A magyar piac is működik, csak nem túl mozgalmas és izgalmas

Bár az átigazolási időszak itthon csak a jövő héten, június 15-én kezdődik – szeptember 6-án ér majd véget –, már történtek érdekes transzferek. Nagy szenzációra ezúttal sem számíthatunk, de két válogatott játékos klubcseréje ürügyén megnéztük, milyen tendenciák határozzák meg a magyar átigazolási piacot.

A piac ritkán okoz meglepetést: nagy szenzációkról még nem érkezett hír, ám vélhetően ez nem is várható. Magyarországon már jó ideje nem túl izgalmas az átigazolási időszak, szinte pang a piac, aminek csak egyik oka az, hogy nincsenek olyan itthon játszó sztárjaink, akiknek a hazai klubváltására sokan felkapnák a fejüket. A Magyarországra érkező légiósok bár zömmel nagyobb minőséget képviselnek, mint néhány évvel korábban, ettől még itt a szurkolók számára ismeretlenek. Maradnak a nevet még nem szerzett tehetségesnek tartott fiatalok, akik viszont a hírek szerint megfizethetetlenek, jobban megéri helyettük külföldről hozni futballistákat.

A magyar átigazolási piac egyik nagy fogása lehet Varga Barnabás. Fotó: paksifc.hu

Kivételek persze akadnak, ritka, hogy válogatott futballisták. Az egyik Varga Barnabás, aki az elmúlt idényben 26 gólt szerzett a Paks színeiben, és fölényesen a góllövőlista élén végzett. Az ő története mesébe illő, hiszen csaknem 27 éves volt már, amikor debütált az NB I-ben, néhány évvel ezelőtt pedig még az osztrák ötödosztályban, az Eberauban (vagyis Monyókeréken) futballozott munka mellett, szőlőt szedett vagy épp garázskaput szerelt. Akkor ő sem hitte volna, hogy 2023-ban gólkirály lesz az NB I-ben, bemutatkozik a magyar válogatottban, majd leigazolja a Bajnokok Ligájába vágyó Ferencváros. Varga Barnabást tavaly az akkor kiesett Gyirmóttól igazolta le a Paks, élve a kivásárlási lehetőséggel.

Mindig nézik, kiket kínál a piac

–  Mi önfenntartóak vagyunk, nem áll mögöttünk főszponzor, ezért a költségvetésünk legalább harminc százalékát a játékoseladásokból kell fedeznünk – mondja Haraszti Zsolt, a Paks ügyvezetője. – Konkrét összeget nem mondhatok, de az tény, hogy Varga Barnabás eladása a Fradinak jelentős részét alkotja a várt bevételeknek. Egész évben figyeljük az első és a másodosztályú csapatokat, nézzük, kiket kínál a piac, keressük a hozzánk illő futballistákat, és persze próbáljuk őket olcsón, ha lehet, ingyen megszerezni. Külföldön természetesen nagyobb a merítési lehetőség, több a lejárt szerződésű és megfelelő tudású labdarúgó, de én nem érzem úgy, hogy a magyarok irreálisan drágák lennének, és ha egy klub el akar adni, akkor kénytelen a kereslethez igazodni.

A legtöbb rossz szó az úgynevezett fiatalszabályt éri – ha a klubok minden ajánlást betartanak a magyarok és a fiatalok játékperceivel kapcsolatban, akkor akár 325 millió forintot is kaphatnak az MLSZ-től. A szükség nagy, ezért a többség meg is felel ennek az elvárásnak, ám az éppen érintett korosztályokban nem tolonganak a képzett, gond nélkül bevethető labdarúgók, a kevés alkalmas viszont megkéri az aláírásának az árát. Több vezető is panaszkodik a háttérben, hogy a menedzserek és a szülők olykor szemérmetlenül kihasználják a helyzetet, így maga a szabály torzítja a piacot.

Haraszti Zsolt tudatosan építi a jövőt. Fotó: Földi Imre / Nemzeti Sport

– Ilyen próbálkozások valóban vannak és lesznek is – kommentálja ezt Haraszti Zsolt. – Mi ezt úgy védjük ki, hogy tudatosan készülünk, például a most következő 2003-as korosztályból ketten már az előző bajnokságban is szerepet kaptak, de tudjuk, kikkel felelünk meg a szabálynak jövőre és az azt követő évben is. Csak azt a klubot tudják sarokba szorítani a menedzserek, amelyek nem átgondoltan tervezik a jövőt.

Ugyanezt vallja annak a Debrecennek a cégvezetője, Makray Balázs is, amely szintén egy válogatott játékost adott el: Baráth Péter a télen kölcsönbe került a Ferencvároshoz, majd nemrég végleg a bajnokcsapat játékosa lett. A vételár ebben az esetben sem publikus, a cégvezető szerint az üzlettel mindkét klub jól járt, ritkán adnak magyar középpályásért itthon annyi pénzt, mint amennyit a Fradi utalt át a játékjogáért.

A szabad játékosoké az előny

– Baráth Péter esete szerintem példaértékű – szögezi le Makray Balázs. – Az akadémiánkon végigjárta az összes korosztályt, csapatkapitány és válogatott lett, időben kóstolt bele a felnőtt futballba, az első csapatba is jókor került be, és úgy teljesített, hogy felfigyelt rá egy Európa-ligában tizenhat közé került klub. Amikor megszabtuk az árát, rengeteg mindent figyelembe kellett venni, többek között megnéztük, ilyen korú válogatott játékosok mennyiért kelnek el, és persze beleszámoltuk az évek során beleölt munkát is.

Makray Balázs szerint az akadémia a piacra is nevel játékosokat. Fotó: Halmai Balázs / dvsc.hu

A Debrecen a magyarokra és fiatalokra vonatkozó ajánlásokkal az akadémia miatt nincsen gondban, bár Makray Balázs hozzáteszi: a most következő 2003-as korosztály nem túl erős, a következő években viszont minőséget képviselő fiatalokat tudnak majd pályára küldeni az NB I-ben. A DVSC is szerződtet külföldieket, jelen van a piacon, és a Pakshoz hasonlóan igyekszik ezt minél olcsóbban megtenni.

A cégvezető kiemeli, a télen ingyen megkaparintott montenegrói Stefan Loncar komoly erősítés, és ilyen tudású magyar fiatal futballistát itthon pénzért sem találtak volna.

Szerinte élő szerződésű megfelelő szintű labdarúgóért 100–150 ezer euróig érdemes elgondolkodni a Loki lehetőségeivel, de a szabad játékosok élveznek inkább előnyt itthon és külföldön is.

Lapunk tud olyan 2003-as születésű játékosról, akit a klubja félmillió euróért kínál, de a két megkérdezett klubvezető biztos benne, hogy ennyiért senki sem veszi meg. Nem mozgalmas, nem túl erős a magyar piac a futballban, de éppen ezért nagy kilengéseket nem engedhet meg magának.

Borítókép: Baráth Péter eddigi pályája példaértékű (Fotó:Nemzeti Sport/Kovács Péter)