A londoni bravúr nem feledteti a válogatott és a futballunk gondjait

A magyar válogatott bravúros 1-1-es döntetlent ért el Londonban az angolok ellen, de ennek ellenére már biztosan nincs esélye kijutni a 2022-es katari világbajnokságra. Ez az eredmény és a látott játék biztató jel lehet a jövőre nézve, ám a novemberben véget érő selejtezők, valamint Marco Rossi szövetségi kapitány nyilatkozatai okot adnak az elgondolkodásra.

Fotó: Kovács Tamás Forrás: MTI

Fotó: Kovács Tamás/MTI

Sokan talán tényleg elhitték a kontinenstorna alapján, hogy a magyar csapat egy szintre került a franciákkal vagy a németekkel, diadalmenetet vártak a szeptemberi és az októberi selejtezőkön, és ez túl nagy terhet rakott a válogatottra. Az is sokadszorra bizonyosodott be, hogy a nálunk erősebbek ellen jobban tudunk helytállni, hiszen az kevesebb kreativitást és kisebb technikai felkészültséget igényel, de úgy is mondhatnánk, a velünk egy vagy alacsonyabb szinten álló csapatok ellen az eredményesség több futballtudást követel meg, mi pedig ezen szoktunk elbukni. Magyarország nincs Európa legjobb tizenhárom futballválogatottja között, azaz bravúrnak számított volna a kijutás a katari világbajnokságra, ám nyilván annál többre számítottunk, mint hogy három fordulóval a selejtezők vége előtt már kimondjuk: esély sem maradt erre a bravúrra.

És itt visszakanyarodhatunk Marco Rossihoz, aki az albánoktól elszenvedett vereség után ezt mondta: „A borász is abból a szőlőből tud bort csinálni, amit leszüretelt. Az eredmény az edző felelőssége, de azt is figyelembe kell venni, hogy mivel rendelkezik.” Igaza van, valóban érthetetlen, hogy egy évtizede a régiónkhoz viszonyítva páratlanul kedvezőek a körülmények a magyar futballban, a rendszer mégsem kínálja folyamatosan a topligák szintjét megütő labdarúgókat. A Bundesliga öt magyar válogatottja közül csak Sallai Roland ennek a rendszernek a „terméke”, Gulácsi Péter, Szoboszlai Dominik és Szalai Ádám kevés ideig pallérozódott a hazai közegben, Willi Orbán pedig egyetlen percet sem, az olasz, a spanyol és az angol élvonalban pedig szóba sem kerül magyar játékos szerződtetése, ellentétben az albánokkal vagy a lengyelekkel – a csoportunk állása ezt is igen híven tükrözi. Ma már látni kell: csak azok a válogatottak számíthatnak tartósan eredményes szereplésre, amelyeknek a játékosai zömmel az említett bajnokságokban és a Bajnokok Ligájában edződnek hétről hétre. A magyar labdarúgás jelenleg arra sem képes, hogy az Európa-ligában az ő játékosaira építve játszhasson egy klubcsapata, ez a Ferencvárosnak is csak légiósokra támaszkodva sikerül.

Fotó: Kovács Tamás/MTI

Ugyanakkor Marco Rossitól furcsa ezt hallani, hiszen ő nem szövetségi kapitányként csöppent a mi futballvilágunkba, 2012 óta dolgozik Magyarországon, és amikor 2018-ban aláírta az első szerződését az MLSZ-szel, tudnia kellett, hogy milyen a szüret, és mivel rendelkezik. Arról nem is szólva, hogy a játékosok aligha hallják repesve éppen tőle, hogy ők bizony a gyenge szüret kategóriájába tartoznak. Ezzel együtt az olasz szakember többször is megmutatta, képes összerántani a csapatot, a wales-i fájó kudarc után is túljutott az elkeseredettségén, és ha most távozna, attól még az alapvető gondok maradnának velünk. Legfeljebb annyit érnénk el, hogy a mexikói világbajnokság óta eltelt harmincöt évben a huszonnegyedik kapitányt kellene megbízni: hátha neki sikerül.

Világbajnoki selejtező, I csoport, 8. forduló: Anglia–Magyarország 1-1 (1-1), Wembley-stadion, 69 380 néző, jv.: Alejandro Hernández Hernández (spanyol). Gólszerző: Stones (37.), illetve Sallai (11-esből 22.); Albánia–Lengyelország 0-1 (0-0); San Marino–Andorra 0-3 (0-1). 

A csoport állása: 1. Anglia 20 pont, 2. Lengyelország 17, 3. Albánia 15, 4. Magyarország 11, 5. Andorra 6, 6. San Marino 0.