– Meglátjuk, Nyepomnyascsij képes lesz-e felülemelkedni az ismert gyengeségén, miszerint egy-egy vereség után rendre halványabb teljesítményt nyújt. Az a célom, hogy ilyen helyzetbe hozzam. Az elmúlt évek alapján azért vannak megkerülhetetlen törvényszerűségek a világ legjobb sakkozói körében. Az a legnagyobb előnyöm vele szemben, hogy én vagyok a jobb sakkozó – mondta még a világbajnoki döntő előtt Magnus Carlsen, mindezt megspékelve azzal, hogy előző kihívójával, az olasz–amerikai Fabiano Caruanával vagy a kínai Ting Lirennel szemben nehezebb dolga lenne.
Akár nagyképűnek is minősíthetnénk ezt a nyilatkozatot. Pedig nem az. Csupán tárgyszerű, objektív. Igen, a sakkban vannak törvényszerűségek. Méghozzá kikezdhetetlenebbek, mint például a futballban.
A királyi játékban elképzelhetetlen, ami a labdarúgó-kupaküzdelmekben – különösen Angliában – gyakorta megesik, miszerint egy több osztállyal lejjebb minősített fél megveri a favoritot. Kisebb meglepetések persze adódhatnak, de nyilvánvalóan nagy különbségek esetén elvétve.
Magnus Carlsen tudta, miről beszél, mint ahogy azt is, hogy mit akar.
Az értékelés legnagyobb mestere
– Az a különbség a mi generációnk és a mai fiatalok között, hogy mi még számítógép nélkül tanultunk meg sakkozni. Ennek kettős hatása van, egyrészt mi, idősebbek pontosabban értékelünk egy-egy állást, a fiatalok viszont több változatot ismernek, gyorsabban számolnak. Magnus Carlsen a kivétel. Ő már a digitális korszak gyermeke, az állások értékelésében viszont a valaha élt egyik legjobb sakkozó – Vlagyimir Kramnyik korábbi (máig az utolsó orosz) világbajnok jellemezte így a norvég kiválóságot.
Tökéletes leírás, ebben rejlik Magnus Carlsen zsenialitása. Hogy az agyában döbbenetes mélységű – könyvre átváltható egységben számolva több tíz méter hosszúságú – adatbázis van „lementve”, hogy fotómemóriája van, csupán az alap, amivel a vezető nagymesterek egytől egyig rendelkeznek, az analizációs képessége teszi egyedivé. Amit persze nevezhetünk intuíciónak is, hiszen a norvég nagymester nem csupán hosszú mérlegelés után képes megtalálni a helyes tervet, hanem néhány másodperc alatt is: a rapid-, sőt a villámsakkban is ő a világbajnoki címvédő.
Személyre szabott felkészülés
Abból sem csinált titkot, hogyan készül a páros mérkőzésre. A sakkban manapság a megnyitási elmélet tanulmányozása már tudományos munka: szuperszámítógépek segítségével elemzik a változatokat. Carlsen ezt ötvözte azzal, hogy feltérképezte az ellenfele stílusát, személyiségét, rámutatva a gyengeségeire. Pontosan tudta, elég egyszer megtörni Nyepomnyascsijt, után megy minden, mint a karikacsapás.
A páros meccs sokat emlegetett hatodik játszmája ennek iskolapéldája. Carlsen vezért áldozott két bástyáért – helyesebben belekényszerítette a kihívót ebbe a helyzetbe –, majd minimális előnyben órákon, hosszú lépéseken át tudatosan fárasztotta az ellenfelét, megválasztva a pillanatot a döntő lépésekre. Ezután már tényleg könnyű dolga volt, Nyepomnyascsij megtört, háromszor is borzalmas hibát követett el – elismerte, ezekben a partikban a nagymesteri szintet sem ütötte meg –, így alakult ki a 7,5-3,5-ös végeredmény.
– Igen, a hatodik játszma megalapozta a győzelmemet. A végeredmény talán túlzó, a korábbi két világbajnoki címmérkőzésem éppen azért alakult szorosan, mert nem tudtam időben megnyerni valamelyik partit – jegyezte meg Carlsen.
Az elvesztett orosz hegemónia
Az oroszok is lélektani okokra vezetik vissza Nyepomnyascsij vereségét, csak éppen más irányból közelítve. Árulással vádolják Danyil Dubovot, aki orosz létére Carlsen stábját erősítette. Itt jegyezzük meg, Lékó Péter pedig a kihívót segítette szekundánsként – nem először Carlsen uralkodása alatt. A sorozatos felkérés hátterében nyilván az áll, hogy a vezető nagymesterek közül egyedüliként Lékónak pozitív a mérlege a mai napig a világbajnokkal szemben!
A Dubov elleni vádak odáig gerjedtek, hogy egyesek azt követelik, soha többé ne szerepelhessen az orosz válogatottban. A 25 éves nagymester azzal vágott vissza, nem az ő cselekedete, hanem a provincializmus áll az elvesztett orosz hegemónia hátterében. Erős szavak, mindenesetre tény, az oroszok nehezen emésztik meg, hogy 2007 óta – amikor Kramnyik alulmaradt Ananddal szemben – sikertelenül próbálják visszaszerezni a világbajnoki címet.
S ha nem Firouzja lesz a kihívó?
S ha hihetünk Carlsennek, akkor egy darabig még várniuk kell erre. A világbajnok a már említett Caruana és Ting Liren mellett ugyanis az iráni származású, francia színekben versenyző Alireza Firouzját méltatja leginkább, aki a legfrissebb, decemberi világranglistán a második helyre lépett elő. Carlsen olyannyira elismeri a 18 éves tehetséget, hogy a minap adásba került podcast-interjúban úgy fogalmazott: csak akkor kívánja két év múlva megvédeni a címét, ha Firouzja lesz a kihívó.
A rend kedvéért a világbajnokjelöltek tornáját jövőre rendezik, hatan – köztük Firouzja – már biztosították a helyüket: a mostani kihívó, Jan Nyepomnyascsij, továbbá Tejmur Radzsabov (azeri), Jan-Krzysztof Duda (lengyel), Szergej Karjakin (orosz), Alireza Firouzja (francia) és Fabiano Caruana (amerikai); a maradék két helyre a Grand Prix-sorozat végeredménye alapján lehet befutni – a világranglistán jelenleg tizenegyedik Rapport Richárd is az esélyesek egyike.
A kezdő tizenegy
A legfrissebb világranglisa élcsoportja, zárójelben a nemzetiség és a születési év, a végén az Élő-pontszám.
1. Magnus Carlsen (norvég, 1990) 2856
2. Alireza Firouzja (francia, 2003) 2804
3. Ting Liren (kínai, 1992) 2799
4. Fabiano Caruana (amerikai, 1992) 2792
5. Jan Nyepomnyascsij (orosz, 1990) 2782
6. Levon Aronian (örmény, 1982) 2772
7. Anish Giri (holland, 1994) 2772
8. Wesley So (amerikai, 1993) 2772
9. Sahrijar Mamedgyarov (azeri, 1985) 2767
10. Alexandr Griscsuk (orosz, 1983) 2764
11. Rapport Richárd (magyar, 1996) 2763.
Mint Bobby Fischer…
Persze nem kívánságműsor, hogy közülük ki lesz az első. Ha Carlsen tartja magát eme kijelentéséhez, akkor előfordulhat, hogy játék nélkül veszti el a címét. Mint Bobby Fischer 1975-ben. Ennek a fele sem tréfa. Az ominózus adás norvég nyelven zajlott, így szó szerint nem idézhetjük a világbajnokot, az angol fordításban az „unlikely” szó szerepel, tehát nem valószínű, hogy megvédi a címét, ha nem Firouzja lesz a kihívó.
S itt vissza kell kanyarodnunk a páros mérkőzést megelőző nyilatkozatra. Carlsen közvetetten arra utalt, nem Nyepomnyascsijt tartja a legméltóbb kihívónak, éppen ezért nem is várja akkora izgalommal a meccset. A győzelem pillanatában még nagyon boldognak tűnt, ahogy az rögtön az utolsó, tizenegyedik parti után adott gyorsinterjúban is látható.
Később aztán arról beszélt, nem érzi azt az eufóriát, mint a korábbi sikerei alkalmával. Bízzunk benne, nem ilyen furcsán és fiatalon ér véget Magnus Carlsen pályafutása, hiszen még csupán 31 éves. S már most a sakkozás történetének legjobbjaihoz mérik. Mindenekelőtt Garri Kaszparovhoz, aki 1985 és 2000 között tizenöt éven át ült a sakkozás trónján. Kaszparov egy időben együtt dolgozott Carlsennel – így helyes, a nagy Garri maga sem merte azt mondani, hogy az edzője volt a vele már akkor egyenrangú norvégnak –, s persze nem mulasztotta el a gratulációt.
Maga Carlsen kitérő választ adott az összehasonlítást célzó kérdésre.
– Először is, nem az én tisztem eldönteni ezt a kérdést, másodszor, még várnak rám kihívások, nem tekinthetem teljesnek a sakkpályafutásomat.
Ez mintha ellentmondana a korábban idézett kijelentésének. Egyelőre érjük be azzal, a norvég zseni még nem kívánja lezárni a karrierjét. Már az év végén asztalhoz ül a szokásos rapid- és villámsakk-világbajnokságon. Címvédőként, ne feledjük. Évek óta állandóságot jelent a sakkozás világában. Változást csak az jelent, hogy a vb-döntőre szakállt eresztett.
Borítókép: Most akkor boldog vagy sem a világbajnok (Fotó: MTI/EPA/Yoshua Arias)
