Első és utolsó

A 6:3 idei évfordulóján érdemes eltűnődni azon, miért nem viseli stadion Zakariás József nevét.

2021. 11. 25. 6:57
Steiner, Karl Erich; Czibor Zoltán
Budapest, 1953. november 15. Czibor Zoltán (j) a Magyarország - Svédország válogatott labdarúgó-mérkőzésen a Népstadionban, hátul Carl Erich Steiner játékvezető. A mérkőzés végeredménye 2:2. MTI Fotó/Magyar Fotó: Bojár Sándor Fotó: Bojár Sándor
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

November 25. a londoni 6:3 évfordulója, 1993 óta egyben a magyar labdarúgás napja. „Békeidőkben” e napon a szövetség meghívására összegyűlnek a korábbi és jelenlegi kiválóságok, megkoszorúzzák a Puskás-stadionnál a válogatott labdarúgók emlékművét, majd közös ebéden idézik fel a dicső múltat, anekdotáznak kötetlenül, éltetik a hagyományt. A járvány miatt, csakúgy, mint tavaly, idén is elmarad a jeles esemény, az ünnep mégsem múlik el nyomtalanul. Úgy, hogy igazából nem is történt semmi különös, csupán beérett egy folyamat.

Zakariás József rehabilitálása – ha nagy szavakat akarunk használni.

Zakariás egyike volt azoknak, akik felelőssé tehetők az első német gólért a németek ellen 2:0-ról 3:2-re elvesztett berni döntőben; de ennél is nagyobb – volt – a bűne: állítólag ő is részese, mi több szervezője volt a mérkőzést megelőző éjszakán a kimaradásnak. Ne merüljünk el ennek a részleteiben, ahogy mindenki a világon, maguk a magyar játékosok – a korszak kényeztetett világsztárjai – is biztosra vették a győzelmet a csoportkörben egyszer már kiütött németek ellen.

Az azonban történeti tény, hogy Zakariás – egyedüliként az Aranycsapatból! – a vb-döntő után többé egyetlenegyszer sem szerepelt a válogatottban. Sarkosan fogalmazva, ő lett tehát a bűnbak – földije, a szintén budafoki Sebes Gusztáv szemében mindenképpen. 

Zaki, ahogy becézték a futballban, abban is megelőzte valamennyi egykori társát, hogy elsőként hunyt el a legendás csapat tagjai közül. Még ötvenéves sem volt, negyvenhét csupán, amikor elragadta a halál, infarktus végzett vele 1971. november 22-én. A kerek évforduló apropóján több kiváló írásban elevenítették fel a pályafutását, méltatták játéktudását, színes egyéniségét. Ez a legkevesebb, ami kijár neki kései kegyeletként.

Labdarúgóként, a sportág történetére gyakorolt hatást tekintve természetesen nem lehet közte és Puskás Ferenc között egyenlőséget tenni, ám a futball csapatjáték, az volt és az is marad örökké, nem lehet úgy felsorolni kötelező memoriterként az Aranycsapat összeállítását, hogy abból kihagyunk egyes neveket.

Van még valami, amiben Zakariás nem első, hanem utolsó. A klasszikus tizenegy tagjai közül ő az egyetlen, akinek a mai napig nem viseli nevét magyar stadion vagy legalább sportpálya. Van még hát törlesztendő adósság. Egy felvetést, napirendi pontot mindenképpen megér. Zakariás József ott érhetne célba, ahonnan indult, ahol született. Budafokon.

Borítókép: Czibor Zoltán (j) a Magyarország - Svédország válogatott labdarúgó-mérkőzésen a Népstadionban 1953. november 15-én, hátul Carl Erich Steiner játékvezető. (Fotó: MTI/Bojár Sándor)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.