Úgy kezdődött, ahogy reméltük. Szilágyi Áron a megnyitóünnepséget követő első versenynapon rögtön aranyérmet szerzett. A sikere az ő egyedi klasszisán felül is érdekes tanulságokkal szolgált. Nevezetesen a játékok ellentmondásos Covid-intézkedéseivel kapcsolatosan. Szerencsére fél év múltán is már-már feledésbe merülő részlet, hogy az olimpiát zárt kapuk mögött, szurkolók nélkül, továbbá a sportolókra és minden résztvevőre, így az újságírókra is kötelező speciális buborékban bonyolították le. A rendelkezések egyike volt, hogy az érvényes akkreditáción felül az eseményekre legalább huszonnégy órával korábban külön jelentkezni kellett egy online felületen. (Az úszó- és az atlétikai viadalokra pedig még jegyet is kellett igényelni.) Mivel a repülőjáratok többszöri törlése és átszervezése miatt olyan gépre fértem fel, amely a megnyitóünnepség kezdetekor landolt Tokióban, a másnapi vívásra értelemszerűen nem regisztrálhattam. Az átállás okozta akklimatizációs nehézségek, a helyismeret hiánya miatti feszültség és az izgalom hatására csupán néhány órát tudtam aludni, s persze egyből Szilágyi Áron szereplését követtem – akkor még csak a távolból, a tévé-, illetve az internetes közvetítésen keresztül. Növekvő bizakodással, egyben aggodalommal figyeltem, ahogy sorra kaszabolja le az ellenfeleit. Miután bejutott a négyes döntőbe, nem is lehetett kérdéses, hogy ott a helyem az esti programban. De hogy fogok bejutni? – tépelődtem. Mindenesetre felszálltam a Makuhari-csarnokhoz vezető buszra, bízva a jó szerencsében és – miért is tagadnám – a közép-európai gyökerű problémamegoldó képességben. Midőn leszálltunk a buszról, az azúrkék megkülönböztetőt viselő önkéntesek egyből elkezdtek csipogni, mindenkinek a nevét és az akkreditációját kérve és ellenőrizve. Amikor lankadt a figyelmük, egy szolid sasszéval arrébb léptem, s már túl is jutottam beléptetésen. Lelkiismeret-furdalásomat enyhítette a felfedezés, hogy volt egy másik beléptetési pont a csarnokba, ahol viszont később sem tartottak igényt az előzetes regisztráció bemutatására.

Verstappen sikerével kezdődött a Red Bull új korszaka, a világbajnok nyerte a belga F1-sprintet
A Red Bull versenyzője az első körtől kezdve vezetett.