Az izlandi fiatalokat nem érdekli annyira a pénz

Október 30-án, két héttel a magyar válogatott elleni Európa-bajnoki pótselejtező előtt döntött az Izlandi Labdarúgó-szövetség arról, hogy a koronavírus-járvány miatt idő előtt beszünteti a futballidényt az országban. Zachán Péter volt a lefújt izlandi élvonal egyetlen magyar játékosa, vele beszélgettünk a tapasztalatairól.

– Otthon nagyobb hangsúly kerül az anyagiakra, az izlandi fiatalokat nem érdekli annyira, hogy mennyit keresnek, talán ez volt a leginkább szembetűnő – jegyezte meg Zachán Péter, aki júliusban szerződött a reykjavíki Fjölnirhez, arra a kérdésünkre, hogy felfedezett-e mentalitásbeli különbséget az izlandi és a magyar labdarúgók között.

Zachán Péter (sárgában) bevetésen a Fjölnir mezében Fotó: Zachán Péter

Az alig több mint háromszázötvenezres lakosságú Izland válogatottja a 2016-os Európa-bajnokságon a negyeddöntőig jutott, majd a 2018-as világbajnokságon is szerepelt. Sokszor és sokan találgatták, hogy mi a titok, hogyan lehetséges, hogy egy ilyen kicsi ország felveszi a versenyt a világ élvonalával a legnépszerűbb sportágban.

Zachán elmondása alapján két jelentős eltérés mindenképpen van az NB I és az izlandi bajnokság között, ami különösen érdekes a két ország csütörtöki, budapesti Európa-bajnoki pótselejtezője előtt, amely a jövő nyári Eb-szereplésről dönt. Izlandon kevesebb a légiós, és sokkal több lehetőséget kapnak a helyi fiatalok, mint itthon.

– Nálunk még a kiesést is vállalták azért, hogy a fiatalok minél többet játszhassanak – árulta el Zachán, akinek a klubja, a Fjölnir 18 meccsen mindössze hat pontot szerzett, és az utolsó helyen zárt a járvány miatt idő előtt véget ért, 12 csapatos élvonalban. – A keretünk átlagéletkora mindössze 22 év volt, és velem együtt csak három légiós játszott a csapatban, még egy angol és egy dán srác.

A rutin rengeteget számít a szorosabb meccsek eldöntésében, és nálunk ez hiányzott. Viszont cserébe a fiatalok gyorsan tudtak fejlődni.

A Fjölnir még izlandi viszonylatban is szélsőséges a Zachán által elmondott számokban, ugyanakkor a bajnokság teljes egészére jellemző a „kevés külföldi, sok hazai fiatal” irányvonal. A Pepsi Max Deild névre keresztelt élvonalban 9,7 százalék a légiósok aránya, és 25 év az átlagéletkor – ugyanezek a számok az NB I-ben: 40,2 százalék és 26 év.

Nyáron 15 fok volt Izlandon, nem kellett beöltözni az edzésekre Fotó: Zachán Péter

A korábbi U21-es válogatott Zachán a Paksban szerepelt a magyar első osztályban, de a koronavírus-járvány első hullámát az NB III-as Szekszárdban töltötte amatőr szerződéssel a tavasszal, amikor elmaradtak a meccsek.

– Szóltam a menedzseremnek, hogy újra profi szinten szeretnék játszani, és hamar befutott az izlandi ajánlat. Gyorsan döntöttem, két nappal később már Reykjavíkben voltam, és utólag sem bántam meg – fogalmazott a 22 éves középső védő. – Nem sokat tudtam Izlandról, az általános információkat néztem meg a Wikipédián, aztán kellemesen csalódtam a bajnokságban. Magyarországon taktikusabb a futball, Izlandon nyíltabbak a meccsek, és általában több gól is esik, de tempós volt a játék.

Az edzések rövidebbek és intenzívebbek voltak, az egymás elleni játék nem mondom, hogy vérre ment, de pörgősebb volt, mint otthon.

A játékos elmondása szerint az infrastruktúra vetekedett a legjobb magyar kluboknál uralkodó viszonyokkal, a Fjölnirnél három füves és egy fedett műfüves nagypálya is rendelkezésre állt, saját konditerem és uszoda is segítette a felkészülést. – Nyolc-kilenc csapat van a fővárosban, ahol feltűnően sok a világítással ellátott pálya – mesélte Zachán, akinek a szavait egy felmérés is alátámasztja, miszerint hozzávetőleg minden kétezredik lakosra jut egy futballpálya az országban.

A profiknak hasonló fizetést kínálnak, mint az NB I-ben, de nem mindenki profi, Zachán csapattársai között akadtak egyetemisták és olyanok is, akik másodállásban dolgoztak a futball mellett. – Nagyjából ugyanazt a pénzt lehet megkeresni Izlandon, mint a hazai élvonalban, leszámítva a két legnagyobb csapatot, a Fradit és a Fehérvárt. A Fjölnirnél lakást is béreltek nekem a belvárosban, a sétálóutca közepén, nagyon élveztem ott lakni. Ugyanakkor a kinti élet jóval drágább.

Amikor az első hetekben elmentem fodrászhoz, és egy teljesen átlagos hajvágásért átszámítva 15 ezer forintot fizettem, kicsit meghökkentem.

– mesélte a magyar labdarúgó. Mivel az izlandi bajnokság leállt, Zachán már itthon van, a szerződése december 31-ig szól a Fjölnirrel, amelyben érkezése után mind a tizenhat meccsen játszott, tizenötön végig a pályán volt, de még nem tudja, hogy visszatér-e. Mindenesetre azt nem érzékelte, hogy Izlandon olyan központi téma lenne a Magyarország elleni Eb-pótselejtező, mint idehaza.

– Inkább a bajnokság leállításáról cikkeztek, arról naponta több írást is láttam, de a válogatott akkor még nem volt téma – emlékezett vissza Zachán. – Itthon nagydobra verjük a meccset, Izlandon még az egymás közti beszélgetésekben sem került sokszor szóba a pótselejtező. Amikor eljöttem, csak akkor szólt a másodedző, hogy hamarosan „találkozunk”. Én mondtam, hogy mi nyerünk, ő meg, hogy ők, aztán ennyiben maradtunk.