Kimaradt tehát a csapatkapitány, Dibusz Dénes, a két magyar védő, Botka Endre és Pászka Lóránd is. Az írek mestere, Stephen Bradley több alapembere is visszatért a Shamrock kezdőjébe. Az íreknek aligha lehetett más reális célja a meccs előtt, mint megnehezíteni a Ferencváros dolgát.
Ennek érdekében a számára már-már tét nélküli meccsen a Shamrock hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát a meccsbe, az FTC fékezett habzással pörgött. Nem ambicionálta a magas színvonalú támadó játékot, ugyanakkor volt néhány játékosa, különösen az egyébként a megbízhatóságáról híres Esiti volt dekoncentrált.
A többi ferencvárosi futballista – nincs rá jobb kifejezés – lesüllyedt a Shamrock szintjére, s ebből nagyjából lehetett következtetni a meccs színvonalára.
Az írek az első negyvenöt percben nem találtak kaput, a Fradi igen, de csak az szünet előtti pillanatokban: ekkor Civic pontos szabadrúgása után Mmaee fejelt, de Manus kapus szépen védett. Ami a Groupama Arénában szembetűnő volt, nevezetesen a két csapat közötti hatalmas különbség a technikai képzettség terén, az ezen a meccsen nem érvényesült.
Gól nélküli állással zárult az első félidő.
A szünet után sem sokat változott a mérkőzés képe; a Ferencvárosnak továbbra is nyűg volt minden létező pályán töltött másodperc, ez lerítt a játékosok testbeszédéből.
A Shamrock tisztességesen küzdött, és ráérzett arra, hogy a Fradinak nincs kedve futballozni.
Bogdánnak egy 16-oshoz közeli szabadrúgás után akadt védeni valója. Úgy tűnt, ébredezik a magyar bajnok: az első meccsen több ziccert hibázó Mmaee kilépett középen, de a lövésével naggyá tette a kimozduló Manust.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!