Nagy rohanás a Giro d’Italia, itt a buszban kell zuhanyozni

A hétfői pihenőnap után ma a Pescara és Jesi közötti, az első felében sík, a másodikban több meredek fallal megtűzdelt 196 kilométeres szakasszal folytatódik a Giro d’Italia, a mezőnyben három magyar versenyzővel. Az összetettben Valter Attila (Groupama–FDJ) a 48., Fetter Erik (EOLO–Kometa) a 74., Peák Barnabás (Intermarché–Wanty-Gobert Matériaux) a 141. helyen áll.

Az EOLO–Kometa számára jól indult a háromhetes olasz körverseny, szinte az összes nap képviselték magukat a szökésben, van már top 10-es eredményük, és a 9. szakasz után Diego Rosa átvette a hegyi pontversenyben élen járó versenyzőnek járó kék trikót. Fetter Erik a nápolyi szakaszon a 15. helyen ért célba. A 22 éves Fetter – aki korábban még nem indult háromhetes körversenyen – az EOLO–Kometát Magyarországon képviselő Próbakő Kommunikációnak adott interjújában betekintést adott a Giróba, így abba is, hogyan telik egy versenynap a világ egyik legnagyobb sporteseményén.

– Mindig előre tudjuk, hogy mikor kell felkelnünk. Az orvosnál kezdünk egy reggeli vizittel, ahol például súlymérés, pulzusmérés, véroxigénszint-mérés, vérnyomásmérés vár ránk. Még reggeli előtt kitesszük a nagy bőröndünket a szobánk elé, ami majd a következő szálláson az ágy mellett vár ránk. Reggeli után – naptól függően – marad még tizenöt-húsz, maximum harminc percünk készülődni és pihenni az indulásig. A buszon átbeszéljük az aznapi taktikát és a feladatokat. Megérkezés után következik a csapatbemutató, majd elrajtol a verseny. Verseny után tusolunk a buszon, utána kis evés után indulunk a következő szállásra, ahol masszázs, vacsora vár ránk. Utóbbi általában elég későn van, fél tíz, tíz óra felé fejezzük csak be, így ezt követően már mindenki megy aludni.

A versenyzők számára, akik naponta hosszú órákat töltenek kerékpáron, hegyeket másznak vagy éppen a sík terepen 60 km/órás sebességgel tekernek, nagyon fontos az ideális táplálkozás, a kalóriabevitel, Fetter Erik ezekről is beszélt.

– Elég bőséges reggeli van, de persze nem extrémen, hiszen azt meg is kell emésztenünk a rajtig. Reggelire általában van tészta, rizs és mellé omlett. A legtöbben tészta-omlett vagy rizs-omlett párost esznek, én szoktam keverve is enni a rizst és a tésztát az omlettel. Ezeken kívül van zabkása, ezt is sokan szeretik, illetve vannak kenyerek, sonkák, joghurtok, magvak, gyümölcsök. A reggeli és a rajt között is eszegetünk például rizsszeletet, banánt. Verseny közben pedig energiaszeleteket, rizsszeleteket, energiagéleket veszünk magunkhoz, a kulacsban pedig izotóniás és szénhidráttartalmú italok is vannak. Verseny után általában még a buszon egy adag rizst vagy tésztát eszünk hússal, tojással vagy tonhallal. Minden szálláson van egy szoba berendezve ételekkel, ahol ehetünk, ha még az étkezéseken túl éhesek lennénk, itt vannak mindenféle gyümölcsök, magvak, joghurt és zab is. A vacsora nagyon bőséges, tészta és rizs mellé legtöbbször natúr csirke vagy hal van kisütve plusz rengeteg zöldség. Utóbbiból is eszünk, de nem olyan sokat, mert inkább igyekszünk szénhidrátot és fehérjét bevinni. Van desszert is, általában egy olasz pite, crostata, és vannak joghurtok és gyümölcsök is.

Fotó: Maurizio Borserini

A szakaszok közben a folyadékpótlást, a frissítést is meg kell oldani, és ennek megvan a „koreográfiája”.

– A verseny közbeni frissítési helyek a legtöbbször előre le vannak beszélve, tudjuk, hogy ki, mivel hol fog állni. Általában egy szakasz közben három helyen állnak a segítőink. Először kb. 40-50 kilométernél, ahol jellemzően kulacsokat veszünk fel. 100 kilométer környékén kapjuk a szatyorcsomagot, amiben két kulacs, rizsszeletek, energiaszeletek, gélek vannak. Ezekből annyit teszünk el, amennyit szeretnénk, utána pedig a szatyrot eldobjuk. A vége felé, 150 kilométer környékén kapunk ismét kulacsokat. Ezeken felül is hátra lehet menni a kísérőautóhoz kulacsért, gélért. Az, hogy én mit választok az attól függ, hogy milyen a szakasz és milyen az időjárás. Például egy lazább etapon inkább csak vizet iszom, vagy elektrolitos italt, ami pótolja az elvesztett sókat, meg amiket kiizzadunk, de szénhidrát nincsen benne. Viszont ha keményebb a nap, akkor szénhidrátos italt iszom, hogy ivás közben is pótoljam az energiát. Ha pedig kemény nap és meleg is van, akkor szénhidrátos és elektrolitos italt választok. A frissítőket legtöbbször magunknak vesszük fel ezeken a megbeszélt pontokon, a segítők általában jobb oldalt állnak. Előfordulhat olyan is, hogy épp baloldalon megyünk a mezőnyben, akkor gyorsan szólni kell az egyik csapattársnak, aki jobb oldalon teker, hogy vegyen fel nekünk is, vagy akár egy másik csapatban tekerő versenyzőnek, ha épp ismerjük.

S mi történik közvetlenül azután, hogy a versenyzők leszállnak a kerékpárról?

– Legtöbbször öltözés és zuhanyzás közben iszom egy regeneráló italt, amivel elkezdem pótolni a szénhidrátokat, az energiát. Tusolás, felöltözés után magamhoz ragadom a már említett ételt, és még egy almát és egy banánt, és vagy megyek az autóhoz, ami elvisz a szálláshoz, vagy indulunk a busszal. Sokszor gyorsabb, ha autóval megyünk, mert így nem kell bevárni a csapat többi tagjainak egymást – jegyezte meg Fetter Erik.

Fetter Erik elmondta még, hogy csapattársai közül Mirco Maestri a szobatársa, a vacsora és a lefekvés között nem sok szabadidejük marad, hiszen kell az idő az alvásra is. Az EOLO–Kometa versenyzője hozott magával egy könyvet, de még egyetlen oldalt sem tudott elolvasni belőle. Pedig ez egy izgalmas könyv lehet: Mark Cavendishtől a Tour de Force. S akár meg is lehetne vitatni a szerzővel, mert Cavendish, a világ egyik legjobb sprintere – aki a Grand Tour-versenyeken 53 szakaszt nyert, a Tour de France-on 34-et – maga is ott teker a Giro d’Italia mezőnyében. S a harmadik szakaszon, még nálunk a balatonfüredi sprintbefutón éppen ő haladt át elsőként a célvonalon.

Borítókép: jó volt látni, amikor Fetter Erik ott volt a mezőny élén (Forrás: Instagram/fettererik)