Del Piero felesége fékezésre biztatta Baumgartner Zsoltot

Egyetlen magyarként 2003-ban a Hungaroringen debütált a Formula–1-ben, egy évvel később Indianapolisban pontot szerzett, mégsem ezek egyikét tartja F1-es pályafutása legjobb futamának Baumgartner Zsolt. A Jordan és a Minardi korábbi pilótája visszavonulását követően sem szakadt el a királykategóriától, kétüléses versenyautóval száguldozva szórakoztatja a nagyérdeműt.

Baumgartner Zsolt bízik benne, hogy lesz újra magyar pilóta a száguldó cirkuszban Fotó: Nemzeti Sport/Földi D. Attila

– Hosszú percekig nem tudtuk, hogy mi volt a baleset oka, és addig nem ismételték meg azt, amíg ki nem derült, hogy a pilóta épségben van, és a pályabírók között sem történt nagyobb személyi sérülés. Így levetítették a balesetet az új rajt előtti negyvenöt perces szünetben. Azt gondolom, hogy elengedhetetlen az ilyen esetek bemutatása, mert kíváncsiak a nézők a történtekre, mindenki a saját szemszögéből próbálja elemezni. Amilyen szögből elsőként látni lehetett a balesetet, az egy távoli szituáció volt, azt se tudták a nézők, hogy melyik versenyző volt az, aki kiesett. Sokat változott az eljárás a korábbiakhoz képest. Ralf Schumachernek 2004-ben volt egy nagy balesete az indianapolisi versenyen, és a visszajátszás előtti képsoron az én nevemet írták ki a rendezők a közvetítéskor. Utána korrigálták a hibát, de felesleges magyaráznom, hogy milyen pánikot váltott ki a szüleimben a téves információ.

– Mit szól ahhoz, hogy korábbi minardis versenymérnöke, Laurent Mekies ilyen sokra vitte? A Török Nagydíjon a hiányzó Mattia Binotto csapatfőnöki teendőit látta el a Ferrarinál, ráadásul a csapat az idei legjobb eredményét érte el a vezetésével.

– Annak kifejezetten örültem, hogy az első ilyen futamon dobogós helyezést értek el Vettellel. Múlt pénteken beszéltünk, gratuláltam neki, hogy igazából csak erre van szüksége a Ferrarinak, és már oda is érnek a dobogóra. Jót nevettünk a dolgon, aztán elárulta, hogy az utolsó két futamra visszatér Binotto.

– Lewis Hamilton hetedszer is világbajnok lett idén, és szinte minden statisztikában megelőzte Michael Schumachert. Gondolta volna, hogy bárki is képes lesz megdönteni a német rekordjait?

– Hamilton pályafutásában benne volt a potenciál, és az utóbbi három év Mercedes-dominanciája miatt én annyira nem lepődtem meg. Persze, ha öt évvel ezelőtt beszéltünk volna ugyanerről, akkor nehezebb lett volna ezt elképzelni, de most már Schumacher elég hosszú ideje nem versenyez a száguldó cirkuszban.

– Kit tart a valaha volt legjobb Formula-1-es pilótának?

– Azt gondolom, hogy minden idők legjobb pilótája most már Lewis Hamilton. Michael Schumachert jobban ismertem, közelebb állt a lelkemhez, amikor versenyeztünk, és a visszatérése után is nagyon drukkoltam neki. Mindkét versenyző eredményei fenomenálisak. A rekordok azért vannak, hogy megdöntsék őket, és Hamilton most ezt hivatott tenni, az utána érkező fiatal versenyzőknek pedig az lesz a céljuk, hogy túlszárnyalják Hamiltont. Ha egy jó csomag összeáll, akkor bármi megtörténhet.

– Kanyarodjunk át önhöz! Melyik kedvesebb emlék: a Hungaroringen való debütálás, vagy az amerikai pontszerzés?

– Mindkettő felejthetetlen emlék: a debütálás lehetősége, az őrület, ami egyik napról a másikra körülvett a Hungaroringen, és az is, hogy összeálltak a csillagok az indianapolisi versenyen. Ha viszont a legjobb futamomat kellene felidéznem, akkor nem ezek közül választanék. Amerikában is történelmi sikert értünk el abban az évben, de az utolsó nagydíjamat szakmai szempontból előbbre helyezem.

– Mitől volt különleges az a bizonyos 2004-es brazil futam?

– Lázas voltam, ráadásul a csapattársammal együtt a bokszból kellett rajtolnunk, de egy csapathiba miatt húsz másodperces hátrányból indultam hozzá képest. A versenyen viszont jó tempót futottam, és végül húsz másodperces előnnyel értem célba Bruni előtt.

– Az alacsonyabb kategóriákban a fiatal versenyzők álma, hogy a Formula–1-be kerüljenek. De valójában mire vállalkozik a pilóta, aki bejut, milyen az élete? Ön azt kapta, amit várt tőle?

– Legalább tízéves folyamat, amíg az ember felér a létra tetejére, és közben eredményeket kell felmutatni olyan versenysorozatokban, amiket jegyeznek. Az átlagos tinédzseréveket el kell felejteni: nagyon sok lemondással és felkészüléssel jár. A nézők a fényt és csillogást látják, de e mögött kemény utat járnak be a pilóták. Bizonyos mértékben azt kaptam, amit vártam. Természetesen nem az volt a célom, hogy egy idényben versenyezzek, főleg, hogy az önmagamtól elvárt eredményeket elértem azzal a csomaggal, ami a rendelkezésemre állt. Jobb lett volna, ha kipróbálhatom magam egy erősebb csapatban is.

– Lát rá reményt, hogy hamarosan az ön „rekordját” is beállítják, és lesz újra magyar pilóta, pontszerző a legjobbak között?

– Bízom benne, hogy lesz olyan, aki végig tudja csinálni a megfelelő utat, és nemzetközi karriert fut be olyan eredményekkel, ami ehhez kell.

– A tehetsége mellett mennyiben játszott szerepet az anyagi háttértámogatás, amit kapott, hogy bekerülhetett a Formula–1-be?

– Ha valaki tehetséges, az nem jelent egyenes utat a Formula–1-be. Ha tehetséges és egy nagy nemzet szülötte, akkor megadatik a lehetőség, hiszen nagy cégek felvevőpiacát viszi magával a versenyző. Az én esetemben a szerencse is sokat számított, hogy 2003-ban éppen a Magyar Nagydíjon ugorhattam be helyettesíteni. A legtöbb idényben – a koronavírus miatt a mostani kivételével – ritkán adódik olyan helyzet, hogy a tartalékpilóták rajthoz állhatnak. Az élethez sok szerencse kell, mindamellett szükség volt a szponzori háttérre is, amit megkaptam. A következő évben viszont ez a pénzügyi támogatás nem volt elégséges, ezért nem a Jordan színeiben, hanem a Minardinál indultam 2004-ben. Utólag visszagondolva, ez talán jobb is így, mert a Jordannél nehéz volt pontot szerezni abban az évben. Hiába volt az autójuk gyorsabb a miénknél, sok műszaki problémával küzdöttek.

Baumgartner Zsolt bízik benne, hogy lesz újra magyar pilóta a száguldó cirkuszban
Fotó: Nemzeti Sport/Földi D. Attila

– Voltak elérhetetlennek bizonyuló versenyzők az élcsapatoknál?

– Senki nem volt megközelíthetetlen. Például Michael Schumacherrel is nagyon jó volt a kapcsolatom. Sokszor mentünk együtt focimeccsre, többször vitt el a saját helikopterével.

– Valójában sohasem szakadt el teljesen a sportágtól. Vissza is tért a száguldozáshoz, bár nem a megszokott formában. Mesélne erről?

– Mióta befejeztem az aktív pályafutásom, nagyjából minden versenynyitányon ott voltam Ausztráliában a kétüléses autóval. 2017 előtt az volt az egyetlen olyan nagydíj, ahol a Formula–1 vezetése engedélyezte ezt a programot, majd onnan karolták föl három éve az új tulajdonosok. Hét-nyolc futamon voltunk ott a rá következő két évben, idén pedig Ausztráliában csak mi mentünk a pályán, utána lefújták a versenyhétvégét. Sajnos a vírushelyzetre való tekintettel ez a program a többi futamon nem volt ott, mivel nézők és vendégek sincsenek.

– Milyen hírességek fordultak meg a kétüléses autójában?

– A tizenéves pályafutás alatt elég sokan voltak, például Woody Harrelson, Owen Wilson, Kit Harington, Carles Puyol, Lleyton Hewitt, vagy Alessandro Del Piero. Alapvetően mindenki kisebb-nagyobb fenntartásokkal áll neki a dolognak. Del Piero felesége odajött, hogy ne nagyon nyomjam a gázt, mert Alessandro, bár nem mutatja, de nagyon fél. A kör után általában azoknak is fülig ér a szája, akik féltek az indulás előtt.

– Mennyi a végsebessége az ilyen autóknak?

– Háromszáz fölött, végsebességben nem sokban marad el az együléses autóktól. A kanyartempója nem olyan jó, ahogy az aerodinamikai része sem, és nehezebb is, mivel két személy ül benne, nagyobb a tengelytáv. Ha jól emlékszem, 2012-ben vezettek be nagy szabályváltoztatásokat a Formula–1-ben. Az akkori autók nem voltak olyan gyorsak, mint a 2003–2005 közötti korszakban. 2012-ben a kétülésessel Melbourne-ben a rajtrács végére is felállhattunk volna.

– Hogy telt ez az év a kétüléses száguldozás nélkül?

– Azzal kezdtem az évet, hogy hazatértem Ausztráliából, és megízleltem az önkéntes karantén sava-borsát. Sok időt tölthettem a családommal, a gyerekeimmel, utána pedig, ahogy a helyzet engedte, akkor a különböző feladataimat is el tudtam látni a családi vállalkozásunkban.

– Milyen autót vezet a magánéletében?

– Olyan autót vezetek, ami éppen kéznél van a vállalkozásunkban. Számomra az a lényeg, hogy eljussak A-ból a B pontba.

– Kapták már gyorshajtáson?

– Az utóbbi időben nem. Három vagy négy büntetőpontom van, azt hiszem. Közúti ellenőrzéskor viszont egyszer előfordult, hogy rácsodálkoztak a rendőrök, hogy milyen jó vezetéstechnikája van a „kollégának”. Amikor megállítottak, akkor jöttek rá, hogy miért.