Magyarok Münchenben: rabosítás, barátkozás, szivárvány és sör

Kedden még nyoma sem a futball hangulának Münchenben, szerda kora délutánra azonban ez megváltozott. Ha a vártnál kicsivel később is, de a belvárosban felbukkantak a magyar szurkolók, akik nagyon barátságosan vegyültek el a németek között. Kiderült, a szervezők kevés időt adnak a védettséget igazoló karszalag átvételére, az utazás többeknek is viszontagságos volt a német rendőrök felesleges szigora miatt, de a meccs napjának a délutánján a többség már felszabadultan sörözhetett a találkozóhely közelében lévő sörkertben. Délután öt órakor pedig a magyarok többsége együtt indult el az Allianz Arénába.

A német és a magyar szurkolók barátságosak voltak egymással

Hol vannak a magyarok?

A Capathian Brigade a közösségi oldalán azt írta, kora délután gyülekező a Wienerplatzon, és onnan lesz majd a vonulás. Délután egy óra van, úgy látszik, ez még túl korai délután, ugyanis egyetlen kicsit is feltűnő – értsd: mez, arcfestés, zászló és így tovább – magyar nincs még a Wienerplatzon. Ez Münchennek egy kicsi, hangulatos tere, kicsi piaccal néhány büfével és az egyik sarkából nyíló hatalmas sörkerttel. A német rendőrség szemlátomást tudja, hamarosan itt akár két és fél ezer magyar szurkoló is összegyűlhet, ezért a környéken tucatnyi rendőrautó parkol, mintegy húsz egyenruhás beszélget egymással kisebb csoportokban, de vannak itt civil ruhások is, az egyik mobiljába meredt férfinak például a hónalja szólal meg, ő pedig zavartan szól vissza az odarejtett rádióba. Egy fiatal hölgy nagy szivárványos zászlót szorongat, nyilván így akarnak majd demonstrálni, ám kérdés, milyen esélyük lehet a magyarok százaival szemben. Aligha bántaná bárki is, csupán elveszik majd a tömegben.

A Wienerplatzon délután egy órakor még csak rendőröket lehetett látni

Egy fiatal lány szivárványos zászlóval várta a magyarokat

München főtere, a Marienplatz innen jó húsz perc séta, ennyit megér, hátha szemközt érkezve majd megjelennek a magyarok. Egészen a város egyik nevezetességéig, az Isartorig nem látni egyet sem, utána viszont tényleg felbukkan egy, el sem lehet téveszteni: hatalmas piros-fehér-zöld zászlót kerített maga köré, az alja szinte a földet súrolja. Utolérve meg is szólítom, hogy tudja-e, tényleg a Wienerplatz a jó hely, és mikor lesz pontosan a találkozó, de gyorsan félbeszakít:

– Kicsi magyar, bocsánat. English?

Kiderült, fogalma sincs, hol és mikor találkoznak a magyarok, tanácsolja, próbálkozzak a már közeli Marienplatzon, teljesen feleslegesen, hiszen éppen arra tartok. Amikor pedig megkérdezem, hogy mégis milyen magyar szurkoló ő úgy, hogy nem beszéli a nyelvet, meglepő választ ad:

– Német vagyok. Imádom a futballt, de a német szurkolókat és a válogatottat nem szeretem, mert nekem túl arrogánsak. Sokszor jártam Magyarországon, csodálatos ország, amikor lett jegyem a mai meccsre, beszereztem ezt a zászlót, és ma a magyaroknak szurkolok.

Szóval van már egy renegátom, de – hol vannak a magyarok?

A müncheni városházán csak szivárványos zászlók lobogtak

A Marienplatzon zajlik az élet, és ahogyan azt Dieter Reitter müncheni polgármester ígérte, a városházán hatalmas szivárványszínű zászlók lobognak. Az viszont meglepetés, hogy az Európa-bajnokság helyi önkéntesei nagy táskákból ugyanilyen kis papírzászlókat osztogatnak, és a téren rengeteg televíziós stáb és fotós dolgozik. Valósággal vadásszák a németül tudó magyar szurkolókat, akik végre már egyre nagyobb létszámban bukkannak fel. Egy részük beül valamelyik sörözőbe, mások csak lófrálnak, olykor kisebb hangpárbajt vívnak a német mezbe öltözött helyiekkel, majd barátságosan jól hátba veregetik egymást. Kedden még nem, de most, a meccs délutánján már tökéletesen érezhető a belvároson, hogy Münchenben jelentősebb futballmérkőzést rendeznek, végre tetten érhető az ilyen napok hamisítatlan hangulata. A stábok egyébként fittyet hánynak a német és a magyar válogatott találkozójára, senkit sem erről vagy az esélyekről faggatnak, a téma unos-untalan a szivárvány, az UEFA tiltása, ami miatt nem lehet ilyenre kivilágítani az Allianz Arenát, és tudni akarják, mit szól ehhez az egyszerű magyar szurkoló.

A német és a magyar szurkolók barátságosak voltak egymással

Ezt az egyik megkérdezett árulta el, és hamiskás mosollyal csupán annyit közölt, hogy próbált okosan válaszolni, egy másik viszont azt mondta, hogy ő meccsre jött, most csak ez érdekli, hagyják őt békén minden mással. Ő inkább azzal foglalkozott, hogy a védettséget igazoló karszalagot ezen a napon csak este héttől lehet felvenni a stadionnál egészen a meccs szünetéig, így aki ma érkezett, az alighanem sokat áll majd sorba, és talán le is marad a mérkőzés elejéről.

A sörkert előtt már két órakor nagy tömeg verődött össze

Egyre többen mondják, hogy elmúlt két óra, ott kellene lenni a Wienerplatzon, és a kisebb-nagyobb csoportok el is indulnak oda. Ekkor már nem üres a tér, különösen a sörkert bejáratánál alakul ki nagyobb tömeg. Muszáj mindenkinek regisztrálnia a neve és a telefonszáma megadásával, ám ez diszkrimináció, nem rendőrségi akció: minden egyes sörözőben, presszóban vagy étteremben ez a teendő. Az ok egyszerű: ha később kiderül, valaki koronavírusosan járt ott, akkor a vele egy időben ott tartózkodókat meg lehessen találni. Ezt hívják kontaktkutatásnak, de azért kíváncsi lennék, több száz, de inkább ezernyi magyart hogyan találnának meg a németek, bár remélem, ezt sohasem kell kipróbálni. A sörkert hatalmas, mindenki befér, lehet enni hagyományos bajor ételeket, a többség nem tud ellenállni a literes korsó sör csábításának, de három órakor még senki sem részeg látványosan.

A sörkertben minden adott volt jót enni és persze inni

A bajor gasztronómia klasszikusai: káposzta, kolbász és sör

Egy kisebb csoport mellé telepedek, akik elmesélik, milyen viszontagságok árán értek el Münchenbe:

– Ötvenhárman utaztunk egy buszon. Egy kisebb határátkelőhelyen léptünk be az országba, és rögtön utána egy benzinkútnál megállítottak minket fiatal rendőrök. Eleinte nem engedtek leszállni, fényképezkedtek a magyar rendszámú busz előtt, majd mindenkit leparancsoltak. Átkutattak mindent, de nem találtak semmit sem. Nem volt nálunk fegyver, pirotechnika és kábítószer sem, ennek ellenére mindannyiunkat, tehát mind az ötvenhárom magyart szinte rabosították, mindenkit három irányból, megszámozva lefotóztak. Megalázó volt, ha ugyanez történne német szurkolókkal a magyar határnál, biztosan tele lenne vele a nyugati sajtó. Majdnem lekéstük a tesztelést miattuk, de szerencsére már csak arra kell vigyáznom, hogy ne rúgjak be, mert állítólag azt is figyelik majd a stadionnál.

Márpedig inni van idő, futótűzként terjed, hogy öt órakor lesz az indulás a térről. Csak részben vonulhat gyalog a tábor, mert nincs erre alkalmas út az Allianz Arénához, így kénytelenek ráfanyalodni a tömegközlekedésre, de jönnek bérelt buszok is. És tényleg: öt órakor a kisebb tömeg eleje indul, és ezernél is több torokból harsan fel a Ria, ria, Hungária!

Megvannak a magyarok.