– Másfél hét múlva, jövő vasárnap kezdi meg a szereplését a vb-n. Milyen formában érzi magát?
– A versenyek alapján majdhogynem életem formájában vagyok, és az edzéseken úszott időeredmények is azt mutatják, minden rendben. Már a finisben vagyunk, ilyen kevéssel a vb-n való első szereplés előtt talán már nem lehet nagyon elrontani a felkészülést, de egy picit még mindig ki lehet nyerni belőle. Most az a fontos, hogy ezt is megtegyük, és akkor úgy érzem, rossz eredmény nem születhet.
– Még a Balatonon készül vagy már a Lupa-tavon?
– A Balatonon. Csak a versenyek előtti utolsó két-három napban úszunk majd a Lupában. Mi ismerjük a legjobban a tavat, van egy kis helyzeti előnyünk a hazai helyszínnek köszönhetően, de tavaly itt volt az Eb, így az európaiak ugyanúgy képben vannak.
Nagy meglepetés senkit sem érhet, mert nem egy különösebben bonyolult pályáról van szó, nem olyan, mint mondjuk setúbali, ahol az áramlathoz is kell alkalmazkodni.
– Önnek inkább előnyt, vagy inkább hátrányt jelent az egyszerűbb pálya?
– Szeretem a trükkösebb helyszíneket, például az olyan tengeri versenyeket, ahol nagyobbak a hullámok, mert ezeken általában jól szoktam szerepelni. Ugyanakkor az elmúlt években az egyszerűbb pályákon is stabilan versenyeztem, tavaly az olimpián azt leszámítva, hogy meleg volt a víz, egy tükörsima, szélcsendes, négyszögletű pályán kellett úszni.
– Egy éve úgy készült az Eb-re a Lupa-tavon, hogy mindhárom egyéni számában a dobogót vette célba, de végül egyikben sem járt sikerrel. Számít ez most?
– Minimális revansvágy van bennem saját magammal szemben. Tavaly is nagyon akartam itthon az érmet egyéniben, és most is úgy állok oda az öt és a tíz kilométeres távhoz, hogy a végén dobogóra szeretnék állni. Abban is bízhatok, hogy már nyár van, amikor magabiztosabban szoktam úszni, a tavalyi Eb pedig még májusban volt, pont abban az időszakban, amikor hajlamosabb vagyok a hibákra.
