Nyolc percre állt a magyar válogatott a nem is remélt csodától

Magyar szempontból is futballünnepet hozott 2021, hiszen Budapest volt az Európa-bajnokság egyik házigazdája, s ha kalandos úton jutott is oda, de a magyar válogatott is szerepelhetett a tornán. A csúcspont a világbajnok franciák elleni 1-1 volt, ami után esély nyílt a továbbjutásra, ám a csoda végül elmaradt. Ennél is fájóbb, hogy Marco Rossi csapata az ősszel sokat lerombolt abból, amit előtte felépített, 2021-et ezért mégsem nevezhetjük a siker évének.

Kleinheisler és Schafer müncheni gólöröme után nem jó szembesülni az elbasani nulla ponttal Fotó: Kovács Tamás

Nyolc perc, és csak a következőt húzzuk ki!

Az lesz a 84., amely nekünk eddig nem kedvezett: a portugálok akkor lőtték az első góljukat. Utána jött az összeomlás, 3-0 lett a vége nekik, csekély vigasz, hogy addig nagyszerűen tartotta magát a magyar válogatott. Most megint ott voltunk, hogy az eredmény remek, az óra pedig ráfordult a 84. percre – tényleg, ha ezt a hatvan másodpercet megússzuk, akkor talán megtörténik a csoda, és…

Hitetlenkedve néztünk egymásra a kollégákkal. A müncheni Olimpiai stadionban az utolsó sorokban húzódik a sajtóhely, ám ennek ellenére áldatlan körülmények között dolgoztunk: odáig befújta a hatalmas szél a zuhogó esőt, takarni kellett a laptopot, nehogy elázzon, de ez volt a legkisebb bajunk. Ott tartottunk, hogy eltelt 83 perc, a magyar válogatott idegenben 2-1-re vezetett Németország ellen, és karnyújtásnyira állt a hatalmas bravúrtól, attól, hogy a francia, portugál, német, magyar csoportból bejusson az Európa-bajnokság kieséses szakaszába!

Ott és akkor nem volt idő belegondolni, mennyire nehéz úton jutott el idáig a csapat. A selejtezőkön leszerepelt, csak Azerbajdzsánt megelőzve a negyedik helyen végzett, ám a Nemzetek Ligájában elért eredményei alapján kapott esélyt a továbbjutásra. A kerülőút két körből állt, az Európa-bajnokság egyéves halasztása miatt 2020 őszén előbb Bulgárián kellett túljutni – ez a 3-1-es szófiai sikerrel meg is lett –, hogy hazai pályán a csapat Izland ellen feltehesse az i-re a pontot. A Covid-járvány miatt üres lelátók előtt elúszni látszott a nagy lehetőség, az ellenfél a 88. percben még vezetett, de akkor Loic Nego bepasszírozta a labdát a kapuba, majd négy perc múlva jött Szoboszlai Dominik felejthetetlen szólója és lövése – többszörösen is a sírból jött vissza, de meglett a hőn áhított Európa-bajnoki részvétel.

Aztán a sors sem bánt kegyesen a magyar válogatottal. Egy kontinensbajnokságon nemigen lehet könnyű csoportban reménykedni a sorsolás előtt, ám ami neki jutott, az több volt mint túlzás: a regnáló világbajnok Franciaország és az Eb-címvédő Portugála mellett megkapta Németországot is – ez úgy is lehetetlen küldetésnek tűnt, hogy az első kettő ellen a Puskás Arénában játszhatott. Persze, ezen sokat töprengeni soha sincs értelme, ráadásul következett az újabb óriási kihívás. Magyarország 1986 óta nem szerepelt világbajnokságon, és tavasszal máris megkezdődtek a selejtezők, az Eb-szereplés előtti várakozás miatt is derűlátó hangulatban.

Gyorsan, hat nap alatt lepergett három meccs, és bizony nemigen tudtuk, örüljünk vagy bosszankodjunk-e. Budapesten kezdtünk a lengyelek ellen, Sallai Roland és Szalai Ádám góljaival már 2-0-ra vezettünk az 52. percben, és tudtuk, ha legyőzzük a legnagyobbnak tűnő vetélytársunkat, közel kerülhetünk a pótselejtezőt érő második helyhez – Angliát mindenki elkönyvelte biztos elsőnek –, ehhez képest nem telt el tíz perc sem, és már 2-2-t mutatott az eredményjelző. Willi Orbán újra vezetést szerzett, ám Robert Lewandowski kiegyenlített, 3-3 lett a vége. San Marino és Andorra legyőzése idegenben – 0-3, 1-4 – kötelező volt, de az utóbbi pirruszi győzelemnek illett be, ugyanis Kalmár Zsolt megsérült.

Kalmár Zsolt hosszú időre kiesett az Andorrában szerzett térdsérülése miatt     Fotó: Guillaume Horcajuelo

Ez azért lehetett igen fájdalmas, mert a magyar válogatott az év elején elveszítette legnagyobb ígéretét, Szoboszlai Dominikot, akit Kalmár lett volna hivatott helyettesíteni. Szoboszlai a télen a Salzburgtól az RB Leipzighez szerződött, de makacs lágyéksérülése miatt nem léphetett pályára. Marco Rossi szövetségi kapitány májusban elvitte ugyan a keret ausztriai edzőtáborába, de nem sok időt töltött ott, hamar kiderült, nem tud hasznára lenni a csapatnak, és nem lehet ott az Európa-bajnokságon. Kalmár kiesése tehát tetézte a kapitány gondjait, egyre kevesebb jót ígérve a kontinenstornára. A Ciprus elleni 1-0-s győzelem és az írekkel játszott 0-0 a felkészülést szolgálta, utóbbi inkább azért marad emlékezetes, mert a brit sajtó elsősorban azt emelte ki, hogy a magyar szurkolók kifütyülték a féltérdre ereszkedő ír játékosokat – nem sejtettük, hogy ez egy még bántóbb lejáratókampány felvezetése.

Majd elérkezett 2021. június 15-e: a magyar válogatott Portugália ellen bemutatkozott az Európa-bajnokságon. Varázslatos hangulat Budapesten, a Puskás Arénán kívül és belül egyaránt, a pályán hősies küzdelem, remek védekezés, elhanyagolható támadójáték, és a végzet csak a 84. percben érkezett el: Raphaël Guerreiro betalált a magyar kapuba, kisvártatva Cristiano Ronaldo duplázott, és sima vereség lett a vége. Mindössze négy nap maradt begyógyítani a lelki sebeket, mert máris következtek a világbajnok franciák. Az alapképlet nem változott, a kivitelezés azonban annál inkább: a nagy szívvel harcoló magyar csapat ezúttal bátrabban futballozott, és az első félidő hosszabbításában Sallai Roland és Fiola Attila akciója végén az utóbbi vezetést szerzett. A második félidőben ugyan Antoine Griezmann egyenlített, ám ez az 1-1 kiadós bravúrnak számított, a szurkolók győztesekként ünnepelték a játékosokat. 

És ezután következett München, a németek elleni meccs. A több ezer odautazó magyart olykor megalázó módon fogadták a rendőrök, a házigazdák szivárványosra akarták kivilágítani az Allianz Arenát, de az UEFA nem engedte, a média folyamatosan a magyarországi rasszizmusról és kirekesztésről értekezett a nem sokkal korábban elfogadott családvédelmi törvény miatt, az LMBTQ-aktivisták a városban és a stadion környékén demonstráltak és provokálták a magyarokat, egyikük a himnuszunk alatt a pályára is rohant egy szivárványos lobogóval – finoman fogalmazva sem övezte a meccset barátságos hangulat. Szerencsére ez cseppet sem érződött a pályán. Marco Rossi csapata nagyon jól futballozott, Szalai Ádám pompás akció végén szerzett vezetést a 11. percben, és bár Kai Havertz a 66. percben kiegyenlített, az Eb magyar felfedezettje, Schäfer András azonnal visszavette az előnyt, és nagyon közel került a továbbjutás. Ültem az eső áztatta lelátón, és arra gondoltam, történjék bármi, ez a csapat megérdemli a tiszteletet, túlnőtt önmagán, szintet lépett, és amit most felépített, abból csak előbbre léphet.

Honnan is sejthettem volna, hogy az ősszel csaknem az egészet le tudja rombolni? Azt, hogy a vb-selejtezőkön nyomát sem láthatjuk majd az Európa-bajnokságon mutatott szervezett és bátor játéknak, Anglia gond nélkül viszi el 4-0-s győzelmével a három pontot Budapestről, Andorra ellen itthon a lefújásig kell izgulnunk a 2-1-es vezetés megőrzéséért, Albániától pedig mindkétszer szörnyű teljesítményt nyújtva kikapunk, és ezzel a világbajnoki részvétel reménye is szertefoszlik. Igaz, Londonban elérünk egy döntetlent, San Marino ellen nyerünk 4-0-ra, Varsóban 2-1-es győzelemmel zárjuk az évet, de mindez csupán szépségtapasz, a gyakorlatban nem sokat ér. Ráadásul az angolok elleni két meccs után újra és nagy erővel előjönnek a vádak a magyar rasszizmusról, kapjuk a zárt kapus büntetéseket az UEFA-tól és a FIFA-tól…

Akkor és ott, Münchenben még csak az fájhatott, hogy a 84. perc ismét végzetes lett a számunkra, nem sikerült kapott gól nélkül túlélni: Leon Goretzka egy megpattanó lövéssel kiegyenlített, és a 2-2 a németek továbbjutását jelentette. Leforrázva, de büszkén ültünk a júniusi zimankóban, ilyen kevéssel lemaradva a csodáról. Akkor még azt hittük, a derekas helytállás felértékeli a magyar labdarúgást, a magyar futballistákat, nehezen képzeltük volna, hogy a hőseink közül senkire sem csap le rangos klub, mindenki marad ott, ahol volt az Eb előtt. Kétségtelen: a kontinens sajtójától a csapat kapott egy vállveregetést, de az élet ment tovább, és mindenki a folytatásra, a továbbjutottakra figyelt.

Az a nyolc nap, amíg a miénk is lehetett az Európa-bajnokság, kivételes emlék. A válogatott éve viszont olyan lett, mint szokott: tele szép és csúnya momentumokkal, nagy reményekkel, nagy csalódásokkal. 

Csak a Fradinak van súlya 

Az esztendő végére jutott slusszpoén a magyar klubfutballban: a Ferencváros menesztette a nyáron szerződtetett vezetőedzőjét, Peter Stögert. Az osztrák szakember nehéz örökséget vett át, hiszen elődjével, Szergej Rebrovval a csapat egymás után háromszor is magabiztosan nyerte meg a bajnokságot, bejutott a csapattal először az Európa-liga, majd a Bajnokok Ligája csoportkörébe. 

Peter Stöger fél év alatt csak részeredményt tud felmutatni, ám az nem rossz: a Fradi vele is beverekedte magát az Európa-liga csoportkörébe, ott három pontot szerzett a Leverkusen legyőzésével, a téli szünetet pedig a bajnoki tabella élén tölti. Mégis, a klub a váltás mellett döntött, mert a vezetőség úgy érezte, nincs összhang Stöger, a csapat, valamint a szurkolók között, az osztrák tréner utódja a korábbi orosz szövetségi kapitány, Sztanyiszlav Csercseszov lett.  

A Ferencváros egyébként a címét megvédve a Bajnokok Ligájának a selejtezőiben indult. Az első körben a koszovói Pristina ellen kettős győzelemmel jutott tovább idegenben 3-1-re, a Groupama Arénában 3-0-ra győzve, és hasonlóan lépett túl a litván Zalgirisen is (3-1, 2-0). Ezután már komoly riválist kapott, a Bajnokok Ligájában is megfordult Slavia Praha ellen hazai pályán 2-0-ra nyert, és mivel Prágában csak 1-0-ra kapott ki, továbbjutott a rájátszásba, ahol a svájci Young Boystól mindkétszer 3-2-es vereséget szenvedett, és így a BL helyett az Európa-ligában szerepelhetett az ősszel. A magyar bajnok roppant nehéz csoportba került a spanyol Sevilla, a német Leverkusen és a skót Celtic társaságában. Az utolsó fordulóig nem sikerült pontot szereznie, akkor azonban már minden lényeges kérdés eldőlt, és a tartalékos Leverkusent sikerült 1-0-ra legyőznie Budapesten, ám ezzel is csak negyedik lett, és befejezte a nemzetközi szereplését. 

Az UEFA új sorozatának, az Európa-konferencialigának a selejtezőiben a bajnoki második Puskás Akadémia, a harmadik Mol Fehérvár és a Magyar Kupa-győztes Újpest vehetett részt. Egyikük sem öregbítette a magyar futball dicsőségét, a felcsútiak az első fordulót vették a finn Turku ellen, de a másodikban két vereséggel, 5-0-s összesítéssel elbúcsúztatta a lett Rigas együttese. A Mol Fehérvár eddig sem jutott el, az első körben az örmény Ararat Jerevan 2-1-es összesítéssel kiejtette. Az Újpest a 2. fordulóban csatlakozva a mezőnyhöz 5-2-vel átlépett ugyan a liechtensteini Vaduzon, ám a svájci Baseltől 2-1-re és 4-0-ra kikapott, és kiesett.

Borítókép: Schäfer András öröme a második magyar gól után Münchenben (Fotó: MTI/Kovács Tamás)