– Hogyan képzeljük el a titkos találkozót a világ leghíresebb úszóedzőjével? A Duna Aréna egy eldugott, sötét zugában egyezett meg Bob Bowmannel a közös jövőről?
– Egy filmben talán így lett volna, de a valóság ennél sokkal hétköznapibb. Én már végeztem a versenyzéssel, Bobnak viszont még akadt dolga, Léon valamelyik váltószámra való bemelegítését vezette az uszodában, és megbeszéltük, hogy akkor találkozunk. Így is történt, a francia válogatott szektorában jó fél órát beszélgettünk, és a végén meg is állapodtunk, hogy januártól Arizonában folytatom.
– Körülbelül másfél héttel az ominózus jelenet előtt lapunknak azt nyilatkozta, hogy bár több amerikai egyetemről is ajánlatot kapott, eldöntötte, hogy a 2024-es párizsi olimpiáig Magyarországon folytatja az úszást. Nem számonkérni szeretnénk a korábbi szavait, csupán megérteni, hogy mi változott ilyen rövid idő alatt.
– Az, hogy Léon ilyen jól úszott a vb-n, meg hogy Bob vele visszatért a vegyes- és pillangóúszáshoz. Úgy voltam vele, hogy ha Phelps után már a második emberrel képes ilyen eredményeket elérni, akkor talán nekem is nála lenne a helyem. Ezért hoztuk össze Bohus Ricsi segítségével a találkozót, aki korábban az Arizona egyetemi csapatában úszott, és megvolt a kapcsolata.