A nehéz felkészülés által hátráltatott Szatmári András formája adott okot aggodalomra, ám a pénteki versenynapot már ő is jó teljesítménnyel kezdte. A japánok ellen 45-25-re nyert a magyar csapat, s bár a franciák elleni elődöntő szorosabb eredményt hozott, valójában a mieink szinte végig őrizték a hamar kiépített előnyt, lényegében izgalommentesen nyertek 45-36-ra.
A döntőben pedig jöhetett ismét Dél-Korea, amely a legutóbbi négy világbajnokságot kivétel nélkül aranyéremmel zárta a versenyszámban, s a négy alkalomból háromszor a magyar csapatot győzte le a döntőben.
Szilágyi Áron párhuzama bevált
Szatmári kezdett, s bár 4-1-re vezetett O Szanguk ellen, végül 5-4-es hátrányban adta át a helyét Szilágyinak. Háromszoros olimpiai bajnokunk fordított Ku Bongil ellen, úgy is 10-9-re vezetett a magyar csapat, hogy a gép hibája miatt egy tust nem tudott megadni a zsűri Szilágyinak.
Gémesi Csanád és Kim Dzsunho fordulatos asszója után 15-13-as magyar vezetés állt az eredményjelzőn, s Szatmári 20-16-ra növelte az előnyt Ku ellen, a koreaiak legnagyobb klasszisa, O viszont domináns vívást mutatott be Gémesi ellen, 25-23-ra ismét az ázsiai csapat vezetett, az előnyt pedig Kim 30-27-re növelte Szilágyi ellen, igaz, utána jegelni kellett a térdét, mert az utolsó tust óriási repüléssel vitte be.
Gémesi egyet faragott a hátrányból Ku ellen (35-33), Szatmári pedig kiegyenlített Kim ellen, amikor utóbbit 38-38-nál ismét ápolni kellett. Szilágyi végül 40-39-es előnynél léphetett pástra O ellen.
S onnan nem is veszítette el a finálét, 45-42-re nyert Magyarország, s megállította a koreaiak sorozatát, 2007 után ismét világbajnok lett férfi kardcsapatunk.
Szilágyi Áron akkor, 2007-ben debütált a vb-n, s a Milánóba utazás előtt úgy fogalmazott, most is ugyanolyan izgatott, mint tizenhat éve. S legalább olyan boldogan is térhet majd haza.
Sőt, az érmeket tekintve gazdagabban, hiszen egyéniben harmadik helyen zárt Milánóban, ahol Koch Máté sikere után a férfi kardcsapat szerezte a második magyar aranyérmet.
