– Ezt megtartotta magának, vagy megosztotta a bátyjával, Liu Shaolin Sándorral, aki mégiscsak a vetélytársa volt?
– Ezt senkinek sem szoktam elmondani, magamban tartom. Csak a nap végén mondom el a többieknek, hogy ez bennem volt, és nem kellett volna izgulniuk. (Mosolyog – a szerk.)
– Este a szálláson mire jutottak, amikor ketten maradtak, hogyan zárták le a napot?
– Sanyi a pályán nagyon örült a győzelmemnek, este viszont már nem volt lehetőségünk beszélgetni. Mire végeztem az interjúkkal és a doppingvizsgálattal, majd hazaértem, már éjszaka volt, Sanyi akkor már a saját szobájában aludt.
Ma reggel beszéltünk egymással, és mondtam neki, hogy ez a közös sikerünk, ezt együtt értük el.
De mondhatom, hogy ez nem is csak a mi kettőnk sikere, hanem mindazoké, akik csak egy kicsit is hozzájárultak.
– A média mennyire szedte szét?
– A vegyes zóna elején a televíziós interjúk vannak, és legalább nyolc ország csatornájához kellett odaállnom: a hivatalos olimpiai csatorna, valamint az Eurosport és a magyarok mellett kérdeztek például a németek, az oroszok, a szlovénok, a kínaiak és a koreaiak is, utána az írott sajtóhoz mentem, itt is voltak kínai újságírók is.
– Ezek szerint ünneplés még nem is volt az olimpiai arany után?
– Még nem, de természetesen lesz majd egy nagyobb összejövetelünk.
– Korábban sokszor szóba került, hogy önnek és bátyjának is speciális lesz a kínai rendezésű olimpia édesapjuk szülőhazájában. Mennyire lett így?
– Teljesen más érzést ad, hogy mennyire szeretnek, milyen sokan szurkolnak itt nekünk. Ez egészen hihetetlen számokban mutatkozik meg.
A múlt héten kitettem egy fotót a kínai közösségi médiás oldalunkra egy kínai sportolóval, aki olimpiai bajnok lett, és pár nap alatt harmincmillióan nézték meg.
S most is rengetegen szurkoltak nekem a lelátókon.
– Most hogyan látja, hány olimpián indul még?
– Nehéz megmondani, hogy meddig bírja csinálni ezt az ember. Nagyon sok mindentől függ. Függ attól, hogy az ember mennyire fárad el fizikailag és lelkileg. Az biztos, hogy Shaolinnal Milánóig mindenképpen megyünk. Azt, hogy mi lesz négy év múlva, Milánó után, majd meglátjuk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!