Harminc év múltán újra közbeszólt a politika: bojkott Izrael ellen

Fájó kettősség, hogy miközben a sakk nálunk folyamatosan veszít a jelentőségéből, világszerte egyre népszerűbb. Magyarország, a magyar sakk éppen ezért nagy esélyt kapott azzal, hogy 2024-ben hazánk rendezheti meg a sakkolimpiát, amely az egyik legrégebbi, világbajnoki rangra számot tartó nemzetközi esemény. Történetét ráadásul keresztbe-kasul átszövi a nagybetűs történelem; külön dicsőség, hogy eme históriának mi, magyarok a három, illetve öt férfi, valamint két női arannyal és további érmekkel főszereplői vagyunk.

Bobby Fischer megkövetelte a feltételeket Fotó: - Forrás: MTI

Bobby Fischer kívánsága: több fényt!

Bobby Fischer megkövetelte a feltételeket
Fotó: MTI

A legendás Bobby Fischer először 1960-ban, Lipcsében tűnt fel az olimpián, az 1952-es szovjet esethez hasonló belső feszültséget generálva. A többszörös világbajnokjelölt Samuel Reshevsky ugyanis nem egyezett bele abba, hogy átadja az első táblát az ifjú, akkor még csupán tizenhét éves zseninek, s inkább visszalépett a játéktól. Fischernek, aki a versenypartin felül is szinte örökké sakkozott, bárkivel leült snellezni, a csodájára jártak, már ekkor többen meggyőződéssel állították, csak idő kérdése, mikor lesz ő a világbajnok.

Fischer már 1960-ban is csodálatosan sakkozott (13 pontot szerzett 18 partiból), de még ezt a teljesítményét is felülmúlta 1966-ban.

17 játszmából 15 pontot gyűjtött, s a mérlege még ennél is jobb lehetett volna, ha a román Florin Gheorghiutól nem szenvedi el egyetlen és roppant meglepő vereségét.

Két év múlva aztán egyetlen partit sem váltott, noha megjelent Luganóban. Kifogásolta a versenyterem gyenge világítását, s mert a szervezők nem egyeztek bele, hogy külön szobában játsszon, Fischer visszalépett a tornától.

Portisch Lajos pályafutása regényes történelem
Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

Nem ez a sakkolimpiák egyetlen kalandos epizódja. Még 1966-ban Kubában Mihail Tal kórházi ápolás miatt hiányzott az első öt fordulóról. Nem trópusi betegség döntötte le a lábáról, a verseny kezdete előtt egy bárban leütötték egy palackkal, mert egy férjes asszonynak csapta a szelet. A havannai tornát máig az egyik legjobban szervezett sakkolimpiaként tartják számon, Fidel Castro presztízskérdést csinált a viadalból, akkor horribilisnak számító összeget, ötmillió dollárt költött rá, s persze több kirakatmérkőzést vívott az esemény ideje alatt. 1970-ben Viktor Korcsnoj – még a szovjet csapat tagjaként – borzolta a kedélyeket azzal, hogy a spanyolok elleni mérkőzésen nem jelent meg időben, mert elaludt, és így természetesen kikapott.

Magyarország a hatvanas évek derekára szilárdította meg a helyét az elitben.

1966-ban (Portisch Lajos, Szabó László, Bilek István, Lengyel Levente, Forintos Győző, Bárczay László összeállításban) bronz-, 1970-ben (Portisch Lajos, Lengyel Levente, Bilek István, Forintos Győző, Csom István, Ribli Zoltán) és 1972-ben (Portisch Lajos, Bilek István, Forintos Győző, Ribli Zoltán, Csom István, Sax Gyula) pedig ezüstérmet szerzett.

Szocialista bojkott Izrael ellen

1976-ban ismét közbeszólt a politika. Líbia harsány tiltakozására az arab országok, valamint a Szovjetunióval az élen a keleti blokk valamennyi országa távol maradt a haifai olimpiától. A döntés természetesen a hidegháborús feszültség növekedésével magyarázható, hiszen Izrael 1964-ben már volt házigazda, s Tel-Avivba elutaztak a kommunista országok is.

Az Egyesült Államok – immár Fischer nélkül – győzött, története során ötödször. A hidegháborús kötélhúzásnak Salvador lett a másik nyertese, hiszen megnyerte a 37 ország részvételével Tripoliban megrendezett – nem túl színvonalas – ellen olimpiát. Egyedüliként Olaszország mindkét tornán részt vett, de még a fejlődő országok csapataival sem bírt el.

Két évvel később, az 1978-as Buenos Aires-i sakkolimpia nekünk, magyaroknak szinte önálló fejezet. Holnap ezzel folytatjuk.

Az első rész: Adolf Hitler előbb megalázta, aztán elűzte a sakkozókat.