Köztudott, hogy az első téli olimpiát 1924-ben Chamonix-ban rendezték. Jégkorongban az első ötkarikás aranyérmet Kanada azonban már 1920-ban megszerezte. A látszólagos ellentmondás könnyen feloldható. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság kezdetben ellenezte külön téli olimpia megrendezését, ám a téli sportágakkal csak illett kezdeni valamit. Elsősorban svéd nyomásra a műkorcsolya már az 1908-as londoni játékokon szerepelt, 1920-ban pedig a hoki is debütált Antwerpenben.
Megmosolygtató kezdet
Nehéz volt a kezdet, s ez nem csak az önállóság kivívására igaz. Ízlés kérdése, hogy az 1920-as torna lebonyolítását megmosolyogtatónak vagy felháborítónak nevezzük. Az úgynevezett Bergvall-szisztéma látványosan megbukott. Hét csapat nevezett a viadalra, ami eleve megnehezítette a szervezők dolgát. Körmérkőzéses rendszerrel jobban jártak volna, de más megoldást választottak. Addig rendben, hogy egy csapat (a francia) erőnyerőként egyből az elődöntőben kapcsolódott be, ahová a további hatból három a negyeddöntő győzteseként jutott be. Kanada megnyerte mindhárom meccsét, a döntőben Svédországot 12-1-re ütötte ki, s így elvitte az aranyérmet.
Ez eddig rendben. Csakhogy a finálé veszteseként Svédországot visszasorolták az „elődöntőbe”, ahol kikapott az Egyesült Államoktól. Az USA ezután az „ezüstmeccsen” lemosta Csehszlovákiát. Ám ezzel még nem volt vége a bohózatnak. A svédek újabb „elődöntőt” vívtak, ezúttal Svájccal, s ennek győzteseként a csehszlovákokkal megmérkőzhettek a bronzéremért, s ezt a csatát ismét elvesztették. Csehszlovákia úgy lett bronzérmes, hogy három meccséből csupán egyetlenegyet nyert meg 1-0-ra, miközben a negyedik Svédország hat meccset játszott, s abból háromszor győzött.
Kanada brit mezben is
A tengerentúli fölény mindenesetre vitathatatlan volt. Kanada, a végtelen jégmezők, egyben szabadtéri jégpályák hazája egészen 1952-ig uralta az olimpiai tornákat. Egyetlen kivétellel, 1936-ban meglepetésre Nagy-Britannia győzött. Csak látszólag csupa hazai születésű játékossal kiállva, hiszen a keretet alkotó hokisok nagy többsége Kanadában élt és jégkorongozott. Jegyezzük meg, hogy Magyarország Garmisch-Partenkirchenben érte el a legjobb helyezését, a tizenhárom csapatos mezőnyben túljutott a csoportkörön, és végül holtversenyben a hetedik helyen végzett.
Szovjet hegemónia amerikai fricskákkal
1956-ban új korszak kezdődött: a Szovjetunió berobbant a téli olimpiára. A szovjetek a nyári olimpiákon már 1952-ben bemutatkoztak, a téli debütálással azonban még vártak négy évet, részben éppen azért, hogy jégkorongban kétség se férhessen a diadalukhoz. A szovjetek legjobbja, a torna gólkirálya, Vszevology Bobrov már az 1952-es olimpián is részt vett – labdarúgóként! Nem rajta múlt, hogy a szovjet válogatott Helsinkiben már a nyolcaddöntőben kiesett Jugoszláviával szemben. (Ennek a története sem piskóta, az első mérkőzés hosszabbítás után 5-5-re végződött, akkor még nem volt tizenegyespárbaj, a megismételt meccset a jugók nyerték 2-1-re. Bobrov a két találkozón összesen négy – három plusz egy – gólt szerzett.) Bobrov az 1956-os hokitornán vigasztalódott, a szovjetek átszáguldottak a mezőnyön, a legszorosabb mérkőzésüket Kanadával vívták, amelyet „csak” 2-0-ra nyertek meg. A Szovjetunió összességében hét arannyal az éremtáblázat élén végzett Cortina d’Ampezzóban, a bemutatkozás látványosra sikeredett.
Jégkorongban a szovjet hegemónia két kivétellel (1960, 1980) egészen 1992-ig tartott, igaz, akkor már Egyesített Csapat név alatt győzött az 1977 óta folyamatosan a Tábornok, Viktor Tyihonov vezette gárda. Az 1980-as Lake Placid-i botlás vagy amerikai részről meglepő hazai siker „csoda a jégen” néven vált emlékezetessé a sporttörténetben, eme cím alatt filmet is forgattak róla. Érdemes közbevetni, hogy a történelem a téli olimpiákkal kegyesebb volt, mint a nyáriakkal: az 1956-os, az 1980-as és az 1984-es játékokat sem sújtotta bojkott.
Vajon visszatérnek-e még az NHL-játékosok?
1994-ben, története során először Svédország nyerte a hokitornát, új korszak azonban négy évvel később, Naganóban kezdődött, mert az észak-amerikai liga, az NHL először akkor engedte el a játékosait. Az eufória azonban idővel lecsengett, az NHL tulajdonosai egyre hangosabban úgy érveltek, nekik csak veszteség az olimpia. Tizennégymillió dolláros biztosítási csomaggal a 2014-es szocsi torna integritását még sikerült megmenteni, Phjongcshangból azonban már hiányoztak a legnagyobb sztárok. És nem lesznek ott Pekingben sem, s ezt a döntést még csak nem is kell a piszkos anyagiakra kenni, elég a Covid jelentette fenyegetésre hivatkozni. Csak remélhetjük, hogy nem végleges a visszarendeződés. Az NHL-játékosok távolléte az oroszok malmára hajtja a vizet, akik 1992 után 2018-ban ismét nyertek, s a hazai bázisú bajnokságban, a KHL-ben edződő klasszisaikra építve most Pekingben is az aranyérem első számú várományosai.
Hogy ne feledkezzünk meg a hölgyekről sem: a női tornát először 1998-ban rendezték meg, s itt legalább olyan nyomasztó a tengerentúli fölény, mint amilyen volt a sportág hajnalán a férfiaknál. Négyszer Kanada, kétszer az Egyesült Államok győzött, mi több, egy kivétellel mindannyiszor egymás ellen vívták a finálét. Nincs jele annak, hogy Pekingben megszakadna az észak-amerikai hegemónia.
Az olimpiai jégkorongtornák győztesei. Férfiak: Kanada összesen kilencszer (1920, 1924, 1928, 1932, 1948, 1952, 2002, 2010, 2014), Szovjetunió nyolcszor (1956, 1964, 1968, 1972, 1976, 1984, 1988, 1992 – mint Egyesített Csapat), Egyesült Államok kétszer (1960, 1980), Svédország kétszer (1994, 2006), Nagy-Britannia (1936), Csehország (1998), Oroszország (2018). Nők: Kanada négyszer (2002, 2006, 2010, 2014), Egyesült Államok kétszer (1998, 2018).
Sorozatunk előző két része:
Az első olimpiai arany után Pekingben várjuk a folytatást
A havas út vezet a legnagyobb éremgyűjteményekhez
Borítókép: A 2014-ben győztes kanadai csapat. Szocsiban még ott voltak az NHL sztárjai (Fotó: MTI/EPA/Larry W. Smith)
