Végül Feiz mégis belement abba, hogy pénz nélkül is lehetőséget ad Beiranvandnak. A kapus két hétig maradhatott az egyik csapattársa házában, majd egy ruhagyárban kezdett dolgozni, s éjszakánként ott is aludhatott. A következő munkahelye egy autómosó volt, ahol a magassága miatt a terepjárók tisztítását bízták rá. Az egyik nap különös helyzetbe került. Az iráni legenda, a Bayern Münchenben is megfordult Ali Daei hajtott be a mosóba, kollégái pedig arra biztatták Beiranvandot, hogy beszéljen az egykori kiválósággal, hátha segítene neki. Alireza nem fogadta meg a tanácsukat.
– Tudtam, hogy ha beszélek Daei-jal, biztosan segített volna nekem, de szégyelltem visszaélni a jóindulatával. Önállóan akartam boldogulni – indokolta a döntését.
Nem sokkal ezután összeismerkedett a Naft-e-Tehran nevű csapat edzőjével, aki lehetőséget adott neki. Átmenetileg beköltözhetett a klub imaszobájába, idővel persze közölték vele, máshol keressen szállást. Egy pizzériában vállalt munkát, hogy megkeresse a szállásra valót. Itt is furcsa szituációba keveredett. Az edzője, aki mit sem tudott Beiranvand munkájáról, eljött pizzát venni. A kapus kerülni akarta a találkozást, de a tulajdonos kényszerítette, hogy szolgálja ki az edzőt. Beiranvand néhány nap múlva ismét továbbállt, s utcaseprőként kezdett dolgozni, amitől rendszeresen elfáradt.
Már-már feladta, amikor rámosolygott a szerencse
A baj nem járt egyedül, a Naft menesztette, mert titokban egy másik csapatnál edzett, ráadásul meg is sérült. A Homa nevű csapathoz került, de ott sem kecsegtették szerződéssel. Alireza Beiranvand már-már kezdett letenni az álmáról, amikor a Naft váratlanul ajánlatot tett neki: amennyiben még nem írt alá máshova, akkor a 23 éven aluliak csapatában lehetőséget kap.
