– Hagyott ki egyáltalán tizenegyest a pályafutása során?
– Igen, egyet. Zalaegerszegen a kapus, Balázs Zsolt nagyon megsértődött, amikor a játékvezető büntetőt ítélt, majd helyben maradt a gólvonalon, nem vetődött el, én a kezei közé gurítottam a labdát, ő pedig az arcomba nevetett. Több kihagyott tizenegyesre nem emlékszem.
– Mi a titok?
– A kivárás és a jó boka. Az utolsó lépésnél még figyeltem, merre indul a kapus, én pedig elhelyeztem a labdát a másik sarokba. Ennyi. Illetve, az egerszegi eset után arra is figyeltem, hogy mozdul-e egyáltalán, és ha nem, akkor bármelyik sarkot választhattam, mert úgysem ér oda. Ezt nagyon sokat gyakoroltam az edzések után, és nyilván kellettek a jó idegek, a higgadtság is. Manapság egyre nagyobb divat toporogva, egy-két métert nekifutva elvégezni a tizenegyest, de ez nevetséges, nem véletlenül marad ki sok közülük.
– Hol kezdődött a pályafutása?
– Tatabányán, a házunk melletti réten. Nem volt más játékunk, mint a labda, amint tudtunk, máris mentünk focizni. Ha négyen voltunk, akkor egyérintőztünk, ha nyolcan, akkor kiskapuztunk. Én mindig bekerültem minden csapatba, mert enyém volt a labda, de nem is tartoztam a legrosszabbak közé. A hetvenes évek közepén az iskolai csapattal kétszer is döntőbe jutottunk az úttörő olimpián, bronzérmeket nyertünk, és mindkét alkalommal én lettem a gólkirály és a legjobb játékos is, még interjút is kellett adnom a rádiónak.
– Gondolom, magától adódott, hogy leigazolja a Tatabánya.
– Igen, tizenkét éves voltam, amikor Bacsó Pista bácsi hívott, ő volt az első edzőm. Nem történt semmi különös, évről évre haladtam előre, aztán tizenhat évesen olyan helyi legendák között találtam magamat a felnőtt tartalékcsapat öltözőjében, mint Arany, Knapik vagy Csepecz. Egy évvel később pedig szólt Lakat Károly, az első csapat edzője, hogy úgy készüljek, kezdőként számít rám Pécsett. Mondott valami biztatót is, de arra már nem emlékszem. Bedobott a mély vízbe, kaptunk egy hármast, de nem rajtam múlott. Egy ideig hol játszottam, hol nem, de aztán azért is kellett pályán töltenem legalább egy-egy percet, hogy ne hívjanak be katonának.