– Kevés hír érkezett önről, amióta 2017-ben visszavonult. Mivel foglalkozik jelenleg?
– Miután befejeztem a játékot, volt klubom, a Strömsgodset utánpótlásában dolgoztam, és a párommal, Melissával együtt egy lánycsapatnál edzősködtem, Norvégiában elvégeztem az UEFA A licences tanfolyamot, és a Pro Licence is tervben van. Ezzel párhuzamosan egy középiskolában is tanítottam Tönsbergben, ahol lakunk. Ezt a munkát tavaly májusig végezhettem papír nélkül, de a tanári tanulmányaimat már 2020-ban elkezdtem, és ha minden jól megy, jövő nyáron diplomázom. A következő tanévtől szeretnék újra tanítani, elsődlegesen középiskolában, de az általános iskola is szóba jöhet, meglátjuk, milyen lehetőségeim lesznek.
– Hogyan taníthatott képesítés nélkül, és milyen területen lesz önből tanár?
– Helyettesítő tanár voltam, ami mellett futballt oktattam az iskolában. Volt játékosként ismertek, és emiatt kaphattam munkát, de az igazgató három év után mondta, hogy szükség lenne a papírra, ezért is kezdtem tanulni. Magyarországon a testnevelőtanár fedné le a legjobban a szakomat, de Norvégiában bővebb területről van szó. Itt a természetjárás fontos része az iskolák mindennapjainak, az intézmények kihasználják, hogy az ország tele van hegyekkel, vizekkel, gyönyörű tájakkal. Tudni kell, milyen hófajták vannak, hogyan lehet védekezni a hideg ellen a gyorsan változó időjárási körülmények között, egyáltalán milyen veszélyek leselkednek a természetben vagy hogy kell felhúzni biztonságos sátrat.

– Mintha Bear Grylls norvég kiadásának készülne?
– Extrém összevetés, de végülis igen, valami ahhoz hasonló hangulatot lehet elképzelni, mint amit ő bemutatott.
– Mennyire nagy Norvégiában a tanárok megbecsültsége, hogy egy volt élvonalbeli gólkirálynak is vonzó pályát jelent? Kérdem ezt úgy is, hogy itthon fontos téma, hogyan lehetne javítani a tanárok helyzetén.
– Norvégiában is voltak tanársztrájkok a közelmúltban, itt főleg a nyugdíjjárulék mértékével nem voltak elégedettek. Nem tudom és szerintem nem is szabad Norvégiával összehasonlítani a magyar viszonyokat. Azt azért elmondhatom, mert az elmúlt három évben a saját bőrömön is tapasztaltam, hogy a tanároknak fontosabb szerepük van a társadalomban, mint azt az emberek gondolnák. Nem csak annyi a feladatuk, hogy kinyitják a könyvet és leadják a leckét, ennél sokkal összetettebb munkát végeznek, amiért megérdemlik a megbecsülést.