Ha létezik egy labdarúgó-világbajnokságot megelőzően olyan csapat, amelyet a sötét ló kifejezéssel lehet leginkább jellemezni, akkor az 1966-os vb-n az észak-koreai válogatott mindenképpen az volt.
Akkoriban a nyugati világ számára a Koreai-félsziget kommunista felén létrejött állam is szinte teljesen ismeretlen volt, ily módon természetesen a labdarúgó-válogatottjukról is csak vajmi keveset lehetett tudni.
Azt azért igen, hogy az együttes hivatalosan az ázsiai zóna megnyerésével vívta ki első ízben a vb-részvételt, de úgy, hogy ez lényegében egyfajta vegyes zóna volt, ám az afrikai válogatottak az akkoriban az apartheid politikáját folytató Dél-Afrika részvételének engedélyezése miatt bojkottálták a kvalifikációs sorozatot, végül az egész egy párharcra korlátozódott, ezt pedig az észak-koreaiak Ausztrália ellen simán, kettős győzelemmel, 9-2-es gólaránnyal abszolválták.
Angliában aztán „nagy testvérük”, a Szovjetunió ellen egy papírformát jelentő 3-0-s vereséggel mutatkoztak be, majd Chile ellen megszerezték első vb-pontjukat (1-1).
Következett a harmadik meccsük 1966. július 19-én, Middlesbrough-ban a világ egyik legjobb válogatottja, Olaszország ellen.
Ezen a mérkőzésen a világsztárokkal, mint például Facchetti, Mazzola, Rivera teletűzdelt olaszoknak egy döntetlen is elegendő lett volna a legjobb nyolc közé jutáshoz, azonban így is mindenki a Squadra Azzurra magabiztos győzelmére számított. Aztán valami egészen más történt, Olaszország ezúttal csődöt mondott.
Az Ayresome Park 17 829 nézője döbbenten figyelte, amint Pak Du Ik a 41. percben betalált Albertosi kapujába és hiába volt hátra a meccsből még több mint egy félidő, erre a gólra nem érkezett válasz az azzurriktól.
Az észak-koreaiak természetesen „életük meccseként” emlékezhetnek vissza az 1-0-ra megnyert találkozóra és a továbbjutásra, míg az olaszok számára ez akkor is óriási blama volt, ha tudjuk, hogy Bulgarelli sérülése miatt – cserélni akkoriban még nem lehetett – a 30. perctől tíz emberrel kényszerültek játszani.
Olaszország tehát szégyenszemre kiesett, szövetségi kapitányuk természetesen távozni kényszerült posztjáról, Észak-Korea pedig első, nem európai vagy amerikai válogatottként túlélte a csoportkört.
Ettől a győzelemtől és a továbbjutástól pedig valósággal vérszemet kaptak. A negyeddöntőben az Eusebióval felálló és csoportjából a mieinket is megelőzve első helyen továbblépő Portugália ellen a 25. percben 3-0-ra vezettek.
Mindenki azt gondolta, hogy folytatódik az észak-koreai csoda, de aztán az aranylabdás világklasszis, a „Fekete Párduc” elkezdte ontani a gólokat, négyet rámolt be Lee Csang-mjong kapujába, Portugália pedig végül 5-3-ra nyert, így helyreállt a világ rendje.
Észak-Korea ezután legközelebb 44 év múlva jutott ki vb-re, de akkor már három zakóval, pont nélkül zártak.
Világbajnoki leg, leg, leg 
