Még a Győr elleni Magyar Kupa-negyeddöntő előtt adott podcast-interjút Sallói István, a Fehérvár FC sportigazgatója, a Mandinernek. A páratlan kudarcsorozatról – a Vidi mind az öt idei bajnokiját elvesztette – a következőket mondta:
– Nem tudjuk, hogy ennek a negatív spirálnak az alján vagyunk-e – mondta, s mintha a jövőbe látott volna, hiszen a Vidi meglepetésre 2-1-re kikapott az ETO-tól. Aztán arról beszélt, ebből hogyan lehet kilábalni. – Többféleképpen lehet erre reagálni. A közvélemény abban gondolkodik, hú, itt valakit ki kell rúgni, meg kell büntetni. Én azt mondom, a nemzetközi futball felé megyünk, meg kell nézni, ott hogyan működnek a dolgok. Úgy építünk stadionokat, úgy építünk akadémiákat.
Én nem nagyon láttam még olyat, még akkor sem, amikor a Real Madrid kikapott a moldovai Sherifftől hazai pályán, pedig ez a futballtörténelem egyik legnagyobb égése, amit láthattunk, hogy másnap három játékost leküldtek volna a B-csapatba, vagy lélektelen játékért megbüntették volna a csapatot. Egyszerűen másként kezelik ezt a helyzetet nyugaton. Ők a megoldást keresik, mi a büntetést.
Ez kicsit a poroszos nevelésünkből jön talán. Próbáltunk az elején mi is kicsit ebben gondolkodni (...) De most már bemegyek az öltözőbe, és látom a játékosokon, hogy az apátia ül ki az arcokra, a kétségbeesés, hogy mit csinálhatnának még. Hány sprinttel fussanak többet. Nagyon akarják, hogy jobb legyen. Aki sportolt, az tudja, butaság azt feltételezni, hogy ne zavarná őket, hogy kikapunk. Egy sportolónak a győzelem az élete. A karrierjük szempontjából is létfontosságú. Mindenki nyerni akar.”
A háború a Vidit is elérte
Sallói István arról is beszélt, hogy érintette a klub három ukrán játékosát a háború.
– Falfehérek lettek. (...) Csütörtökön történt az egész. Tizenegy órakor volt az edzésünk, nyilván nem voltak olyan állapotban, hogy edzeni tudjanak. Másnap jött a Paks elleni meccsünk, és Michael Borisszal arra jutottunk, erről a mérkőzésről el kell őket engedni. Az ügynökeikkel beszélünk arról, mi a helyzet. Bekövetkezhet-e, hogy őket behívják? Nagyon bízom abban, hogy az nem következik be, hogy a külföldön lévő élsportolókat is behívják, és inkább nagyon hamar lezárul ez a válság a szomszédban – folytatta, majd arról is szót ejtett, hogy Pakson akár balhé is kerekedhetett volna.
– Szerencsére olyan sok orosz játékos nincs az NB I-ben. Edző egy. A Paks-meccs előtt Haraszti Zsolt, a hazaiak ügyvezetője hívott, hogy náluk sok orosz vendégmunkás van, a paksi atomerőműben dolgoznak, járnak ki meccsekre, és ki szokták tenni az orosz zászlót... És a meccs előtt felhívott, ha esetleg kitennék most is, azt ne vegyük provokációnak, nekik is kellemetlen dolog. (...) Most mivel tudtam, hogy nem játszanak az ukrán játékosaink, ezért nem feszültem bele az ügybe. De el tudom képzelni a lelkiállapotukat, ha kinn van az orosz zászló, és látják, mit érezhetnek. Próbáljuk őket támogatni mindenben, de nagyon aggódnak a családtagjaikért. Van olyan játékos, aki mondta, hogy a szülei eldöntötték, beállnak a seregbe, ha kell, és harcolni fognak. Nagyon nehéz nekik így koncentrálni.
A teljes beszélgetés itt hallgatható meg:
Kravcsenko szülei inkább meghalnak
Kisvárdán szerepel a legtöbb ukrán játékos, Révész Attila sportigazgató a Blikknek beszélt arról, miként kezelik a helyzetet.
– Az ukrán focistáink családtagjait, rokonait lehetőség szerint áthoztuk Magyarországra, illetve átköltöztettük Kárpátaljára,
de például Kravcsenko Dnyipropetrovszkban élő szülei megüzenték, hogy ők nem menekülnek sehová, ha úgy kell lennie, inkább otthon halnak meg
– mondta a 49 esztendős szakember.
A klub utánpótlásában is sok ukrajnai gyerek nevelkedik.
– A gyerekekkel, akiknek a szülei szintén Ukrajnában ragadtak, rengeteget foglalkoznak pszichológusok és tanítók, hogy fel tudják dolgozni a megpróbáltatásokat. Amiben csak tudok, én is megpróbálok segíteni nekik. A felnőttcsapatunk ukrán játékosai pedig mindenkit arra buzdítanak, hogy lehetőségeik szerint vegyenek részt egy segélynyújtó kampányban.
Borítókép: Salló István (Fotó: Fejér Megyei Hírlap/Nagy Norbert)
