Németországban sokakat feldühített Hansi Flick menesztésének a híre. Nem a tartalma, hanem az időzítése. A Német Labdarúgó-szövetség vasárnap délután mindössze két perccel a német kosárlabdázók világbajnoki döntőjének a vége előtt jelentette be, hogy fennállása során először idő előtt kirúgja a futballválogatott szövetségi kapitányát. A döntés várható volt, de a fejetlenséget jól tükrözi, hogy a híresen precíz németek nem figyeltek oda a szerencsétlen időzítésre, és gyakorlatilag egy negatív hírrel ellopták a show-t a kosárlabdázók történelmi sikere elől.
Különösen rosszul jött ez ki annak fényében, hogy a férfi-kosárlabdaválogatott az első vb-győzelmével hosszú idő után szerzett dicsőséget a német sportnak, amely egyébként óriási bukások sorozatát szenvedte el az utóbbi egy évben. Mindkét futballcsapatuk, a férfi és a női is nagy csalódást keltve kiesett a legutóbbi világbajnokság csoportkörében, a fukuokai vizes vb medencés úszószámaiban és a budapesti atlétikai világbajnokságon egyetlen aranyérmet sem szereztek.
– Elvesztettük a versenyképességünket – állapította meg a 66 éves Carlo Thränhardt, aki 1983-ban Budapesten volt fedett pályás Európa-bajnok magasugrásban. Az persze sokszor fel sem tűnik, hogy süllyed a flotta, ha közben a zászlóshajón minden a legnagyobb rendben, de a németeknél a férfi-futballválogatott mélypontra kerülése csak felnagyította a többi sportágban is jelentkező problémákat. Sokan rendszerszintű válságról beszélnek. A futballnál maradva a legutóbbi német aranylabdás, Matthias Sammer szavait idézzük: – A labdarúgásunk sajnálatos módon feladta a hagyományos német erényeket, ami a fizikai erőn, a párharcok megnyerésén és a minden áron győzni akaráson alapult.
Pep Guardiola a felelős a német futball válságáért?
A Dortmund vezérigazgatója, Hans-Joachim Watzke azt kritizálta, hogy a futballképzésben már olyan mértékben az egyéni készségek fejlesztésére fókuszálnak, hogy az felülírja a játék igazi lényegét, hogy végeredményben csak a gólszerzés és a győzelem számít. – Ha hat-, nyolc- vagy kilencévesen nem tapasztalod meg a vereség ízét, akkor nem fogod megtalálni az erőt a győzelemhez – jelentette ki Watzke, aki hozzátette:
– Sokszor már kapuk nélkül játszatják a fiatalokat. Mi lesz a következő lépés? Labda nélkül futballozunk? Vagy kocka alakú labdával, hogy az ne guruljon el a lassabb gyerekektől sem?
Watzke nyilvánvalóan sarkosan fogalmazott, de a válogatott elmúlt húsz évét vizsgálva tényleg úgy tűnik, hogy a németek átestek a ló túloldalára, és bár nem akarnak, mégis meghalnak a szépségben. A négyszeres világbajnok futballja legutóbb a 2000-es évek elején volt hasonló mélyponton, és akkor megreformálták az utánpótlást, ellesték a know-how-t a sikeres nemzetektől, és az volt a cél, hogy sok technikás, magasan képzett labdarúgót neveljenek. Amikor felnőttek az első ilyen generációk többek közt Mesut Özillel, Toni Kroosszal, Mario Götzével a soraikban, az rendkívüli sikerekhez vezetett, aminek a csúcspontja a 2014-ben elhódított világbajnoki cím volt. Akkor azonban még egészségesek voltak az arányok a régi és az új német stílus között, a csapat küzdeni, harcolni, fizikailag dominálni és célra törően támadni is tudott, nem csak vég nélkül passzolni.
