A második világháború után a rettenetesen kettészakított Németország egyik fele, Német Demokratikus Köztársaság néven kezdett létezni. Mi, magyarok NDK-t mondtunk, ők ott DDR-t. Ezt az új államot az ismeretlen zászlójával és benne a furcsa, szocreál címerrel nem nagyon akarta elismerni a világ. A himnusz is elég idegen volt, a költő-miniszter, Johannes R. Becher írta a szövegét: „Auferstanden... – feltámadtunk a romokból és a jövőbe nézünk.” Nagyon szokatlan és idegen volt ez az egész, ráadásul mindenki tudta Európában, hogy ez a mesterséges állam a Szovjetunió érdekövezete.
A politikusaik és a diplomatáik azon erőlködtek, hogy megismertessék és elfogadtassák az NDK-t, de nagyon nehezen ment a dolog. Ekkor jött az ötlet – talán a párt Központi Bizottságától –, hogy a sportsikerek kitűnő reklámot jelentenének. Nosza, erőltetett menetben termeljünk világverő sportolókat, akiknek mindenütt felvonják a körzős-kalapácsos zászlót és eljátsszák a Becher-himnuszt! És ami a diplomatáknak nem sikerült a zöld asztalnál, azt megoldották a sportolók a zöld gyepen meg az uszodákban. Így lett Kristin Otto is a „demokratikus” NDK követe. Nem azért támogatták és ajnározták, mert szerették, hanem azért, mert jól szolgált a rendszernek. Hasznos volt számukra, miközben egy ördögien szervezett dopping-szisztéma részese lett. Még kislány volt, amikor tudta nélkül behúztak a szép, új (dopping)világba, hogy ő is írjon egy fejezetet a mérgezett sporthistóriába.
Marita Koch, Heike Drechsler, Katrin Krabbe, Udo Beyer, Marlies Göhr – világrekorder, olimpiai bajnok atléták, de Otto vízi-pályatársainak neve is nagyon jól cseng a sportbarátok fülében: Kornelia Ender, Roland Matthes, Petra Schneider és még sokan mások. A felsorolásban persze először Otto nevét kellene említeni, mert minden dicsőségtáblán Kristin Otto állt az első helyen, egyetlen olimpián, 1988-ban, Szöulban szerzett hat aranyérme miatt. Az itt megnevezhető olimpikonok mindegyikét egy képzeletbeli fekete fonal köti össze: dicsőséges pályájukon volt egy állandó, becstelen kísérőjük – a koksz. Nálunk ez az ajzószerek, a tiltott teljesítményfokozók álneve volt. Könnyű volt megjegyezni és kimondani a bonyolult vegykonyhai képletek helyett.
