Lehmann Tibor sportolói karrierje idején országos bajnokságot nyert, az 1990-es évek egyik legjobb triatlonistájának számított. Visszavonulása után sem távolodott el a sportágtól, felnőttekkel és utánpótláskorú reménységekkel is foglalkozott, ma pedig a Magyar Triatlonszövetség szakmai alelnökeként segíti a hazai triatlonisták útját. Köztük saját fiaiét is, hiszen nem esett messze az alma a fájától, Bence és Csongor is ezt a sportágat választotta. Előbbi az Európa-kupában ért fel a dobogóra, utóbbi pedig korábbi junior-világbajnoki címe és U23-as vb-ezüstérme mellé vasárnap a 23 év alatti korosztály világbajnoka is lett, ami édesapja szerint papírforma eredmény volt, ugyanakkor nem bízhatták el magukat a viadal előtt.
Az elmúlt időszakban Lehmann Csongor mellett a férfimezőnyben Bicsák Bence, a nőknél pedig Bragmayer Zsanett is kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Bicsák súlyos sérüléssel küszködött, egészen a tokiói olimpia kezdetéig kétséges volt az indulása, ennek ellenére a hetedik helyen futott be, míg Bragmayer a tizenkettedik helyen végzett a viadalon. A sportág 2000-ben került fel az ötkarikás játékok versenypalettájára – azóta magyar sportolótól az ideinél jobb eredmény még nem született egyik nem esetében sem. Lehmann Tibor elmondása szerint hosszú évek munkájába került, míg elértek erre a szintre.
– Ezek az elmúlt időszak legismertebb sikerei, de mindez annak a folyamatnak a része, ami már a riói olimpián elindult. Próbálunk távlatokban gondolkodni és a legnagyobb tehetségeket felkarolni. A mögöttünk hagyott olimpiai ciklusban – 2020 kivételével – minden évben szereztek érmet a versenyzőink az ifitől az U23-as korosztályig az Európa-bajnokságokon és a világbajnokságon – idézte fel Lehmann, majd a magyarok tokiói eredményeiről beszélt. – A most elért sikereinkre nemzetközi szinten is felkapják a fejüket. Az olimpiai kvalifikációban nemenként több mint ezer versenyző indult el, közülük került ki az az ötvenöt-ötvenöt sportoló, aki kijutott Tokióba, ebben a mezőnyben lett Bence a hetedik, Zsanett pedig a tizenkettedik. Most már elmondhatjuk, hogy nemcsak jelen vagyunk a sportágban, hanem a közvetlen élmezőnybe kerültünk.
És ha sportolóink már ilyen magasságokba jutottak, a 2024-es párizsi olimpiára ennél is vérmesebb reményekkel készülnek.
– El tudom képzelni, hogy maximális létszámmal, vagyis három férfival vegyünk részt a párizsi olimpián, ami nagy bravúr lenne, hiszen idén ez csak a vezető triatlonos nemzetnek sikerült. Úgy gondolom, Bicsák Bence és Csongor lesz a két húzóember. Dévay Márk vagy a vele hasonló szinten lévő egy-két versenyző a következő kvalifikációban jó átlagteljesítménnyel az olimpia közelébe kerülhet – mondta a Magyar Nemzetnek a szakmai alelnök, majd hozzátette: – Éremben reménykedünk, de két pontszerzést vagy érmet és pontszerzést is elképzelhetőnek tartok Párizsban.
A hölgyeknél nem ennyire rózsás a helyzet, jóval kisebb a merítési lehetőség.
– A lányoknál a közvetlen utánpótlás vékonyabb, de szerencsére még van három évünk a 2024-es olimpia előtt. Egyértelműen Bragmayer Zsanett a legjobb versenyzőnk, viszont az U23-as kategóriában gyengék vagyunk. Elvileg ennek a korosztálynak kellene adnia a következő olimpia utánpótlását. Az olimpiáig arra fogunk fókuszálni, hogy megtaláljuk azt az embert, akire Zsanett mellett a női vonalat építhetjük. Ő jó fejlődési pályán van, nála sem elképzelhetetlen, hogy pontszerző helyen végezzen. A mixváltóban pedig az idei bemutatkozás után versenyben szeretnénk lenni a pontszerzésért – összegzett Lehmann Tibor.
Nemcsak a jelen, hanem a jövő is fényesnek tűnik. Hangsúlyozzuk, egy dinamikusan fejlődő, a világ szinte minden országában űzött és magasan jegyzett sportágban. Ez adja a magyar triatlon sikereinek igazi értékét.
Így látták a főszereplők
Bicsák Bencének egy hónappal az olimpia előtt sérült meg a térde, a felkészülés hajrájában így a futás és a kerékpározás helyett így csak úszni és erősíteni tudott.
– Teljes bizonytalanságban voltam a verseny napjáig, egy héttel előtte majdnem vissza is mondtam. Tokióban mondták az orvosok, hogy fogok tudni versenyezni, bízzak bennük és magamban is, végül ezért indultam el. Nem tudom, hogy sikerült összehoznom egy gyakorlatilag tökéletes versenyt, miközben fogalmam se volt, hogy egyáltalán végig tudom-e csinálni. Úgy gondolom, hogy ebben nem volt több – vélekedett a 25 éves triatlonista, aki most a felépülésre koncentrál: – Lenne még két versenyben októberben és novemberben. Azokon szeretnék elindulni, de a lábam nagyon lassan javul. Most az a fő célom, hogy meggyógyuljon.
Lehmann Csongor a korosztályos vb megnyerésével egy korábban kitűzött célt már elért, a továbbiak között szerepel a 2024-es párizsi olimpiára való kvalifikáció.
– Tavaly sajnos elmaradt a járványhelyzet miatt a verseny, úgyhogy nem volt lehetőségem aranyra váltani az ezüstérmemet, de nagy álmom volt, hogy a dobogó legfelső fokára kerüljek, mert ez a korosztály legfontosabb versenye az évben. Jól sikerült a felkészülésem is, éreztem, hogy jó formában vagyok. Az edzéslehetőségek Kanadában nem voltak felhőtlenek, az első három napon be voltunk zárva, mechanikus futópadot és görgőt használtam, hogy ne kelljen leállnom a felkészülésben – idézte fel az ifjú sportoló. – Még van hátra néhány versenyem a szezonban: a jövő héten egy magyar gálaversenyen veszek részt, majd három hét múlva Karlovy Varyban egy világkupán. Az azt követő programot még egyeztetnem kell édesapámmal. A hosszú távú terveim között a 2024-es olimpián való indulás szerepel, és ott minél jobb helyezést elérni. Dobogós helyezésben reménykedem, de azért még sokat kell tennem.
A borítóképen: Lehmann Csongor. A forrás: Magyar Triatlonszövetség.
