4-én a Ferencváros volt a Barcelona vendége. A magyar együttes három nap és három éjjel tartó utazás végén, a válogatott játékosai nélkül – ők a hét végén Olaszország ellen léptek pályára – szinte beesett a stadionba, és a Sporthírlap tudósítója, Klement Sándor útileveléből – mai szóval élve tudósításából – kiderül, hogy Barcelonában hőség tombolt, a pálya talaja pedig kőkemény volt, ami nem kedvezett a labdát elsősorban a földön tartva futballozó Ferencvárosnak a levegőben roppant veszélyes Barcelona ellen. A mérkőzést a hazai csapat nyerte 2:0-ra Paulino Alcántara (60.) és Gracia (74.) góljaival. Másnap ugyanez lett az eredmény, ekkor Gracia (7.) és José Martínez Lozano (72.) találataival. Nem szabad kihagyni Klement Sándor értékelésének a gyöngyszemét: „gólokat jelentő félénkségétől eltekintve a két Takács nagyszerű volt.”
Öt évvel később, 1928. december 25-én és 26-án találkozott egymással a két csapat barátságos mérkőzésen, és a Ferencváros akkoriban Európa legjobbjai közé tartozott. Ezért is számított meglepetésnek a 4:0-s veresége, amit a másnapi 3:3 némileg feledtetett, ugyanakkor a tudósítások szerint mindkét meccs nagy csalódást okozott a gyenge színvonal miatt.