Világbajnokságon korábban mind a kilenc alkalommal legyőzte a magyar a görög válogatottat, ahogy mindent figyelembe véve a legutóbbi egymás elleni meccsen is július elején a világkupa negyeddöntőjében 6-4-re Los Angelesben. Mégis nekünk volt okunk a visszavágásra, legalábbis Jansik Szilárd csapatkapitány arról beszélt a döntő előtt, hogy a két évvel ezelőtti olimpiai vereségek miatt itt az idő visszavágni a görögöknek – nem egy kevés figyelmet kapó világkupameccsen, hanem nagy tét mellett, a világbajnokság döntőjében.

Ellenséges hangulat a kezdés előtt nem volt tapasztalható. Mindkét csapatban akadt egy-egy légiós, akik a másik ország bajnokságában szerepelnek: náluk Sztilianosz Argiropulosz (FTC), nálunk Vámos Márton (Olympiakosz), s mindketten tisztelettel beszéltek a kenyéradó ellenfélről. A lelátón eddig sem volt ellenségeskedés Fukuokában, igaz, a vízilabdatornán néző sem nagyon volt. A döntőre viszont csaknem megteltek a Marine Messe Hall B mobillelátói, többségében persze japánokkal, akik ugyanolyan fegyelmezetten szurkoltak (tapsoltak), ahogy a mindennapokban sorban állni szoktak, de egy magyar zászlót is fel lehetett fedezni közöttük.
Gyors gólváltások, félidőben előny itt
Bár mindkét csapat a védekezés fontosságát hangsúlyozta a finálé előtt, és a már említett legutóbbi egymás elleni meccs igencsak gólszegény volt, az első negyedben potyogtak a találatok. Az adok-kapokból mi jöttünk ki jobban, Zalánki kettőt vágott, egyet szokásához híven távolról (ha nem is 92 kilométer/órával ), egyet centerbe behúzódva, Vámos és Fekete Gergő keze is elsült. A kapuban Vogel Soma viszont kétszer is idegesen csapkodta a vizet, Papanasztasziu mindkét gólja megelőzhető lett volna. Így is vezettünk 4-2-re, mondhattuk, hogy belefért.
A második negyedben csillapodott a góleső, de eleinte főleg a támadásokba csúszó bosszantó hibák miatt – rossz passzok, gyenge lövések, szabálytalanságok. Aztán egy perc alatt hirtelen három gól esett, és ebből most a görögök jöttek ki jobban, 2-1-re. Egymás után kapták az emberelőnyöket is, de nem tudtak egyenlíteni, hála annak, hogy a magyar védelem végre élő falat képezett – ha nem Vámos blokkolt vagy Vogel védett, akkor a kapufa segített ki minket. Félidőre megőriztünk egy gólt az előnyből (5-4).