Nem bírt Beckhammel, hamarosan visszatérne a magyar profi futballba

A kilencvenes évek elején robbant be az NB I-be, az Újpest színeiben debütált a későbbi 31-szeres válogatott szélső, Egressy Gábor. A legtöbb klubváltása a magyar futball akkori kórtüneteit mintázta: Újpesten, Diósgyőrben és a BVSC-nél is elfogyott a pénz, de Zalaegerszegre a legjobbkor került, ott nyert bajnokságot, és ennek köszönhetően kétszer játszott a Manchester United ellen. Egressyt a mágnestábla helyett az Excel-tábla vonzza: a kézilabdában már szerencsét próbált, a profi futballba vezetőként szeretne visszailleszkedni. Az Egér becenevű szélső beleszeretett a teniszbe, rajong Cicipasz fonákjáért. A Sose halunk meg Facebook-csoport tagjaival sporteseményekre jár, az angol–magyart mások mellett Fucsovics Mártonnal nézte.

Hamarosan szeretne visszatérni a magyar profi futball világába Fotó: Mirkó István

– És hogy jött a képbe a Római-part?

– Teniszezem, két éve elgondolkodtam azon, hogy milyen jó lenne kipróbálni ezt a sportágat. Bene Ferenccel, Dragóner Attilával szoktam játszani, de még nem vagyok Sebők Vilmos vagy Dusan Vasziljevics szintjén, talán nekik megy a legjobban a focisták közül. Nem vagyok valami nagy szám, de ha választhatok, akkor a látványos teniszt kedvelem. Sztefanosz Cicipasz fonákja zseniális, az én egykezes fonákom viszont botrányos. Ha egyszer véletlenül olyat tudnék ütni, mint ő, akkor abban a pillanatban abbahagynám a teniszt. Bár nem is olyan biztos, miután kiderült, hogy ez az egyetlen sportág, amiben még nem sérültem meg.

– Mi a helyzet a „mini Ajaxszal”? Nemrég azt mondta, hogy Budakalászon, a kézilabdaklub vezetőjeként csak magyar játékosokat akar alkalmazni. Aktuális még?

– Tíz éve kezdtem, júliusban szálltam ki, de nem haraggal váltunk el. Nem preferálták a koncepciómat, én pedig külföldiekkel nem szerettem volna együtt dolgozni. De néha visszajárok, mert vannak barátaim, ismerőseim a klubnál, egyesületi tag vagyok a mai napig.

– Miből él?

– Van egy sportfejlesztési, taotámogatást célzó programokat író cégem. Még a Budakalász-időszak közben kezdtem. Jelenleg a Tizenhárom Futball Club ügyvezető igazgatója vagyok, a gazdasági hátteret próbálom megteremteni. Az a vágyam, hogy visszailleszkedjek a profi labdarúgás világába. A nyáron beadtam Diósgyőrbe az életrajzomat, sportigazgatónak és csapatmenedzsernek pályáztam, de sajnos az nem jött össze. Mindig is tudtam, hogy nem akarok edző lenni, az Excel-tábla jobban vonz, mint a mágnestábla.

– Miért pont Diósgyőrben próbálkozott, miért nem a nevelőklubjában, Újpesten?

– A DVTK kiesett az első osztályból, sokkal könnyebb lett volna meghonosítani az új szemléletet egy NB II-es klubban. Elsőre ez nem jött össze, pedig Diósgyőrben nagyot lehetne alkotni. Újpest más: VIP-bérletem van a Legendák szektorában, általában kint vagyok a hazai meccseken. Ott nevelkedtem, mindig is újpesti leszek…

– …de csúnya volt a szakítás 1996-ban.

– Volt egy „szurkoló”, aki megütött, amiért aláírtam a BVSC-hez, pedig ha tudta volna, mennyire nem volt pénz, és nekem folyamatosan csak ígérgettek… Soha nem jöttem volna el akkor, ha csak feleannyit kapok, mint amennyit a BVSC kínált. Na, de mindegy, rég volt. Jó a kapcsolatom a klubbal és a drukkerekkel.

– Diósgyőrben és Zalaegerszegen is kedvelték. Ön azon kevés magyar olimpikonok egyike, aki játszott David Beckham ellen tétmeccsen, és ugyan megvolt rá a lehetősége, de Ronaldo és a brazil válogatott ellen nem léphetett pályára. Mi történt 1996-ban Atlantában a brazilok elleni mérkőzés előtt?

– Dunai Antal kihagyott, védekezőbb csapatot küldött fel a pályára. Pedig micsoda csapat volt a brazil: Roberto Carlos, Bebeto, Aldair, Flavio Conceição, Ronaldo… Nem mondom, hogy hiányérzetem van, de nyilván jó lett volna Ronaldo ellen játszani.

A Manchester United elleni BL-selejtezőn már nem volt a pályán Koplárovics Béla góljánál:

– Hat évvel később a Manchester United ellen egyszerre lehetett a pályán David Beckhammel, de Bozsik Péter lecserélte a Puskás Stadionban. Nem volt ott a gyepen, amikor Koplárovics belőtte a győztes gólt.

– Szét is rúgtam a kulacsokat a kispad előtt! Úgy éreztem, nem voltam annyira rossz, hogy lecseréljenek, ennek ellenére nagy élmény volt. A visszavágót végigjátszottam, de abban nem volt sok köszönet. Kikaptunk 5-0-ra. Ketten fogtuk Beckhamet, Szamóval (Szamosi Tamás – a szerk.) próbáltuk megállítani, nem túl sok sikerrel. Elképesztő labdarúgó volt. A másik kiemelkedő klasszis Luís Figo: őt Matyekkel (Mátyus János) próbáltuk utolérni 1999-ben a lisszaboni Eb-selejtezőn. 3-0 lett a vége, nem ide. Gondoltam, utolérem Figót. Ő másképp gondolta, labdával is elég gyors volt. Rohantam utána. Ő hirtelen megállt. Mi ketten Matyekkel futottunk tovább. Te jó isten, Figo teljesen más világ volt.

Azerbajdzsán ellen szerezte az egyetlen gólját a válogatottban, az 1999-ben játszott Eb-selejtezőn két gólpasszt is adott: 

– Focizik még?

– Az újpesti öregfiúkkal néha haknizunk, a Gellei Imre vezette öreg­fiúk-válogatottal néha összejárunk, focizgatunk. Jó a társaság, azokkal játszom újra kispályán, akikkel régen. A fiam viszont focizik, és a tanulást sem hanyagolja el. Ehhez én ragaszkodtam. Politológiát hallgat a Milton Friedman Egyetemen, a nemzetközi jogot Deutsch Tamástól tanulja. Az NB III-ban a BKV Előre csapatában a kis Flóri az edzője, eddig hibátlanok a bajnokságban. A foci szerelem, mint mondtam, tervezem a visszatérést, nem szeretnék megmondóember lenni. Az nekem biztosan nem állna jól. Ügyvezetői szerepkörben érezném magam otthonosan, egyszer szívesen beadnám az életrajzomat Újpesten. Bár talán nem lesz rá szükség. Ismernek.