– Kevesen tudják, hogy Szombathelyen az oladi templomban rendszeresen feltűnt az édesanyjával a vasárnapi miséken. Akkor is, amikor már NB I-es, sőt válogatott labdarúgó volt a Haladás színeiben. Milyen szerepet játszik az életében a vallás?
– A mai napig sarokkő, hogy hívő, keresztény ember vagyok. Ilyen neveltetést kaptam, és számomra természetes, hogy ezt adom majd tovább a fiamnak is – válaszolta lapunknak Guzmics Richárd. – Azt gondolom, hogy Isten jó utat mutatott nekem, végig fogta a kezem, és segített mindenben. A fiam születése óta kicsit a feje tetejére állt az életünk, már nem jutok el minden hétvégén a templomba, de ettől függetlenül a hit ugyanolyan fontos az életemben.

– Miben változott meg, amióta apa lett?
– Maxim december hatodikán született, a Mikulás hozta, és már nagyon vártunk rá. Most hét hónapos, és leírhatatlan érzés volt, amikor először a kezembe fogtam. Felelősségteljesebbek lettünk, minden döntésünket annak rendeljük alá, hogy neki a legjobb legyen. Szeretném, ha majd belőle is labdarúgó lenne, legalábbis azt, hogy sportoljon, mindenképp. A családban van konkurencia, mert a párom testvére, Makk Péter országos bajnok teniszező, szóval a tenisz és a foci is erősen jelen van az életünkben. Én azért arra törekszem, hogy Maxika főleg rúgja majd a labdát…
Kuttor Attila mentorként terelgette a pályán
– Önnél mindig egyértelmű volt, hogy a futball az útja?
– A szüleim szerint mozgékony gyerek voltam, valamivel le kellett kötni az energiáimat, és hatévesen már futballoztam. A Haladás utánpótlásában Szöllősi Emil bácsi és az olimpiai bajnok Szarka Zoli bácsi csapatában kezdtem, Isten nyugosztalja őket! Végigjártam a ranglétrát, de soha nem számítottam kimagasló tehetségnek, akaraterővel és kitartással jutottam mindig előrébb. Ennek köszönhettem, hogy 18 évesen bemutatkoztam az NB II-ben, 22 évesen pedig az NB I-ben.
– Sokszor a volt válogatott Kuttor Attila mellett játszott a védelem közepén, aki akkoriban az NB I pályára lépési csúcstartója volt. Milyen volt a kapcsolatuk?
– Mentorként tekintettem rá, sok mindenben irányt mutatott nekem, ma is jóban vagyunk. Ha rosszul ment a játék, elbeszélgetett velem, átlendített a nehéz pillanatokon. Vezér volt a pályán, én pedig megcsináltam mindent, amit kért tőlem. A középhátvéd feladata nagy felelősséggel jár, ezen a poszton különösen fontos, hogy egy fiatal játékos mellett legyen valaki, aki irányítja.