Alex Ferguson magyar barátja egy szigetet kaphatott volna, ha marad kapitány

Negyvennégy éve azzal lett országosan elismert edző, hogy feljuttatta a Nyíregyházát az élvonalba, most ugyanott az unokája játékosként ünnepelhet feljutást. Temesvári Miklóst előbb ismerte el a FIFA mint a magyar futball, a barátai közé tartozik Sir Alex Ferguson, akivel az Újpest edzőjeként ismerkedett össze. A Maldív-szigetek szövetségi kapitányaként olyan sikereket ért el, hogy egy szigetet akartak neki ajándékozni a maradásáért. A nemsokára 86 éves mesteredző Marco Rossit varázslónak tartja.

A nemsokára 86 éves Temesvári Miklós gazdag pályafutásának a relikvái egy egész szobát betöltenek az otthonában Fotó: Teknős Miklós

– Később edzőként érezte ennek a hátrányát?
– Nem, pedig azt vallom, hogy hogy az öltözőben nagyobb a tekintélye az edzőnek, ha ismerik és elismerik a játékos pályafutását. Persze, bőven akad kivétel is. A kedvenc példám José Mourinho, aki alighanem egy bedobást sem végzett el egész életében, mégis a világ egyik legjobb edzője vált belőle. Ugyanakkor másként megy be az öltözőbe edzőként egy korábbi sztár, mint aki futballistaként teljesen ismeretlen. Lehet, hogy engem sem tudtak eleinte hova tenni a játékosaim, de amikor tapasztalták, hogy az edzésen a szögleteket jobb és bal lábbal is hiba nélkül oda ívelem, ahova kell, akkor azért látták, hogy nem voltam ügyetlen.

Fotó: Teknős Miklós

– Angol–magyar diplomát szerzett, Miskolc egyik legrangosabb gimnáziumában tanított, az edzői munka azonban elcsábította onnan. Miért?
–  Az egyik korábbi edzőm, Nagy György ösztönzött arra, hogy kóstoljak bele a kispad világába. Hejőcsabán kezdtem, majd a Leninvárosnál folytattam, onnan mentem a DVTK utánpótlásába, ahol országos ifi döntőbe vezettem a csapatot, és pályaedzője lettem annak a Diósgyőrnek, amely a hetvenes években bronzérmet nyert az NB I-ben. Közben képeztem magamat, elvégeztem a szükséges tanfolyamokat, majd a TF-et is. 

Egyre jobban vonzott az edzősködés, és emellett az sem volt közömbös, hogy tanárként tizenkét év után is csak kétezer forint volt a fizetésem, a futballban pedig rögtön hétezret kaptam.

Ráadásul bekerültem egy olyan nemzetközi programba teljesen ismeretlenként, amely rendkívül izgalmas volt, és huszonöt éven át tarthattam a tanfolyamokat afrikai és ázsiai országokban.

Ismeretlenül a sztáredzők között

– Ebbe hogyan sikerült belecsöppennie?
– A hetvenes évek derekán a FIFA tenni akart a fejlődő országok futballjának a felzárkóztatásáért. Megkereste az MLSZ-t is, amelynek az akkori főtitkára megkérdezte, hogy részt vennék-e ebben a programban. 

Még bőven a nyíregyházi időszak előtt álltam, pontosan tudom, hogy az angol nyelvtudásomnak köszönhettem a felkérést, ebből a szempontból ritkaságnak számítottam itthon.

Gondoljon bele, a magyar futballban még egy nagy nullinger voltam, erre egyszer csak Sepp Blatternek, akkor még csak a FIFA technikai igazgatójának a tájékoztatóján ültem olyan világhírű szakemberek között, mint Enzo Bearzot, Kovács István, Carlos Alberto Perreira, Michel Hidalgo vagy Josef Venglos.

– Volt ennek a munkának látható eredménye?
– Sokan végeztük ezt a munkát, és az afrikai, valamint az ázsiai futball fejlődéséhez egész biztosan hozzájárultunk. Nagyon kemény volt egyébként, a perzselő hőségben reggel nyolctól este tízig oktattunk, edzést tartottunk, videókat elemeztünk, képeztük a helyi edzőket két-három héten keresztül. Húsz országban tartottam ezeket az előadásokat, örök élmény marad az a huszonöt év.

– Visszatérve a magyarországi kezdetekre és az országos ismertséget meghozó nyíregyházi sikerre, ott mivel érdemelte ki a bizalmat?
– A véletlen műve volt. A klub éppen edzőt keresett, az egyik vezetője eljött Budapestre a szövetségbe, hogy ajánljanak neki valakit. Ott mondták neki, hogy van egy agilis fiatalember, akiről a FIFA-nak is jó a véleménye, próbálja ki – ez voltam én. Ahogy említettem, az első év végén ezüstérmesek lettünk, de akkor a Real Madrid sem lett volna első, a DVSC nem bízta a véletlenre a bajnoki címét. Utána viszont összejött a feljutás, és az első idényt a tizennyolcas mezőnyben a hetedik helyen zártuk, úgy tudom, a Nyíregyházának azóta is ez a legjobb eredménye, én mégsem vagyok vele elégedett.

Fotó: Teknős Miklós

– Hogyhogy?
– Tizenhat döntetlenünk volt, és nagyon hiányzott egy igazi befejező csatár. Odavittük a magas, jól fejelő Szepessy Lászlót, aki tökéletesen megfelelt volna, de a sztárallűrjei miatt elküldtem. Hibáztam, türelmesebbnek kellett volna lennem vele, leülni, megbeszélni, mi a gond, változnia kellene, de nem tettem meg, pedig vele több meccset megnyerve előrébb is végezhettünk volna.

– Egy hellyel így is megelőzték az Újpestet, amelyhez azon a nyáron szerződött. Miért éppen oda, és miért hagyta el a Nyíregyházát?
– Lejárt a szerződésem, és kellett az új kihívás. Ráadásul Nyíregyházán indokolatlanul megnőtt a szurkolók elvárása, ha csak döntetlent játszottunk otthon a bombaerős Honvéddal, már zúgolódtak. Az ősszel már érdeklődött a terveimről az Újpest, aztán a tavasszal az Újpest-szurkoló Szepesi György meggyőzött arról, hogy odamenjek, és végül nem is bántam meg.

– Ha bárkit megkérdeznénk, mire emlékszik arról az Újpestről, egész biztosan mindenkinek a világbajnoki ezüstérmesekkel felálló Köln legyőzése jut az eszébe, amikor Törőcsik bohócot csinált a védelemből. Milyen volt ilyen képességű futballistákat irányítani?
– Ez tényleg kihívás volt, és jól kijöttem ezekkel a nagyszerű játékosokkal. Ha nincs a sok sérülés, bajnokok is lehettünk volna, ám a két kupagyőzelemmel sincs okunk a szégyenkezésre, a KEK-ben pedig a negyeddöntőig jutottunk a Köln kiejtésével. Az akkor az európai élvonalba tartozó skót Aberdeen állított meg minket úgy, hogy idegenben hosszabbításban kaptunk kényszerkapussal, mert Szendrei Józsefet kiállította a játékvezető. Ma már tudom, nagyot hibáztam. Mindig ragaszkodtam az általam legjobbnak ítélt összeállításhoz, még ha valaki kisebb sérüléssel bajlódott is. Törőcsik már az első félidőben húzta a lábát, rég le kellett volna cserélnem, úgy talán kihúzzuk a tizenegyesekig hátra lévő két percet.

– Annak az Aberdeennek a pályakezdő Alex Ferguson volt az edzője, akivel közismerten nagyon jó barátok. Hogyan kezdődött?
– A Honvéd ellen játszottunk, és ő eljött ellenfélnézőbe. A meccs után egyedül álldogált a folyosón, és odajött hozzám bemutatkozni. Beszélgetni kezdtünk, és olyan volt, mintha húsz éve ismertük volna egymást. Mondta, másnap utazik haza, mire javasoltam, vacsorázzunk együtt, és elvittem a Hörpintőbe, amely legendás hely volt, többek között Puskás és Szusza is a törzsvendégek közé tartozott. Később felmentünk a lakásomba is egy koccintásra. A visszavágó előtt én mentem ki Aberdeenbe, ott ő látott vendégül, még az öltözőbe is bevitt.

Egyetlen, fájdalmas kirúgás

– Milyen haszna lett később ennek a barátságnak?
– Kezdem azzal, hogy ezután húsz évig még csak nem is beszéltünk. Aztán ő eljött a Manchester Uniteddel a Zalaegerszeg elleni Bajnokok Ligája-selejtezőre, és sokadmagammal a lelátón néztem az edzésüket. 

Egyszer csak észrevett, és sprintben odaszaladt, behívott a pálya mellé, megölelt, és attól fogva már rendszeresen tartottuk a kapcsolatot. Leveleztünk, telefonon beszéltünk, például a Barcelona elleni BL-döntőt megelőző napon is felhívott, hogy mi a véleményem Kassai Viktorról, aki a meccset vezette a Wembley-ben.

– A magyarországi előadását ön szervezte, amelyen az edzőink egyetlen kérdést sem tettek fel neki?
– Igen, akkor az MLSZ edzőbizottságának az elnökeként hívtam meg, és ő kapásból igent mondott. A United az Arsenallal játszott Londonban, ő ott maradt, és kora hajnalban utazott ide. Nekem kellett volna feloldanom a hangulatot, úgy láttam, a kollégákat feszélyezte a jelenléte és a nyelvtudás hiánya, meg kellett volna nyugtatnom őket, hogy kérdezzenek bátran, majd én fordítok. Később volt olyan edző, Török László, akinek a szakdolgozatához kellett személyes tapasztalat Manchesterben, Alex az első hívásra azt mondta, menjünk, és ott személyesen segített mindenben.

Fotó: Teknős Miklós

– Az Újpest után Tatabányán ezüst- és bronzérmet szerzett a Bányásszal, majd felvitte az élvonalba a Debrecent, végül hazatért Miskolcra. A sors kegyetlensége, hogy pályafutása során egyszer rúgták ki, éppen itt, a DVTK-tól. Ez fájt akkor?
– Még most is fáj, hiszen a szűkebb hazámban történt meg. A felkészülés elején négyen játékos maradt az előző keretből, új csapatot kellett építeni. Éppen a tizenegyedik helyen álltunk tizennyolc ponttal a tizennyolcas mezőnyben, ám jött egy új vezető, aki mindenáron a kedvencét, Varga Zoltánt akarta látni a kispadon. Engem elzavart a DVTK pedig hét pontot szerzett utána és simán kiesett.

– Ezt megelőzően azonban úgy tudom, lehetett volna szövetségi kapitány Kínában, mégis inkább a Maldív-szigeteket választotta. Miért?
– Mindkét lehetőség a velem baráti kapcsolatot ápoló Sepp Blatter révén érkezett. Szepesi György, akinek sokat köszönhetek, azt mondta, ha Kínában kétszer kikapok, máris repülök, ha a Maldív-szigeteken egyszer nyerek, életem végéig dolgozhatok ott. Hallgattam rá, és nem bántam meg. 

A válogatottnak addig, 1990-ig talán egyetlen győzelme volt, a játékosokat még arra is meg kellett tanítanom, hogy miként kössék be a futballcipőjüket. Aztán egy tornán kaptunk Kínától egyszer nyolcat, majd tízet, ám Szingapúrral döntetlent játszottunk, és emiatt virágesővel fogadtak minket a repülőtéren.

 A Dél-ázsiai Játékokon egy ezüst- és egy bronzérmet szereztünk, leírhatatlan volt a boldogság. Szepesinek igaza volt, akartak adni nekem egy saját szigetet, hogy maradjak ott, amíg csak élek, de túl messze voltam itthonról, egy évből két hónapot repülőgépen ültem, és amikor lejárt a szerződésem, inkább hazajöttem.

Fotó: Teknős Miklós

– Júliusban a nyolcvanhatodik születésnapját ünnepelheti. Mennyire naprakész a mai futballban?
– Az unokám miatt is figyelem. Óriási a fejlődés, Csányi Sándor nagyszerű munkát végez, de a magyar bajnokságban az irritál, hogy olyan hagyomány nélküli csapatok is tagjai lehetnek a mezőnynek, amelyekre néhány százan kíváncsiak csak. Örülök, hogy az Újpest megúszta a kiesést, nagyon gyenge játékosok alkották. Marco Rossi pedig egy varázsló, nagyon remélem, hogy a válogatott sikeres lesz az Európa-bajnokságon is.