Három hónapja a lábát sem tudta behajlítani, ma már gólokat dob

Soha nem jön jókor egy sérülés, de az olimpia elhalasztása miatt Zalánki Gergő lehetőséget kapott rá, hogy megműtsék a térdét. Hosszú felépülése után végül gólokkal tért vissza a világbajnoki ezüstérmes és Európa-bajnok vízilabdázó, és gőzerővel dolgozik azon, hogy az ötkarikás játékokra csúcsformába kerüljön.

Budapest, 2020. január 26. Zalánki Gergõ a budapesti vízilabda Európa-bajnokság férfi tornájának döntõjében játszott Magyarország - Spanyolország mérkõzésen a Duna Arénában 2020. január 26-án. MTI/Czagány Balázs Fotó: Czagány Balázs

Az FTC Európa-bajnokának a lába még nem a régi, de a kezével nincs gondja
Fotó: Nemzeti Sport/Derencsényi István

– Lelkileg sem lehetett könnyű feldolgozni a történteket. Varga Dénessel hasonló cipőben járt, mindketten több hónap kihagyásra kényszerültek. Támogatták egymást a lábadozás során?

– Dénes pár hónappal előttem szenvedett az enyémhez hasonló sérülést. Érdekes szituáció volt, hogy így követtük egymást. A felépülés idején folyamatosan érdeklődtünk egymás állapotáról, megbeszéltük, kinek hogy bírta lába az edzéseket. Óvatosan bántak velünk. A vízben mi ketten gyakran külön gyakoroltunk, kevesebb súllyal csináltuk a taposást, és játék közben sem kellett belemennünk kemény szituációkba. Segített, hogy nem egyedül kellett ezt végigcsinálnom, nem én voltam az egyetlen, aki hátrányban volt a többiekkel szemben. Így gyorsabban telt az idő.

– Hosszú sérülés után nem lehet könnyű a visszatérés, de most a járványhelyzet még rátett egy lapáttal. Hogyan élte meg az első három mérkőzését, milyen változásokat tapasztalt?

– A sérülés előtt jött a koronavírus-járvány, és emiatt nem játszottunk meccset március eleje óta. Ezért volt sok ez a nagyjából nyolc hónap kihagyás. Izgultam, és nagyon szokatlan volt a visszatérés. Nem tudtam, milyen most a menetrend, de amikor a külső körülményektől eltekintve a vízilabdára kellett koncentrálni, akkor az már az első másodperctől ment, és mindent úgy csináltam, mintha mi sem történt volna. Annyit éreztem, hogy a lábam gyengébb, de magával a játékkal, azzal, hogy felvegyem a ritmust, nem volt gond.

– Mit vár ettől az idénytől, saját magától és az olimpiától?

– Azt, hogy visszatérjen minden a régi kerékvágásba. Játsszuk le nyugodtan a mérkőzéseinket, mindenki épüljön fel, induljon el a Bajnokok Ligája. Én továbbra is sokat „dolgozom” majd a lábamon, hogy az beérje a többi testrészemet, és akkor újra százszázalékos formába tudok lendülni és az olimpiára készülni. Remélem, hogy a válogatottal ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. Egyértelműen a dobogó a cél az olimpián, de szerintem azzal sincs gond, ha azt mondom, aranyérmesek akarunk lenni, mert valós esélyünk van rá.