– Ahogy szombaton is mondtuk, rövid memória, a pozitívumokat kell megtalálni a mérkőzésből, a hibákat ki kell javítani, s ha úgy játszunk, mint a dánok ellen az utolsó, valamint az amerikaiak ellen az első harmadban, akkor nem lehet probléma. – Bartalis István, a magyar jégkorong-válogatott második sorának centere így válaszolt arra a kérdésre még az Egyesült Államok elleni találkozó után, milyen recept vezethet sikerre a franciák elleni keddi mérkőzésen.
Rövid memória, pozitívum keresés és hibajavítás. Ma így mondják, amit Sepp Herberger, a német válogatottat az 1954-es labdarúgó-világbajnokságon a döntőben a mi Aranycsapatunk ellen győzelemre vezető szövetségi kapitány anno így fogalmazott meg: Nach dem Spiel ist vor dem Spiel! Amit ilyen tömören magyarul nem lehet visszaadni, de a lényeg, hogy nem szabad rágódni a már véget ért mérkőzésen, előre kell tekinteni a következőre.
Ugyanígy gondolja Sebők Balázs, az első sor szélsője is. Ő még régimódian fogalmazott: Minél gyorsabban el kell felejteni. Már mint az USA elleni 7-1-es zakót. Ugyanakkor azt sem hallgatta el, van itt más feladat is. Az a sor, amelyikben ő is szerepel Hári János és Galló Vilmos társaként, jelenleg mínusz ötben van. Aki netán nem lenne járatos a jégkorong szakkifejezéseiben, az úgynevezett plusz/mínusz a legáltalánosabb mutató egy-egy játékos teljesítményéről: az ütött és a kapott gólok egyenlegét veszi azon idő alatt, amikor az adott hokis jégen, tehát játékban van.
Két mérkőzés után a mínusz öt az első sortól bizony kissé aggasztó, hiszen az első sor attól az első, hogy a legjobb, ráadásul jellemzően emberelőnyben is a legtöbb lehetőséget kapja. Mi lehet a gond? Ne hallgassuk el, személy szerint különösen Hári Jánostól várnak a szakemberek az eddigieknél lényegesen többet. A magyar válogatott talán legtechnikásabb játékosa eddig adós a gólokkal és a gólpasszokkal, ráadásul az Egyesült Államok ellen 1-0-s vezetésünk után kétszer is eladta a korongot a saját harmadban, amit az ellenfél mindkétszer góllal büntetett.
