– Zongorázik még?
Rögtön balhézott Mario Balotelli, magyar ellenfele bosszús lett + videó
A balhés olasz csatár négy év után először játszott a Serie A-ban, és öt perc után lapot kapott.
– Zongorázik még?
– Persze! Szinte mindennap. Rick Wakeman volt az első billentyűs-zongorista, aki felkeltette az érdeklődésemet. Később a Talk-Talk formáció magnószalagjait hallgattam, és játszottam a szüleimtől kapott Yamaha zongorán. Majd jött az örök kedvenc, a U2. Szóval a zene és a futball a két nagy szerelem.
– Igaz, hogy gyerekkorában nem sokon múlott, hogy futballista helyett zenész legyen?
– Izgága, örökmozgó gyerek voltam, nem véletlen, hogy beszippantott a futball, de zene nélkül soha nem volt kerek az életem. Apám Újkígyóson kézilabdázott, ő vitt a Ladájával edzésre, és amíg gyakorolt a csapattársaival, én lerugdostam a labdával a falról a vakolatot a kézilabdapálya mellett. Skaliczky Lászlóval, a helyi legendás kézilabdaedzővel, későbbi szövetségi kapitánnyal jókat beszélgetünk erről, ha nagy ritkán összefutunk. Apám a sport irányába terelt, anyám aggódott, féltett, el sem tudta képzelni, hogy mi lesz velem, ha ne adja Isten, megsérülök. Tizenhárom éves koromban igazolt le a Békéscsabai Előre, akkor talán el is dőlt a sorsom. Igaz, volt egy kedves szomszédunk, akitől vettem zongoraleckéket, de a futballnak nagyobb volt a vonzereje. Később autodidakta módon tanulgattam zenélni. A zene nagyon fontos része az életemnek, hozzájárul a lelki egyensúlyomhoz.
– Csank János mondta, hogy ritka önfejű gyerek volt. Kijelentette, hogy középső védő poszton játszik, és kész. Aztán a mester szép lassan meggyőzte arról, hogy nem tragédia, ha kihúzódik jobbra vagy balra.
– Önfejű? Az igaz, hogy büszke voltam, és határozott elképzelésem volt arról, hogy mit szeretnék. Persze hamar megértettem, hogy fogékonynak kell lennem arra, amit a mester mond. Megtanultam, nem mindig elég, ha tudom, hogy én mit akarok, figyelnem kell a nálam bölcsebb emberekre. Csank Jánosnak nagyon sokat köszönhetek, a mai napig felnézek rá, rengeteget tanultam tőle, amit a civil életemben is tudok kamatoztatni.
– Élvezte a mentora bizalmát. 1988-ban egy nappal az érettségije előtt kezdőként játszott a Békéscsaba csapatában a Honvéd elleni kupadöntőn.
– Nagyon meglepődtem, persze madarat lehetett volna velem fogatni. A Békéscsaba–Szolnok vonalon Csokonai verseit lapozgattam az irodalomi szöveggyűjteményben. Valahogy azt éreztem, hogy van néhány szürke folt a műveltségemen. Később kiderült, hogy jó volt a megérzésem. A meccsen egyébként Kovács Kálmánnal birkóztam a legtöbbet. Mivel Honvéd-előnnyel mentünk az öltözőbe, a mester lecserélt a szünetben. Logikus döntés volt, hátrányban voltunk, a fiatal védő helyett csatárt küldött be. Bejött: Csernus Pista gólt is szerzett, nyertünk! Éjjel, fél négy körül kerültem ágyba, másnap mentem a szóbeli érettségire. Mielőtt szólítottak, várakoztunk a többiekkel egy teremben, hirtelen benyitott egy idősebb hölgy. „Nem magát láttam tegnap a tévében?” – kérdezte. „De igen, én voltam” – büszkén kihúztam magam. Később az osztálytársaim világosítottak fel, hogy a vizsgabizottság elnöke volt az, aki érdeklődött. Mondanom sem kell, hogy Csokonait húztam. Ránéztem a tételre, és abban a pillanatban elröhögtem magam, de nem csak a kupadöntő előtti olvasgatás miatt. Eszembe jutott a korábbi barátnőm, Lilla: ő mondta a kupadöntő előtti napon, hogy ne aggódjak, úgyis Csokonait húzom. Rám szólt a vizsgabizottság, hogy most nincs ideje a nevetgélésnek, de a hölgynek megígértem, hogy majd később elmondom, mi is volt olyan vicces. A szünetben elmeséltem neki a sztorit. Ha jól emlékszem, négyest kaptam.
– Legalább ennyire emlékezetes volt, amikor a kilencvenes években rutinos futballistaként kétszer is játszhatott a Kispest Honvéddal, és mindkétszer csak egy góllal kaptak ki a Manchester United ellen.
– Életem legjobb meccsei közé sorolom mindkét összecsapást. De még ezelőtt történt egy meghatározó váltás az életemben. A kilencvenes évek elején nem találtam a helyem, a Honvédnál még nem volt biztos a pozícióm. Felhívtam Csank Jánost, aki akkor Vácon dolgozott, és egy évre oda szerződtem: kiváló közösségbe, remek csapatba kerültem, folyamatosan játszhattam, s két hónap múlva utazhattam a válogatottal Katarba, ahol bemutatkoztam a nemzeti csapatban.
– Itt álljunk meg egy kicsit: huszonöt meccset játszott a válogatottban, a jugoszlávok elleni 1997-es hazai vb-pótselejtezőt, az 1-7 után már nem hívták.
– Ha hívtak volna, se tudtam volna menni, a két évig húzódó, négy műtéttel járó komoly sérülésem után befejeztem a futballt. A jugók elleni meccsért vállalom a felelősséget; aznap nem ment a játék a világklasszisokkal teletűzdelt ellenféllel szemben. Azóta sem értem, hogy a magyar futballközeg miért nem vonta le a kudarc után a pontos következtetéseket. Igaz, erre korábban is meglett volna a lehetősége. Na, mindegy! Egyébként nagy szívességet tett nekem a kudarc: szelektálta a körülöttem levő világot. Kiderült, hogy kikre számíthatok igazán!
– Vissza az Old Traffordra!
– Válogatott játékosként kerültem vissza Vácról a Honvédhoz, és jött a United elleni BEK-mérkőzés. Megálltam a helyem, mégis engem lepett meg a legjobban, hogy megválasztottak a meccs emberének, és a manchesteri legendával, Dennis Law-val is kezet foghattam a mérkőzés után. A párharc után összehozott a sajtó egy-két angol és német első osztályú csapattal, s ez jót tett az önbecsülésemnek. Irányt mutatott, tudtam, hogy külföldön is szeretném kipróbálni magam. Később, már a belgiumi éveim alatt, az Aalstnál Anglia újra képbe került: kerestek a Watfordtól és a Leicester Citytől, de közbejött a sérülés, és a műtétek miatt nem jött össze a váltás.
– Belgiumban ért véget a profi karrierje. Hogyhogy hazajött? Nem hiszem, hogy már akkor a BLASZ-elnökség járt a fejében.
– Nagyon szerettem kint élni. Sajnos a klubommal anyagi vitám adódott, így nem dönthettem másként, hazajöttem. A kétezres évek elején a Színes Sport napilapnál kipróbáltam magam újságíróként, majd a Demján Sándor és Muszbek Mihály vezette labdarúgóligában kaptam feladatot. Nem volt igazán testhezálló a pozíció. Közben elvégeztem a TF-et, mindemellett tizenhárom éven keresztül dolgoztam szakértőként a televízióban. A Budapesti Labdarúgó-szövetség elnöke végül nem én lettem, de talán jobb is, hogy így alakult. Szívem egyik legféltettebb kincse a Buda Juniors FC, ezt a mai napig hatalmas lelkesedéssel csinálom Budapesten, a XII. kerületben közel húsz éve. Angol nyelven folyó edzéseinken sok-sok magyar és Magyarországon élő külföldi gyerekkel foglalkozunk. Mi igyekszünk, hogy mindenki megkapja tőlünk a maximumot, amíg nálunk rúgja a labdát.
– Ez kielégíti a szakmai kíváncsiságát?
– Nagyon szeretem. Nem vagyok egy törtető típus, nem megyek sehova, ahova nem hívnak. Magam és az emberek, a gyerekek megértése miatt kezdtem el foglalkozni olyan területekkel, amelyek segítenek tájékozódni a világban. Érdekel a lélek, a szellem és a test kapcsolata. Olykor leülök a sarokba és meditálok. Szeretem a csendet.
A balhés olasz csatár négy év után először játszott a Serie A-ban, és öt perc után lapot kapott.
Az angyalföldiek a hajrában gyűrték le hazai pályán az NB II egyik legszegényebb csapatát.
Ma a BL-ben a három győzelemmel álló Vörösök a szintén veretlen Leverkusent fogadják.
Ha csak a szurkolókon múlna, akkor a Budapest Honvéd nem a másodosztály utolsó helyén állna.
Orbán Viktor azonnali kérdésekre válaszol - élőben az Origón
Trump vs. Harris – Amerika választ
„Fogtam a kezét, imádkoztam" – megtörte a csendet a mekis hamburger halálos áldozatának lánya
Vezércikk – Már háromezren lennének „tiszás” képviselőjelöltek + videó
„Tiszta apja” – 5 hónapos lett Shane Tusup és Nagy Viktória Zoé kislánya
Megszólalt az elhunyt Forgács Gábor lánya
Erdei kamera rögzítette a Bükkben kóborló medvét + videó
Keddi sportműsor: Marco Rossi keretet hirdet
Már nem lehet kapni klasszikus Sport szeletet, de nem kell lemondani róla + videó
Így fogadták Orbán Viktort Kirgizisztánban
Dombi Tibort a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya válthatja
A lángoló levéltár elhamvasztotta a magyarok reményeit is
A balhés olasz csatár négy év után először játszott a Serie A-ban, és öt perc után lapot kapott.
Az angyalföldiek a hajrában gyűrték le hazai pályán az NB II egyik legszegényebb csapatát.
Ma a BL-ben a három győzelemmel álló Vörösök a szintén veretlen Leverkusent fogadják.
Ha csak a szurkolókon múlna, akkor a Budapest Honvéd nem a másodosztály utolsó helyén állna.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.